Naplom.com - Naplóm
Május 18.
Szent Erik vértanú, † 1151.
Május 18-án Svédország védőszentjére emlékezik az Egyház. Erik király vezette be a kereszténységet hazájában. Az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott körülbelül 1156 és 1160 között. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe. 1256-ban pápai bulla engedélyezte ünnepnapját.
Svédország
később lett keresztény, mint Dánia vagy Norvégia. A XI. században főleg
angolszász hittérítők tevékenykedtek az országban, de krónikák tanúsága
szerint Uppsalában még 1075 körül is bálványokat tiszteltek a pogány
nemzeti szentélyben, s a szent berekben ember- és állatáldozatokat
mutattak be. A brémai érsek több püspökséget is alapított, ám a svédek
csak Sverker király (kb. 1130–1156) uralma idején tértek át a
kereszténységre; az első kolostorokat is akkor alapították.
Sverker király lázadás áldozata lett, utódjául Erik Jedvardsont választották meg.
Erik svéd király életéről a források keveset árulnak el: körülbelül 1156 és 1160 között uralkodott. Származását homály fedi, valószínűleg parasztcsaládban született Uppsalában (a pogány korban is fontos város Svédország egyházi központja, 1164 óta a svéd érsek székvárosa lett). Az ország északi részén 1150-ben választották meg I. Sverker ellenkirályává.
Az általa 1154–1155-ben vezetett keresztes hadjárat során hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és seregével partra szállt Finnországban, hogy megerősítse a svéd befolyást és előmozdítsa a keresztény missziót. A finnek csatát vesztettek. A legenda szerint Erik könnyezett az elesett finnek láttán, amiért megkereszteletlenül kellett meghalniuk. Hazatérvén, Erik Henriket Finnország első püspökeként Turkuban hagyta. Henrik püspök életével fizetett, amikor egy gyilkost rá akart venni a megtérésre. Finnország nemzeti szentjeként és apostolaként temették el Turku katedrálisában.
Svédország másik királyának, I. Sverkernek meggyilkolása után 
választották
meg Eriket az egész ország királyává, így egyesíthette az országot.
Dániai Krisztinával (1125–1170), I. Erik dán király dédunokájával
házasodott össze, négy gyermekük született. Királyi udvarát Uppsalában
rendezte be.
Az Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi eredetin alapszik, amely fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott. Különös gondot fordított a templomok építésére; kiváltságokkal látott el egy ciszterci kolostort. Erik király alapította az uppsalai püspökséget, mely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje lett.
Szigorú aszkézis jellemezte. Sok új törvényt hozott a régi, pogány szellemű törvények helyett. Emlékére a svéd törvénykönyvet Szent Erik törvényének nevezték el.
A svédek szentéletű királya erőszakos halált szenvedett. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő, Magnus Henriksson vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak a szentmisét hallgató Erikre. A király meg akart küzdeni a támadókkal, ám túl kevés harcos volt vele – támadói leterítették és megölték. Csontjai fennmaradtak, egy nyakcsigolyája tanúsítja a halálnemet.
Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe.
1256-ban pápai bulla engedélyezte ünnepnapját. A Szent Eriknek ajánlott
gótikus uppsalai székesegyház a világ egyik leghatalmasabb temploma.
Ma is itt lehet megtekinteni a III. János király által 1574-ben
készíttetett aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben Erik ereklyéit
őrzik.
A kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét.
Magyar Kurír
CANTALICE*-i SZENT FÉLIX kapucinus (1515-1587)
*Cantalice, 1515. +Róma, 1587. május 18.
1525-ben jött létre a kapucinus rend a ferencesek obszerváns mozgalmából, s a ferences eszménynek életmódban és lélekgondozás terén történt megújítása által a katolikus megújulás fontos forrásává vált. 1542-ben azonban váratlanul -- az évszázad szelleme és a Krisztus- követés közti feszültségben -- a rend veszélyes válságba került, amikor általános vikáriusa, Bernardino Ochino (1487--1565) a protestánsok táborába állt át, majd az inkvizíció elől Genfbe menekült. Szenzációt keltő botránnyá azért dagadt az eset, mert Ochino nemcsak feddhetetlen életű, ünnepelt bűnbánathirdető volt, hanem egyben olasz is. A kibontakozó reform jövőjéért aggódva III. Pál pápa (1534--1549) így nyilvánította ki félelmét: ,,Hamarosan nem lesz már többé kapucinus!''
