Naplom.com - Naplóm

Tegnap belettünk dobva a nagy vízbe,ahogy szokták mondani.....elég durván...ahogy Krisztivel egyx tanultuk "sono sokkata"-remélem jól írtam le-szóval "sokkolódva" lettem egy csepett....

Pár napja írtam,hogy Millesimóba leszek gyakorlaton,nos azóta eltelt pár nap és természetesen mindent átvariáltak.Kiderült,hogy Zsuzsival,a kis törött lábujjú társammal leszek együtt beosztva,egy Kairomontenotte nevezetű kisvárosban,szintén valahol a hegyekben.

Így tegnap délkörül elindultunk,hogy tuti odaérjünk kettőre,mivel tanultunk a délelőtt eltévedt Marika sorsából,aki Millesimóba kb 2 órás késéssel be is futott,mivel nem tudta,hogy hol kell átszállni,illetve milyen buszra...mondjuk ennyit a szervezésről...egy vadidegen országban,ahol alig beszéljük a nyelvet ki vagyunk dobva,és találd fel magad....sztem nem így kellene szervezni ezt....mindegy....

Szóval Zsuzsival elindultunk,bicebócásan hiszen fáj még neki rendesen a lába,igaz egy szem fájdalomcsillapítot sem szed be de nem is nyávog,hogy fáj a lába..nem tudom,hogy bírnám ki ha nekem lenne eltörve  a lábam....

Szerencsére sikerült elsőre megtalálni az idősotthont,így már 3/4 kettőkor ott tobzódtunk a ház előtt.

Amikor bementünk néztek ránk nagy szemekkel,hogy kik vagyunk,aztán valaki tudta,hogy jövünk,de mondta,hogy a főnővér majd csak később jön,mondtuk nem baj,mi átöltöznénk addig is.Rögtön be is álltunk melózni.25 beteg van az öregotthonba,abból 23 pelenkás,na kb 3 óra alatt le is pelenkáztunk,ami azért tartott olyan sokáig ,mert van 2 fürdőszoba és így elég lassan lehet haladni a melóval...aztán du.uzsonnáztattunk,később vacsiztattunk,és a legvégén lefektettük a betegeket.

Az elejétől találtunk egy nagyon kedves kolumbiai csajszit,Luizát,akiről kiderült,hogy magyar ápoló srác a pasija,és 3 hónapja vannak együtt.Természetesen ő tanított minket olaszul,mi meg magyarul,hogyan kell szerelmet vallani...szép volt:D

Egyébként csak ő volt velünk kedves,még meg is ölelgetett minket,amikor ránk bíztak két beteget,hogy hozzuk fel őket a társalgóból és fektessük le őket,mi maradéktalanul teljesítettük a parancsot,Luiza úgy megölelgetett minket,hogy nem igaz,nagyon jól esett...majdnem elbőgtem magamat,mert a másik olasz ,drága kollegina nem igazán értette,hogy 1 hónap után,szinte nulla nyelvtudással mit keresünk mi ott....hát ne tőlem kérdezd meg...én tuti nem így szervezném ezt,az biztos.....

Az húzott ki minket a szarból,hogy Zsuzsi is és én is ezer éve dolgozunk betegágy mellett és már nem kell megmutatni,hogy hol van a beteg eleje és hátulja.....iszonyatos nehéz koncentrálni,arra,hogy megjegyezd a betegek arcát,nevét,szokását,az ottani szokásokat,ki ,hová ,miért ül,mit szeretne,mit ehet-ihat..stb stb...és ezt még olaszul is értsd meg..tegnap egyébként mindenki hulla fáradtan ért haza,két hónap kihagyás után ez még akkor is megterhelő lett volna ha magyarul beszélnek hozzám,de így szorozza be mindenki 5-tel legalább....na mindegy ma délután ismét folytatás,mit ne mondjak alig várom....és még Luiza is szabadnapos lesz.....

Csütörtökön végre sikerült elérnünk a kitűzött célunkat.4 hét után sikerült elszállásolni minket is Savonában.Ugyanis aki nem tudná, szinte az összes magyar itt él és dolgozik,illetve az első heteket mindig mindenki itt tölti.Nos nem mintha panaszkodnék,mivel 1 hónap alatt 4 különböző helyen laktunk.Így tulajdonképpen megismertük észak-olaszország jelentős mennyiségű vidékeit,ami sztem csak javunkra vált:D

Hol is kezdjem?Annyi információ és esemény követi egymást,hogy szinte naponta kellene naplót írnom és még az nap este,mert komolyan elfelejtem a dolgokat...

