Naplom.com - Naplóm
március 29.2010. március 30.
Az az ember, akinek szíve Istenre támaszkodik, ugyanolyan a
legsúlyosabb próbában, mint a jó sorsban, amikor Istentől fény, az
emberektől pedig jóakarat sugárzik rá. A hit felfogja a láthatatlant, és
megragadja az örök valóságokat. A menny nagyon közel van azokhoz, akik
szenvednek az igazságért. Krisztus azonosítja érdekeit hűséges népe
érdekeivel. Szenved szentjei személyében, és aki választott gyermekeit
bántja, Őt sérti meg. Az a hatalom, amely megszabadít a fizikai bajtól
és gyötrelemtől, közel van, hogy a nagyobb vésztől is megmentsen.
Lehetővé teszi Isten szolgája számára, hogy minden körülmények között
becsületes maradjon, és Isten kegyelme által diadalmaskodjék.” (Próféták
és királyok, 337. l.)
Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkből. Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtől is. Istenhez van odakötve. Vidám, de mégsem könnyelmű, komoly, de mégis derűs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hűségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erőt és tüzet is ad, hogy Isten dicsőségéért síkra szálljunk.
Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak, amelyben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán tudja ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni őket újra és újra. Állandó nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig, amíg önmagukat sokra tartják. A legnehezebb terhet viselik, amit csak halandó cipelhet, ez pedig az “én”, a megszenteletlen, az alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel és aggodalmakkal.” (Youth Instructor, 1886. nov. 10.)
Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!… Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti… Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet. A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.
Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkből. Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtől is. Istenhez van odakötve. Vidám, de mégsem könnyelmű, komoly, de mégis derűs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hűségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erőt és tüzet is ad, hogy Isten dicsőségéért síkra szálljunk.
Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak, amelyben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán tudja ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni őket újra és újra. Állandó nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig, amíg önmagukat sokra tartják. A legnehezebb terhet viselik, amit csak halandó cipelhet, ez pedig az “én”, a megszenteletlen, az alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel és aggodalmakkal.” (Youth Instructor, 1886. nov. 10.)
Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!… Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti… Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet. A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.
március 29.2010. március 29.
Az „átöltözés” lehetőségének egyetlen oka Jézus. Isten
szeretetpazarlása nem engedi meg a foltozgatást, stoppolást, jóra
magyarázást, hanem csakis a teljes életcserét. Éljünk hát felelősen a
nekünk adott drága, ingyen kegyelemmel, lehetőséggel – Krisztussal.
(Eszlényi Ákos)
Az asszony hite, hogy ha csak a ruháját is megérinti és máris meggyógyul példa értékű nekünk. Hiszem, hogy a hozzá kiáltott imádságok amik hitből fakadnak, szintén erőforrások, amik belőle áradnak felénk. Legyen bizalmunk a mi megváltónkban, hisz a történetekben is erről van szó. Azért íródott le, hogy a hitünket erősítse.
Az autók és repülőgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. A csendes érlelődésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjéről mernek beszélni, mielőtt elmélyedtek volna abban. Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. És aki Isten Igéjéről beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra.” A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. A Biblián élő keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igéből ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.
Az az ember, akinek nincs tele a szíve olajjal, nem fog megmaradni. A legnehezebb pillanatban elfogy a hite. A Jel 22,11 mondja: “Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is: és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” Ez az Ige egy hatalmas pont: nincs tovább változás! Ott már nem lehet adni. Ott már senki nem adhat senkinek. Abban a pillanatban, amikor feltetszik az Emberfiának jele az égen, vége a kegyelmi időnek. Úgy lesz, mint Noé napjaiban volt, mérhetetlenül hosszú az Isten kegyelme, türelme, de egyszer vége van! Ne vesd meg az Isten hosszútűrését, amelyik téged megtérésre indít. Ha időben nem mozdulsz, Ő vet majd meg téged! Egyszer bezáratik az ajtó, és akkor hiába mondod, kéred, hogy adjatok a ti olajotokból. Most még lehet, szabad kérni. Mennyiért lehet venni? Most még ingyen. Mert Jézus megfizette az árát. Most még elfogadhatod azt a kegyelmet, amit számodra kínál. Nehogy, amikor azt hiszed, hogy elalszol a halálra, akkor ébredj majd rá arra, amit nem hittél – az örökkévalóságra.
Az asszony hite, hogy ha csak a ruháját is megérinti és máris meggyógyul példa értékű nekünk. Hiszem, hogy a hozzá kiáltott imádságok amik hitből fakadnak, szintén erőforrások, amik belőle áradnak felénk. Legyen bizalmunk a mi megváltónkban, hisz a történetekben is erről van szó. Azért íródott le, hogy a hitünket erősítse.