A pápa azonban tévedett, mert nem gondolt azoknak a szerény és egyszerű testvéreknek tevékenységére, akik a maguk módján ébren tartották Assisi Szegényének és Balgájának szellemét. Lengő szakállal, hegyes csuklyával és koldustarisznyával, kevés szóval és tanultsággal prédikálták az Egyház gazdagságra és hatalomra törekvő tagjainak és a törtető világnak a szegény és szolgáló Krisztus üzenetét. Így történt a kicsinyek és egyszerűek egyikével is, aki jámbor halálával újból beszéd tárgyává tette a kapucinusokat: 1587 pünkösdjén futótűzként terjedt el a hír az örök városban, hogy meghalt ,,Deogratias testvér''. (Így nevezték a rómaiak tréfásan és szeretettel a városszerte ismert Félixet az általa folytonosan ismételt ,,Deo gratias'', ,,hála Istennek'' szava miatt.) A testvéreknek hamarosan be kellett zárniok a templomot és a kolostort is, olyan hatalmas tömegben áradtak az emberek. A temetés után maga V. Sixtus pápa (1585--1590) is megjelent bíborosai kíséretében, hogy ország-világ előtt kinyilvánítsa: mennyire tisztelte az egyszerű testvért. Ő indította el boldoggá avatási perét is, amelyben tanúként lépett fel, mert csupán ő maga az elhunyt tizennyolc csodáját ismerte.
Az alázatos szent haláláról való értesülésen túl az egyházi felsőbbség tudomást szerzett arról is, hogy Deogratias testvér lelkülete a kapucinusok rendje számára is legyűrte a kezdeti idők válságát; néhány évtizeden belül tagjainak és alapításainak száma ötszörösére nőtt. Azt a veszélyt, amelybe a nagy tehetségű és ékesszavú Ochino által került a rend, Isten elűzte az Abruzzókból való egyszerű paraszti szolga élete és példája által. Pál apostol keresztről szóló prédikációja az olyan emberekben, mint Deogratias testvér a Krisztussal egyesült élet engedelmesen és örömmel fogadott megtapasztalásává lett: ,,Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket; s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket...'' (Kor 1,27-28).
Félix testvér a gyalázat napjaiban megtalálta az utat a kapucinusokhoz. Azzal a kívánsággal ment közéjük, hogy egész életén át testvéreinek szolgáljon; az Úr volt a mintaképe, aki szintén azért jött, hogy mindenkinek szolgája legyen. ,,Nem testvér vagyok -- lehetett hallani gyakran ajkáról --, hanem csupán a testvéreknél lakom, és a teherhordó állatuk vagyok.'' Amikor a rend protektor bíborosa és generálisa az idős és hasgörcsöktől kínzott Félixnek könnyítést javasoltak, ezt kapták válaszul: ,,A katonának fegyver alatt, az igásállatnak nyereg alatt kell meghalnia.''
Negyven éven át járta a szent kolduló barátként a reneszánsz épületekkel pompázó Rómát, hogy a testvérek létfenntartásához szükségeseket összekoldulja. A Poverello hűséges tanítványaként mindig mezítláb és köpeny nélkül járt, még télen is, egy zsákszerű, agyonfoltozott csuhában. Deogratias testvér úgy hozzá tartozott Róma városképéhez, mint azon idők ismert szentjei: Loyolai Ignác (lásd: A szentek élete, 387. o.), Borgia Ferenc (lásd: 524. o.), Gonzaga Alajos (lásd: A szentek élete, 274. o.), V. Pius pápa (lásd: A szentek élete, 187. o.), Borromei Károly (lásd: A szentek élete, 637. o.), Lellisi Kamill (lásd: A szentek élete, 348. o.) és Néri Fülöp (lásd: A szentek élete, 227. o.).
Valamennyien ismerték, tisztelték és szerették a szent koldust, a város kedvencét. Montalto bíboros, a későbbi V. Sixtus pápa Félix tarisznyájából egy darab kenyeret kért, Néri Fülöpöt megkínálta korsójából borral, amelyet kolduló útjain kapott. Tápláléka egy kevés kenyérhéj volt, néhány deszka szolgált nyugvóhelyéül, egy rőzsenyaláb vánkosául, és elegendő volt számára két-három órai alvás. Az éjszaka többi óráját imaapostolsága számára tartotta fenn.
,,Imádsága és Istennel való állandó kapcsolata volt egész művészete és szentségének titka.'' Egy életrajzírójának e megállapítása bizonyára a legjobban illik rá. Nem esett nehezére, hogy éjszakákat virrasszon át a szentségházban lévő Üdvözítő előtt térdelve. A rendi szokásnak megfelelően hosszú időn át három-négyszer áldozott hetenként, életének utolsó tizenöt évében naponta, s ez az akkori időkben nagy ritkaságnak számított. Imádságait a liturgiából merítette. Mivel nem tudott olvasni, évek alatt kívülről megtanulta a misszále és a breviárium nagy részét. Könnyű volt hát számára, hogy az oltárnál levő pappal ,,lélekben együtt celebráljon'', amint megszabták a rend szabályzatai. A breviárium laudesének és vesperásának csaknem minden antifonáját fejből tudta. Egy antifonával, egy evangéliumi vagy szentlecke- perikópával (napi olvasmányok) kezdte éjjeli imádságát.
Szelíd jóságával sokakat visszatartott a bűntől, vagy meg tudott téríteni. Egy alkalommal éppen akkor tért be koldulni egy megvesztegethető bíró házába, amikor valaki egy borjút hozott, hogy kedvező ítéletben legyen része. A borjú Félix láttán bőgni kezdett, mire ő azt mondta a bírónak: ,,Látja, uram, mennyire könyörög ez a borjú ajándékozójának érdekében?'' -- mire a bíró megtért.