Csütörtökön elindultunk Navaról....nagy nehezen,mivel,Xavier a sofőrünk kiakadt a böröndjeink láttán....na erről is csak annyi,hogy ha esetleg nem kisbuszt küldtek volna a 8 embernek,akik ugye nem 2 hétre jöttek nyaralni,tudhatná,aki ezt az egészet szervezi,hogy mindenkinél 32 kilós bőröndök vannak,plusz egy két kis táska, egyéb cucc....na mindegy megoldottuk,egymás hegyére hátára behánytuk a cuccokat,és a lábammal tartottam,a kupacot nehogy egy nagyobb kanyarban az egész rámomoljon....Ja,lábjegyzet kedves sofőrünk be nem ált cipekedni,elnézte,ahogy a "40 kiló vasággyal"Évike és a törött lábujjú Zsuzsi cipeli a 30 kilós bőröndöket...eddig semmi bajom az olaszokkal,aranyosak,kedvesek meg minden,de a pasik egyáltalán nem udvariasak,nem egyxi tapasztalat.....Ja szintén lábjegyzet,hogy Zsuzsi a kis vietnami papucsával belerúgott véletlenül az egyik székbe még Navan,királyul eltörött a kislábujja,amivel fogalmam sincs,hogyan fog dolgozni..pedig vagy 20 napig pihentetnie kellene,ehhez képest naponta vagy 10 kilómétert gyalogol....kis Terminátorné névre kereszteltük,mert olyan fájdalom küszöbe van,hogy nem igaz....még orvoshoz sem akart egyébként menni:D,csak mivel nem bírta mozgatni a lábát így kénytelen volt  belemenni,hogy Vanna elszállítja  a pronto socorsoba....

Na de vissza a sodrás közepébe:D,szóval leértünk Savonába,illetve a külvárosába,mikor jött a telefon,ja mégse az ufficioba kellene menni,hanem menjünk fel Santuarióba,és ott lesz a vizsga...mondom király akkor ezt mégsem usszuk meg...pedig reménykedtem,hogy áááá nem lesznek ilyenek,hogy még el sem szállásoltak és rögtön dumáljunk velük.

Na elkezdtük,étlen-szomjan,büdösen,izzadtan.Ismét KicsiKrisz után mentem be,hát elcsesztem....de nagyon..olyan béna voltam,hogy nem is igaz..kész rövidzárlat vagy mi volt???semmit nem bírtam kinyögni,néztek is rám,hogy mi van,mert múltkor azért elég jól ment,a jó isten vagy az őrangyalom erre beküldte Bonjeant és végeszakadt a torturának.Kiküldött és később megbeszélték az egész csapattal,hogy mi lesz a közeljövőben:D:D

Jelzem ez csütörtöki sztori,egy nap,illetve fél nap történése.Szóval,lesz egy 10 napos tanfolyam,amin részt kell vennünk,tűzvédelemtől,jogig,szociális kultúrán keresztül mindent végig kell hallgatnunk,reggel kilenctől este nyolcig.Hát beletörődve de aláírtuk a papírokat,végülis ezen átestek a  többiek is.Aztán Bonjean kijelentette,hogy akkor foglaljuk el a szállásunkat,és fél 4-re menjük vissza az irodába és akkor folytatjuk a vizsgát.Remek!!!Még mindig étlen szomjan büdösen izzadtan lepakoltunk és gyalog vissza az irodába,én addigra jól kibőgtem magamat,hogy ennyire hogy lehettem béna:(((A többieknek egy lányon kivűl jól sikerült.Marcsinak nem sikerült túl jól,neki össze kell kapnia magát,mert lehet,hogy hazaküldik...így magamra is kivetítettem és nagyon kell tanuljak,mert legközelebb be kell bizonyítanom,hogy nem vagyok olyan béna,mint amit produkáltam 2 napja....Laura mondjuk mégegyx be akart invitálni,de Paltrinieri leintett,hogy nem akar tovább kínozni,így nem kellett ismételnem,bár lehet,hogy jó lett volna...kicsit elment az önbizalmam.Kriszti később megvédett és azt mondta,hogy nem voltam jól és emiatt nem tudtam teljesíteni,de az az igazság,hogy én sem tudom az okát ennek a bénázásnak,mint,aki most kezdte el egy hete a nyelvet tanulni úgy beszéltem,iletve nyökörögtem......na mindegy,motiválás képpen ez a pofon pont jó volt....Na ez volt csütörtökön.

