[2Ján. 1] A presbiter ír a kiválasztott úrnőnek és
gyermekeinek, kiket igazán szeretek, éspedig nem én egyedül, hanem mindazok, akik
megismerték az igazságot,
[2Ján. 2] szeretünk az igazságért, mely bennünk marad és örökké velünk
lesz.
[2Ján. 3] Kegyelem, irgalom, békesség lesznek velünk, melyek az Atya, az Isten
mellől és az Atya Fia, a Krisztus Jézus mellől szállnak alá igazsággal és szeretettel.
[2Ján. 4] Nagyon megörültem, hogy gyermekeid közül olyanokra leltem, akik az
igazságban járnak, ahogyan erre rendelkezést kaptunk az Atyánál.
[2Ján. 5] Most azután arra kérlek, úrnőm, nem mintha új rendelkezést írnék neked,
ellenkezőleg, kezdettől fogva kaptuk azt a rendelkezést, hogy szeressük
egymást.
[2Ján. 6] S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés
pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok.
[2Ján. 7] Mert sok tévelyítő ment szét a világba, kik nem vallják a Krisztus Jézust,
aki húsban jött el. Ez a tévelyítő, és az antikrisztus.
[2Ján. 8] Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit mi munkáltunk, hanem
teljes bért kapjatok.
[2Ján. 9] Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus
tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is.
[2Ján. 10] Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok
azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek.
[2Ján. 11] Mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.
[2Ján. 12] Bár sok mondanivalóm volna nektek, nem akartam azt hártyán és tintával
elintézni, hanem az a reményem, hogy ott leszek nálatok, és szemtől-szembe beszélhetünk,
hogy örömünk teljessé váljék.
[2Ján. 13] Köszöntenek téged kiválasztott nőtestvérednek gyermekei.