Más alkalommal egy ügyvéd a könyvtárába vezette és mutogatta neki híres gyűjteményét. Félix a feszületre mutatva jegyezte meg: ,,Uram, ha ezt a könyvet nem tanulmányozza, minden másból több igazságtalanságot, mint igazságot fog tanulni!''
A jövendölés és csodatétel adománya, amellyel Isten gazdagon ellátta, ráirányította a nyilvánosság figyelmét. Így X. Ince pápának (1644-- 1655) előre megmondta pápává választását. Amikor megjövendölte a tiarát Montalto bíborosnak, a későbbi V. Sixtus pápának, ezzel a merész utalással tette: ,,Majd ha pápa lesz, pápaként is cselekedjék Isten dicsőségére és az Egyház javára; máskülönben jobb lenne Önnek, ha megmaradna kisebb testvérnek'' (Montalto ugyanis a minoriták generálisa volt).
Utolsó nyolc évében a szent súlyos szenvedéseket állt ki betegsége miatt, ez azonban egyáltalán nem gátolta lelki buzgóságában. ,,Rózsák ezek, virágok'' -- vélekedett szenvedéséről Deogratias testvér a Megfeszített iránti izzó szeretetében. Amikor az orvos arra intette, hogy kérjen Istentől enyhületet, ezt a választ kapta: ,,Még ha tudnám is, hogy Isten kérésemre egészségessé tenne, akkor sem kérném ezt tőle. Ha Isten fájdalmat küld rám, miért ne szenvedném el iránta való szeretetből?''
,,Ebben a szegényes, szűk kuckóban lakott Isten szolgája negyven éven át'' -- mondta XII. Ince pápa (1691--1700) a kíséretében lévő bíborosoknak, amikor 1700-ban belépett a cellájába. ,,Ő, aki itt a földön csak egyszerű testvér és testvéreinek alamizsnagyűjtője volt, most Istennel együtt uralkodik a mennyben, és tisztelik a világ nagyjai és előkelői, ezzel pedig megszégyeníti a világ minden fejedelmének és uralkodójának dicsőségét.''
1625-ben boldoggá, 1712. május 22-én szentté avatták.
Imádság:
SZENT I. JÁNOS PÁPA
+Ravenna, 526. május 18.
Római hagyomány szerint János Toszkánából származott és 523. augusztus 13-án lett Hormisdas pápa utóda. Hároméves pápasága (523-- 526) nem állt kedvező csillagzat jegyében. Itáliában a keleti gótok voltak az urak Nagy Theodorich alatt (471--526), Konstantinápolyban Jusztinosz császár uralkodott (518--527). János sorsát csak a kor Kelet- és Nyugat-Róma között fennálló egyházi és politikai feszültségének ismeretében lehet megérteni. Theodorichot 498-ban elismerték Itália uralkodójának, és mint a kelet-római császár helytartója uralkodott Ravennában. Ravenna műemlékei mindmáig tanúskodnak uralkodói öntudatáról és a klasszikus műveltségnek az ő uralma alatt bekövetkezett jelentős utóvirágzásáról. A nagy műveltségű Cassiodorus segítette a királyt a régi római örökség megőrzésében.
A római püspök és egyháza iránt Theodorich jóindulatú és nagyvonalú volt. Ariánus keleti gótjai és a bennszülött katolikus lakosság között igyekezett fenntartani a békét és az egyetértést. A római egyháznak a politikai támogatásra szüksége volt, mert a kelet-római egyháztól gyűlölködő szakadás választotta el. A kalcedoni zsinat (451) teológiai döntése a bizánci egyházban elkeseredett viszálykodást támasztott. Ismételten kísérletet tettek a harcoló pártok békítésére. Teológiai kompromisszum-formulákat tettek az asztalra, de azok nem feleltek meg sem a zsinat szándékának, sem az ellenfeleknek. Zénó császár 482-ben Akakiosz pátriárka beleegyezésével kihirdetett egy ilyen egységesítő formulát -- ez az ún. Henotikon. Róma azonban tiltakozott, és ez a két egyház szétszakadását eredményezte (akakioszi szakadás). Róma szemében a bizánci egyház és császár eretneknek számított.
A Bizánccal való teológiai nézeteltérés jó irányban hatott Theodorichra a római egyházhoz fűződő viszonyában. Rómának ugyanis Theodorich hatalma biztosította, hogy a bizánci hitvallást ne lehessen rákényszeríteni. Amikor azonban Hormisdas pápa alatt 519-ben megszűnhetett a szakadás, és a két egyház újra egyesült az egy hitben, Itáliában döntően megváltozott a helyzet. A római hagyománynak megfelelően inkább kedvelték a kelet-római császárt, mint a keleti gót Theodorichot. Theodorich nagyra törő terveket szőtt egy nyugat-római- germán állam alapításáról. Ennek állt volna útjában és meghiúsulását jelentette volna, ha sikerül kiterjeszteni a kelet-római befolyást más germán államokra, pl. Sigismund király Burgundiájára vagy az észak- afrikai vandálokra. Ilyen körülmények között a Kelet-Római Birodalommal való rokonszenv vagy barátság felségárulás számba ment. A király hosszú éveken át legbizalmasabb embere, a politikus és filozófus Boëthius ennek a gyanúnak esett áldozatául 524-ben.