Aztán a tegnapi nap,hát nem is tudom mit mondjak róla,még az a szerencséje ennek a cégnek,hogy ez a mi kis csipet-csapatunk jól bírja a gyűrődést és jó a humorérzékünk,mert ezen már csak röhögni tudunk:D

Reggel kilencre felmentünk Santuarioba,mert azt mondták.....

lletve megkaptuk az órarendet,mely fehéren-feketén tartalmazta,hogy mikor hányra kell mennünk és ki fogja tartani az órát.Szóval mi megjelentünk,ott és ahol kellett,de a Dr. avokádó-avvoccato-alias Signor Zucchini:D nem jelent meg,mi vártunk hűségesen, még a jelenlétiívet is aláírtuk,megkérdeztük Paltrienierit is,mondta várjuk az ügyvédek mindig késnek..jó mi még mindig vártunk..aztán féltizenegykor Kriszti rámcsörgött,hogy elmarad a tanfolyam és egyáltalán nem lesz,és menjünk az irodába,mert megbeszéljük a dolgokat...mondom oké,akkor elindulunk Savonába...még jó,hogy  a cég kifizeti a buszjegyeket:D

Na ott kiderült,hogy a cég nyert valami pályázatot és így nincs idő tanfolyamokra járogatni,hétfőn menni kell Ventimigliába ott kell aláírni valami szerződést,és kedden már gyorsan megyünk gyakorlatra.

Én Millésimóba fogok menni valami hegyre....már úgyis meguntam  a tengert így 2 nap alatt;)

Hát így vagyunk,most szombat van,de ki tudja mi lesz még hétfőig???!!!:D

Tegnap délután megbeszéltük,hogy este nem megyünk sehova,mivel mindenki fáradt volt az előző esti buli miatt.

Erre este megjött Vanna és felajánlotta,hogy átvisz egy másik faluba,ahol szintén karaoké lesz.Én már javában az ágyacskámban relaxáltam,mikor berontottak a csajok,hogy megyünk karaokézni.Mondom mi van???Hülyéskedtek.Erre Ida holt komolyan rám nézett és benyögte,hogy nem hülyülnek tényleg megyünk,és hogy van e kedvem?kb két másodpercig vacilláltam és rábolíntottam,végülis miért ne?Jövő héten már Savonában leszünk és nem lesz már időnk bulizni járni,mert annyit kell majd tanulni...

Tíz után elindultunk 7-en,egy kis furgon szerű kocsival mentünk,ami 9 személyes.Vanna vezetett,akit már említettem,hogy nagyon cuki a csaj,de a vezetési stílusa brutális...

Egy ideig nem is volt baj,míg el nem értük azt a falut,ahová igyekeztünk.Aki már járt Olaszországban,az tudja,hogy milyen kis szűk utcácskák vannak,na mi a furgonnal próbáltunk bejutni.Egy ideig még haladtunk is bár pár autó visszapillantó tükrét legyalultuk:D

Aztán egy kis sikátorban ahol ráadásul alá volt álványozva az alagút beragadtunk.Nagy nehezen még ki tudtunk menni,de rájött Vanna,hogy itt már csak--- a piedi-gyalog-tudunánk tovább menni,megfordultunk.