Az autók és repülőgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. A csendes érlelődésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjéről mernek beszélni, mielőtt elmélyedtek volna abban. Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. És aki Isten Igéjéről beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra.” A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. A Biblián élő keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igéből ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.
Az az ember, akinek nincs tele a szíve olajjal, nem fog megmaradni. A legnehezebb pillanatban elfogy a hite. A Jel 22,11 mondja: “Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is: és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” Ez az Ige egy hatalmas pont: nincs tovább változás! Ott már nem lehet adni. Ott már senki nem adhat senkinek. Abban a pillanatban, amikor feltetszik az Emberfiának jele az égen, vége a kegyelmi időnek. Úgy lesz, mint Noé napjaiban volt, mérhetetlenül hosszú az Isten kegyelme, türelme, de egyszer vége van! Ne vesd meg az Isten hosszútűrését, amelyik téged megtérésre indít. Ha időben nem mozdulsz, Ő vet majd meg téged! Egyszer bezáratik az ajtó, és akkor hiába mondod, kéred, hogy adjatok a ti olajotokból. Most még lehet, szabad kérni. Mennyiért lehet venni? Most még ingyen. Mert Jézus megfizette az árát. Most még elfogadhatod azt a kegyelmet, amit számodra kínál. Nehogy, amikor azt hiszed, hogy elalszol a halálra, akkor ébredj majd rá arra, amit nem hittél – az örökkévalóságra.
március 29.2010. március 28.
Az apa és a gyermek keze szorosan egymásba fonódik; először az apa
nyújtja neki a jobbját, azután a gyermek teszi bele a kezét. Ez a hit!
Hála neki, Ő erősebb, mint mi. Isten erős keze őriz meg az üdvösségre
is, de nekünk bizalomteljesen és engedelmesen kell odaadni a kezünket,
engedve, hogy o vezessen. Néha a gyermek makacs és dacos, nem akarja
sehogyan sem odaadni a kezét, nem engedi magát vezetni. Önállóan akar
járni, nem turi, hogy előírják neki az utat. Hát akkor hadd menjen!
Legyen akarata szerint. Egyszer csak elesik, már a földön fekszik és
sír. Most aztán örül a segítő kéznek, amit az előbb eltaszított magától.
Lelkileg ez a mi képünk. Természetünk szerint gyengék vagyunk, nem
tudunk egyedül járni, még egyetlen lépést sem tehetünk. De az is igaz,
hogy mindaddig nagyon dacosak és elbizakodottak vagyunk, amíg a megalázó
vereségek meg nem tanítanak az engedelmességre. Akkor azután örülünk és
hálásak vagyunk, hogy az irgalmas Isten kinyújtja kezét a magasságból,
kiemel a szennyből, megtisztít és el sem enged többé.
Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás. A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré. Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.
“Az arányos emberi jellem szépsége a személyes kötelességek lelkiismeretes végzéséből fejlődik ki. Ezért életünket jellemezze hűség a legnagyobb és a legjelentéktelenebb dolgokban is. A kis dolgokban való becsületesség, a hűség és szívélyesség szerény keretei között gyakorolva napfénnyel hinti be utunkat, és ha munkánkat a földön bevégeztük, akkor kitűnik majd, hogy minden hűséggel végzett, kis feladat valahol jó hatást váltott ki, és hogy ez nem évül el soha többé!” (Pátriárkák és próféták, A gyermek Sámuel c. fejezetből)
Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás. A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré. Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.
“Az arányos emberi jellem szépsége a személyes kötelességek lelkiismeretes végzéséből fejlődik ki. Ezért életünket jellemezze hűség a legnagyobb és a legjelentéktelenebb dolgokban is. A kis dolgokban való becsületesség, a hűség és szívélyesség szerény keretei között gyakorolva napfénnyel hinti be utunkat, és ha munkánkat a földön bevégeztük, akkor kitűnik majd, hogy minden hűséggel végzett, kis feladat valahol jó hatást váltott ki, és hogy ez nem évül el soha többé!” (Pátriárkák és próféták, A gyermek Sámuel c. fejezetből)
március 29.2010. március 27.
Az álmok képek, furcsa arcok. Titkok, melyek el vannak rejtve
szemeink elől. Figyelünk, hogy hátha meglátjuk, de hiábavaló minden
fáradozásunk. Az emberi kíváncsiság régóta él bennünk. Vágyunk arra,
hogy Istent színről színre lássuk, de ez nem adatik meg mindenkinek.