A császári politika zordságát hamarosan megérezte I. János római püspök is. Theodorich a gótok szószólójának tartotta magát bizánci területen is, ahol Jusztinosz császár fölújította a régi római eretnek- törvényt, és 524-ben az ariánus gótok ellen fordult. Ez kényszer- megtérésekhez vezetett. Az ariánusoktól elvették templomaikat, és katolikus istentiszteleti célokra használták őket. Félő volt, hogy a császár és Theodorich versengése vallásháborúba csap át. Ebben a feszült helyzetben Theodorich Róma püspökét tette meg a bizánci udvarba menesztett egyik küldöttség vezetőjének. A katolikus főpásztornak kellett az ariánus gótok érdekében közbenjárnia és a császárt kártérítésre fölszólítania. Elutazása előtt János Ravennában ezt mondta a királynak: ,,Tedd hamarosan, amit tenni akarsz. Szilárdan állok előtted. Nem ígérem neked, hogy megteszem, amit kívánsz. Nem fogok a császárnak ilyet mondani.''
Jánost a keleti útra politikai parancs kényszerítette, amely szinte lehetetlent kívánt tőle. Ez volt az első pápai utazás a bizánci udvarba. Két évszázadon át kényszerültek ezután római pápák -- többnyire kritikus helyzetekben és megalázó körülmények között -- erre a tengeri útra. Most azonban Jánost teljes tisztelettel fogadták Konstantinápolyban. 526 húsvétján a bizánci szertartások értelmében ő tehette a császár fejére a koronát. Küldetésében, amelyet maga sem tudott egész szívvel vállalni, természetesen nem érhetett el teljes sikert. A keleti-gót országban a katolikusok ellen kilátásba helyezett megtorlások tanácsossá tették, hogy a császár megígérje az ariánus templomok visszaadását. A kényszer-megtérések visszavonását azonban nem biztosították. Biztos, hogy a pápa nem is erőltette Theodorich e követelését. Theodorich számára tehát üres kézzel tért vissza a pápa Itáliába. A felségárulás gyanúja igen kézenfekvő volt. A pápát a ravennai udvarban fogva tartották, s néhány nap múlva, 526. május 18- án meg is halt ott. Holttestét Rómába szállították, és a Szent Péter- bazilika előcsarnokában temették el.
Az utókor vértanúnak tekintette a pápát. Ravennai kényszertartózkodását hosszú rabságnak tekintették, hirtelen halálát a börtönben elszenvedett nélkülözésekkel magyarázták. Sírfelirata is küldetésének és halálának ilyen értelmezését tükrözi: ,,Krisztus vágóáldozata.'' A hagyomány további fejlődésében megerősödött a meggyőződés János pápa vértanúságáról. Theodorich képe közben komor és ellenséges lett. Dühöngő katolikus-üldözővé lett, akire sokat átruháztak abból, amit a régi egyház az üldözőkről elbeszélt. Nagy Szent Gergely elmondja egy remete látomását, amelyben János pápa és a Theodorich által megöletett római Symmachus a gót királyt egy vulkán kráterébe taszította (Dialogus IV, 30). Az így értelmezett történetben a pápa egyoldalúan az egyházi szabadság állhatatos védelmezője lett, aki azonban elbukik a világi hatalom túlerejével szemben. A szentek tiszteletében János így típusa lett az egyházi férfinak, aki csak szenvedve tud győzni.
Ünnepét a 12. században vették föl a római naptárba, május 27-re, amikor a Szent Péter-bazilikában történt temetésére emlékeztek. 1969- ben áthelyezték halála napjára.
--------------------------------------------------------------------------------
A szent pápáról, akit a későbbi egyház ,,Krisztus vágóáldozata'' névvel tisztelt meg, nem sok személyes és egyéniségére jellemző esetet ismerünk, inkább csak történeti eseményeket. Egy legendásan kibővített elbeszélés elmondja, hogyan érkezett meg a Boszporusz-melléki császárvárosba.
Amikor elterjedt Konstantinápolyban a pápa és küldöttsége irkezésének a híre, az ünnepi ruhába öltözött nép több órányi járásra elébe ment. Ünnepélyes körmenetben, kereszttel, lobogókkal és égő gyertyákkal fogadták Róma püspökét. Nyilvános ünnep és általános öröm kísérte érkezését. Mindenki a magas vendég áldását várta. A császár maga is kiment elébe udvarával együtt, leborult előtte, és rendkívüli tiszteletadásban részesítette.