A tortúra kezdődött előről,be az alagútba az állvány megcsak inogott-inogott.Évi mellettem ült végig az autóban az egyik oldalon,míg másik oldalon a másik parázós kisasszony Marika. Na két tűz közé kerültem,mert Évi végig a karomat markolászta és csak ennyit hallottam.GECÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ:D:D.Mari meg ugrált mellettem mint a nikkelbolha és azt magyarázta,hogy kellene" alászedni  a kormányt",ami fogalmam sincs,hogy mit jelent mivel nekem nincs jogsim.Csabi egyszerűen nem bírta a tortúrát és elsőként szállt ki az autóból,a nagy macsó férfi holt sápadtan hidegverítékesen mutogatta,hogyan kellene indulni a kocsival Giannának,én meg ordítoztam a hátsóülésről,hogy könyörgöm,Csabi gyere már ki az állvány alól,mert ha leborítjuk az egész cucc a nyakadba borul,aztán reszeltek neked..de mit nem mondjak,nem értette,hogy miről hadoválok.....szegénykém nem egy IQ bajnok:D.Hála a jóégnek Ida jól tud vezetni,így ő befarolt a lyukba,ha nem is csont nélkül,de sikerült vagy 5 perc után,nagy integetések közepette.Ugy néztünk ki,mint egy kupac légiutaskísérő,akik magyarázzák,hogy vedd fel a mentőövet....:)

Nagy nehezen elértük a kitűzött célt,fél liter bor és féldoboz cigi után le is nyugdtam,hogy élve megúsztam az utazást,és sikerült énekelni is egy kicsit.

Nagyon jó volt ez az este is,és megtanultuk ezt a mondatot:non dimenticiamo questo viaggio-azaz soha nem felejtjük el ezt az utat.:D

Tegnap este mégis csak elmentem bulizni a többiekkel,bár semmi kedvem nem volt,mivel hozzá vagyok szokva a jó bulikhoz,zenéhez köszönhetően a Roxy rádió drága lemezlovasainak, így kicsit fanyalogva indultam neki az éjszakának.Mivel ismerem magamat, ha valahol nem érzem jól magam,akkor képes vagyok 2 perc alatt felállni és otthagyni a helyet.

Mivel most 1000 méteren egyik hegyről fel a másik völgybe le kb.20-30 kilómétert kell kanyargós-szerpentines úton autózni, így természetesen nem tudom fogni magam és felülni az éppen arra járó 7es éjszakai járatra.

Szóval nehezen de 11re összekapartam magamat...még kicsit fennragadtam msnen,meg fosbukkon,mert egyx vagy 4 ember akart velem beszélgetni,tesómtól kezde még egy páran,így nehezen kezdtem el a készülődést,azon felül is,hogy ugye nem akartam menni.... hát népszerű lettem,hogy nem látnak olyan sűrűn:D

Szóval gyorsan kisminkeltem magam,hogy azért nézzek már ki valahogy a dizsiben:D,mert mint múltkor említettem nem csak hegyi zergék és mosómedvék járnak erre.Vanna fel is készített minket,hogy sokan lesznek.Ott voltak a múltkor megismert kőműveseink is...szegény KicsiKrisz megint kapta az ajánlatokat elég sűrűn:D

11kor Levi megérkezett,összeszedtük Vannát Chikalottoban és irányt vettünk ezerrel a másik faluba,aminek képtelen vagyok a nevét megjegyezni:D

Mikor odaértünk javában tartott a tinidiszkó,kb az átlag életkor 15 év volt,kint ültek a  teraszon a családok a gyerekek meg bent ropták a táncot.

Kész voltam,most bocsánat,hogy erre kitérek,de iszonyatosan sznob tudok lenni,zene téren,mert imádom a zenét és bármi jöhet a tucctucctól a poppig,de az jó legyen..na ez nem volt az:D.Egyx leadott a drága helyi vagyány dj.egy kis David Guettát,aztán vége is volt a zenei csemegéknek.Egymásra néztünk Krisztivel és úgy röhögtünk,hogy még jó,hogy nem vittünk fényképezőgépet és ezt nem tudjuk dokumentálni,mert ha megnyílna alattunk a föld most azonnal ,inkább nem is kapaszkodnánk a szélén,had temessen be,mert ez olyan gáz:D

Azért elmesélem: az épület,ahol volt a diszkó egy jurta szerű valamit képzeljen el mindenki,középen egy nagy oszloppal,ami mint nálunk május elsején krepp papírral volt körbebugyolálva.És ilyen kis aranyosan egy-egy szalag ki volt húzva a  falig.Hangulatos volt,na:D.

Aztán olyan félkettő körül elkezdődőtt a karaoké,amit nagyon várt Kriszti.Mondanom sem kell,hajnalig énekelt Vannával,olasz dalokat,még olyat is amit nem is ismert:D.Már azon röhögtünk,hogy kikapcsolták Kriszti mikrofonját,mert már olyan rekedt volt a hangja:D.