János az úgynevezett Aranykapun vonult be a városba. A kapu ívei alatt egy vak borult le előtte. Arra kérte, hogy Krisztus helytartójaként segítse szeme világához, ahogyan Krisztus is megtette ezt. János megérintette a vak szemét, keresztet vetett rá, és az rögtön látott.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, hívő lelkek oltalmazója, ki ezt a napot Szent János pápa vértanúságával szentelted meg, kérünk, hallgasd meg néped könyörgését, és engedd, hogy akik tiszteljük őt, hitének állhatatosságában követhessük!
Szent Péter és vértanútársai
Décius császár üldözése idején a helieszpontuszi Lampszaka városában elfogták Pétert, aki ékes tekintetű, testben, és lélekben erős keresztény ifjú volt. Hitében való állhatatossága miatt lefejezték. Ebben az időben fogták el és zárták börtönbe Dénest a keresztény katonát, majd Andrást és Pált, majd Krisztinát, Herakleát? Paulint és Benedimot. Az első 5 vértanú Lerapszakában szenvedett vértanúságot, az utóbbi hármat pedig Athénban dobták tüzes kemencébe 250-ben.
Szent Simeon és vértanútársai
Simeon, Izsák és Bachtisz, mindhárman Perzsiából származtak. Keresztény hitük miatt II. Szápor király alatt megkötözték őket és kényszerítették, hogy áldozzanak a napnak és a tűznek. Mivel ezt megtagadták, börtönbe vetették, megkínozták őket, végül pedig lefejezték a IV. vagy V. században.
Szent Teodót és vértanútársai
Teodót Dioklécián császár uralkodása idején élt Ankyrában. Vendégfogadót tartott fenn, és abban menedéket adott a keresztényeknek. A börtönben levőket maga látogatta meg és vigasztalta, kiszolgálta őket, holttestüket pedig eltemette. Házában tartották a keresztények titokban az istentiszteleteket. A parancsnok hosszú ideig nem hallott Teodót áldásos tevékenységéről. Abban az időben 7 keresztény nőt fogtak el, mivel megtagadták, hogy megmossák a bálványszobrokat. A legidősebb: Tekusza, Teodótnak nagynénje volt. Kínzások után mindnyájakat, nyakukra követ kötve, a tóba fullasztották. Éjszaka, egy csodálatos lámpás segítségével, Teodót kihúzta a tóból a szent nők tetemeit és eltemette őket. A következő napon a hóhérok kiásták a vértanúnők testét és elégették azokat. Teodótot pedig tettéért megkínozták. A vértanú lelki erővel megerősödve a kínok között nem szűnt meg elmarasztalni a pogányság tévelygéseit. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 303-ban. Testét el akarták égetni, de a nagy vihar megakadályozta a hóhérokat, így a testét a keresztények temettek el.
Szent Venanciusz vértanú, † 251.
Május 17.
Minden vasárnap gondoljatok a Szentháromságra. A Mennyei Atyára, Aki
szeret titeket, Szent Fiamra, Aki feltámadt értetek és a Szentlélek
Istenre, Akinek a kegyelme kiáradt az egész emberiségre!
Május 17.
Andronik a 72 apostol egyike, hamarabb lett hivő, mint rokona szent Pál apostol. Útitársa volt az evangélium hirdetésében Juniász asszony. Andronik Pannóniában volt püspök és más vidékeken, és sok pogányt térített meg a keresztény hitre. Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében, mint rokonait üdvözli őket, (16, 7) Miután sok hivőt szereztek Krisztus hitének és sokat is szenvedtek a hitetlenektől, békében hunytak el az I. század második felében.
Szent István főpap
Makedón Bazil császár fia volt. Konstantinápolyi pátriárkává választották 886-ban, 893-ban hunyt el.
BAYLON SZENT PASZKÁL I. r. (1540-1592)
A spanyolországi Torre Hermosa faluban született egyszeru földmuves szüloktol. Alig volt pár éves, amikor édesanyja elvitte a templomba s elmagyarázta neki, ki lakik ott az oltáron a kis szekrényben. Ettol kezdve vonzotta a szentségi Úr Jézus. Ifjú korában elszegodött juhászbojtárnak egy gazdához. Minden reggel misehallgatással kezdte napját, aztán legeltette a nyájat. Sokszor találták a réten térdre borulva imádkozva. Egyszer a templomtól távolabb meghallotta az úrfelmutatásra szóló harang szavát. Térdre borult, hogy imádja az Oltáriszentséget. Ekkor angyal jelent meg elotte, kezében Szentostyával. 24 éves korában belépett Monfortban a ferencesekhez. Ettol kezdve még nagyobb buzgósággal vette körül a szentségi Jézust. Minden szabadidejét nála töltötte. Az Oltáriszentség volt számára az iskola, ahol égi bölcsességet tanult, olyanynyira, hogy az egykori írástudatlan juhász mély tartalmú könyvet is írt s nagytudású emberek is jöttek hozzá tanácsért. Kész volt vállalni a vértanúságot is az Oltáriszentség hitéért. Gúnyt és bántalmazásokat viselt el az eretnekek részérol Franciaországban, amikor egy megbízást teljesített. Élete utolsó éveit majdnem kizárólag a szentségi Úr Jézus imádásban töltötte. A villareali kolostorban hunyt el éppen ötvenharmadik születése napján, máj. 17-én. A templomban ravatalozták fel. A hagyomány szerint az érte mondott mise alatt úrfelmutatáskor a halott szemei felnyíltak. Mivel sírjánál sok csoda történt, V. Pál 1618-ban boldoggá, VIII. Sándor 1690-ben szentté avatta. XIII. Leó pápa pedig 1897-ben az összes eucharisztikus egyesület védoszentjévé nyilvánította.
Hálaadó ima Szent szentáldozás után Szent Paszkáltól:
„Dicséret és hála neked, Uram, amiért engem, szegény bunöst szent lakomádban részesítettél. Nagy alázattal kérem Fölségedet, hogy ez az áldozás adja meg nekem a hit és bizalom növekedését, szabadítson meg hibáimtól és a test kívánságaitól. Uzzön el belolem minden hiúságot, erosítsen meg minden jóban. Foképp gyújtsa fel bennem a szent szeretetet és egyesítsen elválaszthatatlanul veled, Uram és Megváltóm.”
Imádság:
Istenünk, te Szent Paszkált Szent Fiad testének és vérének szentséges misztériuma iránt csodálatos szeretettel árasztottad el. Engedd kegyesen, hogy mi is méltók legyünk az isteni lakomában azt a gazdagságot megízlelni, melyet o megízlelt. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Szolochon és vértanútársai
Szolochon egyiptomi származású volt, keresztény katonaként szolgált Kampán tribunus seregében háromezred magával. Egy pogány ünnepen, amikor mindenkinek áldozatot kellett volna bemutatni, Szolochon, és két társa: Pamfamir és Pamfalon, szintén keresztények, kijelentették mindenki hallatára, hogy keresztények és életük végéig azok akarnak maradni. Mindnyájukat kínzások alá vetették, Pamfamir és Pamfalon a kínzások között haltak meg. Szolochon épen maradt, de Kampán tribunus egy írónáddal átszúrta fülét. Az elgyengült vértanút egy keresztény házba vitték, ahol valamennyire magához tért és imádság közben adta vissza lelkét Istennek a III. század végén, vagy a IV. század elején.
Május 16.MAGYAR SZENTEK EREKLYE KÁPOLNÁJA
"Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat,
mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet."
/II.János Pál pápa/
Magyar Szentek további oldalakon... /kattints a felirtara/
Az eddig összegyűjtött magyar szentek illetve szentéletü magyarok névsora:
Remete Szt. Pál, Théba, III/IV.sz. (A pálosok névadója!)
Pannóniai Szt. Márton pk. Szombathely, Tours, +397
Szt. Adalbert OSB pk, vt, Prága, Esztergom +997
Szt. Szórád/András OSB remete, Zoborhegy, Szkalka +1009
Szt. Benedek OSB remete, vt. +1012
Szt. György vitéz vt., Kijev környéke +1015
B. Radla/Sebestyén OSB pk, Esztergom +1036
B. Asztrik/Anasztáz OSB pk. Kalocsa, Esztergom +1036
Szt. Vác remete, Vác, XI. sz.
Szt. István király, Esztergom, Székesfehérvár +1038
B. Gizella királyné, Esztergom, Passau +1059k
Szt. Imre hg. Esztergom, Székesfehérvár +1031
Magyar Szt. Mózes, Kijevi barlangkolostor +1043
Szt. Gellért OSB pk, vt. Csanád, Buda +1046
Szt. Beszteréd pk, vt. Nyitra, Buda +1046
Szt. Bőd pk, vt. Eger, Buda +1046
Sz. Beneta pk, vt. Veszprém, Buda +1046
Novotorgi Szt. Efrém remete, Novgorod +1053k
Pécsi B. Mór OSB pk, Szent Márton hegye, Pécs +1070k
Skóciai Szt. Margit királyné, Mecseknádasd-Rékavár, Edinburgh +1093
Szt. László király, Várad +1095
Árpád-házi Szt. Piroska/Eiréné császárné, Bizánc +1134
Árpád-házi Nagy Szt. Erzsébet, Sárospatak, Marburg +1231
Magyar B. Ilona OP, Veszprém, +1240k
Magyar B. Pál OP vt., Kunország +1240k
Bánfy B. Buzád OP, vt. (Észak-M.o.) +1241
Wildhauseni B. János OP pk., Bosznia +1253
B. Szádok OP vt., Szandomir +1260
Esztergomi B. Özséb, Pilisszentkereszt +1270
Árpád-házi Szt. Margit OP, Nyulak szigete, +1270
Csehországi Szt. Ágnes OSClarae, Prága +1282
Magyarországi B. István OFM hithirdető, vt., Fekete-tenger vidéke, +1288k
Árpád-házi Szt. Kinga fejedelemasszony, Krakkó +1292
B. Gertrud O.Praem, Altenburg +1297
Pannoniai B. Vid OSA, Várad +1297
Anjou/Toulouse-i Szt. Lajos OFM pk. Toulouse, +1297
Árpád-házi B. Jolánta fejedelemassony, Gniezno +1298
B. Ágoston OP pk, Zágráb +1332
Magyar B. István OFM vt. Várad +1334
Csáky B. Mór OP, Győr +1334
Portugáliai Szt. Erzsébet királyné, Estremoz +1336
Árpád-házi ifjabb Szt. Erzsébet OP, Buda, Töss (Svájc) +1336/38
Csáky B. Károly OP, Győr +1339k
Magyar B. Antal OFM harmadrendi, Foligno +1398
Anjou Szt. Hedvig királynő, Krakkó +1399
Dominici B. János OP, Buda +1418/19
Jámbor B. Ferenc OSPPE, Márianosztra +1434
Kapisztrán Szt. János OFM, Nándorfehérvár +1456
Subáczy B. Antal OSPPE, Várad +1473
Báthory B. László OSPPE, Budaszentlőrinc +1484
B. Kálmán OSPPE, Ungvár +1500
Temesvári B. Pelbárt OFM, Temesvár +1504
Csanádi B. Albert OSPPE, Bajcs +1515
Huszár B. Gáspár OSPPE, Budaszentlőrinc +1521
B. János OFM vt., Erdély +1603
Pongrácz Szt. István SJ, vt., Alvinc, Kassa +1619