Én is énekeltem velük egyet,amit egyik órán megtanított nekünk Kriszti a bambollás számot,nagy sikerünk volt:D

Aztán tudtam még überelni Madonnával,a Like a virgint kissebb bakival elég jól elénekeltem....persze a legjobb része a dalnak,a síkítás volt..tudjátok lájkávördzsín...híííjjjjjj:D

Na mindegy,tapasztalat szerzésre ez is jó volt,hogyan buliznak az olaszok..dettó mint a magyarok,mindenki matt részeg volt,Levinek félóra alatt sikerült ezt az állapotot produkálni,még jó,hogy megbeszéltük,h KicsiKrisz vezet visszafelé,így ő nem ivott semmit,és tök ügyesen hazahozott minket,pedig rókák és egyéb állatfajták rohangáltak előtte az úton és ráadásul a kanyargós utakhoz sincs még hozzászokva....úgyhogy majdnem tapsoltam amikor hazaértünk,mint mikor leszáll a repülőgép:D

Szóval összességében,amennyire nem akartam menni,olyan jól sikerült,és talán így is ragad rám egy kis olasz.Ubricharsi=részegnek lenni:D

Vasárnap óta élvezzük a hegyi levegőt 1000-1200 méteren....mit ne mondjak,a tengerparttól 20 méterre jobban éreztem magamat....bár az is igaz,hogy sokat nem élveztem belőle,mivel folyamatosan tanulunk.....

Amióta felköltöztünk elvágva a civilizációtól eléggé ki vagyunk....mondjuk arra teljesen jó,hogy tanuljunk:D

Naplót sem tudok nagyon írni,mivel most is itt zaklat a drága Insegnánk,és állandóan mesél-mesél és nem hagy koncentrálni:D

Tegnap volt egy kis kollokviónk.Paltrieni doktorral beszélgettünk egy tíz percet fejenként.Eléggé izgultam mivel nagyon sok múlik ezeken a beszélgetéseken.És nagyon szeretnék itt maradni,és dolgozni már.

Belementük az astrup relytelmeibe,aminek azért nem örülök,mivel évek óta olyan helyen dolgoztam,ahol a hírét sem ismerik ennek a vizsgálatnak,na hát a rehab nem arról szólt,ez van...azért valamit el tudtam mondani,valamit nem igazán....mindegy legközelebb majd jobban megy...sztem ahhoz képest,hogy 3 héttel ezelőtt még egy mondatot sem tudtam kinyögni,fejlődő képes vagyok:D

Giovanna egy kedves hölgy vigyáz ránk ide fent a hegyen.Nagyon jófej és gondoskodó,bármit kérünk teljesíti.Tegnap elvitt minket egy faluba bulizni.....kicsit fostunk míg odaértünk,mivel megláttuk a bezúzott kocsiját,mire mosolyogva közölte,hogy nem vezet túl jól.Mondom jézusom,biztos,hogy vele kellene menni autókázni???Elvitt egy isten háta mögötti kocsmába, ahol  azt hittük,hogy a kutya nem lesz rajtunk kivül....Na nem így történt....vagy 5 sráccal megismerkedtünk akik nem is voltak olyan csúnyák:D,rögtön jobb lett a hangulatunk így a vizsga után....Persze mindenki kicsi Kriszre gerjedt ,de hát Évivel azon röhögtünk,hogy ha ránk került volna a sor a bemutatkozásnál-ami hála a jóégnek nem történt meg -akkor tuti letagadtunk volna vagy 8 évet,mert mindegyik srác 2oéves volt.Pénteken talán elmegyünk karaokézni,bár már előre röhögök,mikor olaszul a kappan hangomon elkezdem énekelni,hogy felícsítááááá:D

Még jövő péntekig maradunk.....Jó lesz innen elmeni az tuti,...Ida cetlit ragasztott ki a szekrény oldalára és mindennap leszakít egy napot,mint ha börtönben lennénk tisztára olyan....Dolce vita.....:((

Még egy pozítiv dolog van Giovannán kivül,hogy a kaja finom és annyit eszünk,amennyit nem szégyenlünk,míg az előző helyen volt,hogy könyörögni kellett,hogy adjanak még,mert vagy 3 embernek nem jutott....mindegy,mi mindent kibírunk...csak mennénk mááárrrr:)))