Grodecz Szt. Menyhért SJ, vt., Kassa +1619
Körösi Szt. Márk kanonok, Kassa +1619
Csepellény B. György, Bitse (Torontál vm.) +1674
Török B. Márton OSPPE, Boldogkő +1674
Kelemen B. Didák OFMConv, Miskolc +1744
németújvári Batthyány Strattmann B. László dr. Körmend +1931
Salkaházi B. Sára SSS, vt., Pest +1944
altorjai Apor B. Vilmos, pk., vt. Győr, 1945
Romzsa B. Tódor pk. vt., Munkács +1947
/Összeállította: Puskely Mária nővér/
"Árpádházi
Szentek, szent Magyar Királyok, áldva, kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok, szent csodáitokkal mentsétek
hazánkot, szétszéledt népünköt, szép Magyarországot. Isten-verte
rosszak Mennyt tagadó bűne! Mivé lett "Király Úr" ezeréves műve? Hol
Imre erénye? László bárotsága? Erzsébet jósága - Margit mártirsága...
Piroska példája? - Árpád drága vére. Áldva néz fel Rátok fel a magas
Égbe mai magyaroknak szétszórt árva népe. Árpádházi Szentek, szent
Magyar Királyok, áldott ősök sora! Áldva nézhet rátok, védelemben
felnőtt népes Európa."
/Idézet Petry Béla Árpádházi magyar szentek c.könyvéből/
Engesztelő ima Magyarországért:
Irgalmas Istenünk!
Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában
borulunk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk.
Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus
Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával.
Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az Ő
közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek,
különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben
példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb
könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad.
De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi
engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel
hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.
Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál
Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak
bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket
a pusztulástól. Könyörülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus
miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megtérés
kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket, és többé ne vétkezzenek!
Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is.
Azokért és azok helyett:
akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak
ismerni Téged – Kérünk Téged hallgass meg minket!
akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak –
akiknek a test, a pénz, az alkohol, és a kábítószer az istenük –
akik házasságtörésben élnek –
akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat –
akik magzatgyilkosságot követnek el –
akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják –
akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek –
akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek –
akik mások életére törnek –
akik önkezükkel vetnek véget életüknek –
akik Egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják.
Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért!
Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbántanak.
Urunk, kérünk irgalmazz nekünk!
Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk!
Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szeplőtelen
Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért!
Miatyánk, … Üdvözlégy, … Dicsőség...
/Magyar Katolikus Püspöki Konferenciák 2006/
Magyarországhoz köthető szentek segítségül hívása
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten! - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!
Szentséges Szûz Mária, - Könyörögj érettünk!
Magyarok Nagyasszonya,
Szent István király,
Szent Imre herceg,
Szent László király,
Boldog Gizella királyné,
Árpád-házi Szent Margit,
Árpádházi Boldog Kinga,
Árpádházi Boldog Jolán,
Árpádházi Szent Erzsébet,
Prágai Boldog Ágnes,
Skóciai Boldog Margit,
Az Árpád-ház minden szentjei, - Könyörögjetek érettünk!
Szent Adalbert, - Könyörögj érettünk!
Szent Gellért,
Szent Márton,
Kapisztráni Szent János,
Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, - Könyörögjetek érettünk!
Boldog Apor Vilmos, - Könyörögj érettünk!
Boldog Romzsa Tódor,
Boldog Battyhány-Strattmann László,
Magyar szentek, - Könyörögjetek érettünk!
Istennek minden szentjei,
Légy irgalmas! - Ments meg, Uram, minket!
Minden gonosztól,
Minden bûntől,
Az ördög cselvetéseitől,
Haragtól, gyûlölségtől, és minden gonosz akarattól,
Az örök haláltól,
Megtestesülésed által,
Születésed által,
Keresztséged és szent böjtölésed által,
Kereszted és kínszenvedésed által,
Halálod és temetésed által,
Szentséges föltámadásod által,
Csodálatos mennybemeneteled által,
A Szentlélek kiáradása által,
Dicsőséges eljöveteled által,
Hogy nekünk kegyelmezz! - Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy minket igaz bûnbánatra vezérelj,
Hogy minket szent szolgálatodban megőrizz és megtarts,
Hogy minden jótevőnknek örökkévaló javaidat megadd,
Hogy a földnek bő gyümölcsét megadd és megtartsd
Hogy az Anyaszentegyházat kormányozd és megerősitsd,
Hogy a római pápát és az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd,
Hogy az egész kereszténységnek egységet adj,
Hogy minden embert az evangélium világosságára elvezess,
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Könyörögjünk! Istenünk! Te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket: Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt szeretetednek szolgálatára. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
http://www.magyarszentek.piar.hu/magyarszentek%20tisztelete/index.html
Május 16.Premontrei szerzetest avattak boldoggá Franciaországban
XVI. Benedek pápa 2011. április 2-án találkozott Angelo Amatóval, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusával, és 28 boldoggáavatási ügyet hagyott jóvá, köztük egy francia premontrei szerzetesét, Pierre-Adrien Toulorge-ét. Több mint egy évre rá, 2012. április 29-én Angelo Amato érsek avatta boldoggá a francia forradalomban vértanúságot szenvedett premontreit Coutances-ban.
A
boldoggáavatási ünnepségsorozat már április 28-án elkezdődött, amikor
több mint hatvan premontrei szerzetes a helyi egyházmegyés papság
jelenlétében ünnepélyes vesperást imádkozott a coutances-i
katedrálisban, a vesperás után pedig helyi fiatalok mutattak be egy
Pierre-Adrien Toulorge életéről szóló színdarabot.
Április 29-én Angelo Amato érsek a zsúfolásig telt coutances-i székesegyházban avatta boldoggá Pierre-Adrien atyát, aki eddig is nagy tiszteletnek örvendett a premontrei rendben és a coutances-i egyházmegyében. Az ünnepségen részt vett a Coutances-i Egyházmegye püspöke, Stanislas Lalanne papjaival, valamint a Premontrei Rend generális apátja, Thomas Handgraetinger Rómából, a világ minden tájáról érkező premontrei apátok és szerzetesek körében.
Május 1-jén hálaadó szentmisét mutattak be szülőhelyének, Muneville-le-Bingard falujának templomában. A főcelebráns Stanislas Lalanne püspök volt, a szentbeszédet a premontrei generális apát mondta. A háromnapos ünnepségsorozatnak három magyar premontrei résztvevője is volt: a gödöllői perjelségből Ullmann Péter kormányzó perjel, a csornai apátságból pedig Boldvai Bertalan és Heiter Gottfried testvérek.
Pierre-Adrien Toulorge boldoggá avatása nagy
esemény volt a premontrei rend életében. Premontrei szerzetest utoljára
1998-ban avattak boldoggá, akkor II. János Pál pápa Bécs főterén Jakob
Kern atyát iktatta a boldogok sorába. Pierre-Adrien Toulorge premontrei
szerzetesnek, az "Igazság Vértanújának" liturgikus emléknapját ezentúl
minden év október 13-án ünneplik meg szerte a világon.
A boldoggáavatásról készült videó megtekinthető itt. A háromnapos ünnepségsorozatról az innsbruck-wilteni premontrei apátság honlapján tekinthetnek meg fotógalériát.
*
Pierre Toulorge 1757-ben született a franciaországi Muneville-le-Bingard falucskában. 1778-ban lépett be a coutances-i szemináriumba, majd 25 évesen szentelték pappá. Első állomáshelyére Doville-be került káplánnak, ahol a plébánosa egy premontrei atya volt. Plébánosának hiteles életpéldája indította arra, hogy szerzetes legyen.
1787-ben belépett a Blanchelande-i Premontrei Apátságba, ekkor kapta a Pierre-Adrien rendi nevet. 1788-ban tette le első fogadalmát, majd lelkipásztori munkát végzett az apátság körüli plébániákon. Plébániáján érte a francia forradalom, ezért Jersey szigetére menekült, ahonnan lelkiismeretének szavára tért vissza Franciaországba. Két éven keresztül járta a normandiai falvakat: titokban mutatott be szentmiséket és kiszolgáltatta a szentségeket.
1793. szeptember 2-án fogták el, majd Coutances-ban börtönbe vetették. Október 13-án Coutances főterén lefejezték, különösképpen emigrálása miatt. Bár megtehette volna, hogy elhallgatja az emigráció tényét, lelkiismeretét követve mégis elmondta a teljes igazságot. Így lett az „igazság vértanújává”, ahogyan a környékbeliek máig emlegetik. Életéről bővebben a Csornai Premontrei Apátság honlapján olvashatnak.
Premontrei Rend/Magyar Kurír