Képek, furcsa istenképek élnek bennünk, de ezek segítségével könnyebb
elfogadnunk létét. Könnyebb olyan dologban hinni, amelyeket eszünkkel
fel tudunk fogni. Isten mégis el van rejtve szemünk elől, mert ő
hatalmasabb minden láthatónál. Őt nem a szemünk szerinti látással kell
elfogadnunk, hanem a szívünket kell kitárni ahhoz, hogy meglássuk. Ha
szívünk megnyílik előtte, akkor az álomból felébredve felismerjük őt. Az
álmok képek, furcsa arcok. Néztük őket, de nem láttuk. Érteni akartuk
őket, de nem értettük. Most minden más. A vakságból hirtelen látókká
váltunk. Az istenképek talán megmaradtak, de már csak halványan. Nem
kell a látásunkhoz hamis kép, mert ő felfedte magát előttünk. Belépett
életünkbe, és személyes kapcsolatba lépett velünk. Megtapasztaltuk
közelségét, és ez tesz bennünket látókká.
Az angyalok tanítása egyetemesek, alapbölcseletük minden lélekre érvényes. Mindenki hozzáférhet az angyalok tanításához az Énen belül, de meg kell engednünk magunknak, hogy meghalljuk, megérezzük, elfogadjuk és megfogadjuk ezeket a belső érzéseket.
Az angyalok úgy vezetnek el bennünket az élményekhez, hogy tanulhassunk belőlük. Ezek a leckék az egyén igényeitől függnek és a lélek választott útjától. Fontos, hogy ne feledjük, nincs jó vagy rossz döntés, és a nehézségek csak ezért vannak, hogy tanuljunk belőlük.
A belső Én szól hozzánk, de sokszor nem figyelünk rá vagy nem érzékeljük gyengéd noszogatását.Ha megismerjük az érzelmeinket, azzal eljuthatunk az Én felfedezéséhez. A tanulás egy lépés a gyógyulás felé, ami az Én szabadságához vezet el minket. Az élet leckéit csak úgy tanulhatjuk meg, ha teljes mértékben az Énre összpontosítjuk figyelmünket.
Amikor mindent megvizsgálunk az élettel kapcsolatban és az életünkben, akkor fontos kérdéseket teszünk fel. Ha ezt tesszük, akkor észrevesszük, hogy a válaszok bennünk lakoznak. Az angyalok a mindennapi tapasztalatainkon keresztül vezetnek végig minket a spirituális fejlődésnek ezen az útján.
Az angyaloktól tanulva a léleknek türelemre, toleranciára, önfegyelemre, bizalomra, hitre, hűségre és elfogadásra van szüksége, hogy a szívünk és a lelkünk vágyai szerint éljünk. Hallgassunk és érezzünk mélyen, legyen bizalmunk, hűségünk és megértésünk, ezek nélkül nem jutunk előre. Bizzunk magunkban, a megérzéseinkben és a tanításokban. Érezzük meg, ismerjük meg, majd ennek megfelelően cselekedjünk! Hozzunk döntéseket! A döntések felfedezésekhez vezetnek. Amit felfedezünk, az olyan teljesség, ami kiegyensúlyozott tudatosságot eredményez. Ebben az állapotban az ember képes másokat is vezetni az angyali gyógyítás útján.
Az ember így lesz az angyalok munkájának megtestesítője.
Mindannyian a magunk útját járjuk, minden út különböző. Minden lecke ugyanaz, csak más módon kerülnek elénk. A gyógyulás eredménye, hogy megtanuljuk szeretni magunkat. A gyógyulás célja, hogy eggyé váljunk Istennel és az angyalokkal. Ez a lélek végső rendeltetése, és a mi eszközünk, hogy egyensúlyt és teljességet érjünk el.
Az angyaloktól mindig megkapjuk a választ, amit keresünk, még ha nem is mindig vesszük ez észre, meghallják az imáinkat. Ha az imát tiszta és hálás szívvel mondjuk, figyeljünk oda a gondolatainkra és az érzéseinkre. Meg fogjuk találni a választ a gondolatainkban.
Ha valami újra ráébredtél, adj hálát az angyaloknak!
Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt? Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idejében.
Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt kijelentő Isten.
Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. ?Beszéde megmarad örökké”, tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban. Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.
Az anyaméhben Isten formált bennünket istenként. Megszületve és felnövekedve a legnagyobb emberi felismerésünk az lehet, ha Istent fogadjuk el istennek. Ez azonban az üdvösséghez kevés: a teremtmény számára ugyanis nincs örökség. De ő komolyabb kapcsolatra vágyik velünk, Krisztusban Atyánk lehet az Isten. Bármilyen rendű, rangú, képességű és minőségű földi és testi apát tudhatunk magunkénak, Isten apánkká kész lenni, és gyermekévé kész fogadni. Így lehet Krisztusban miénk az örökség is, mely összehasonlíthatatlan azzal, amit egy földi apa hagyhat ránk. (Győri Tamás József)
Az anyaországi reformátusok „Áldás, békesség!”, az erdélyiek „Békesség Istentől!” szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az igéből idézve. Ezt üzeni nekünk Isten. Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk. Tőle kell kérni magunknak, és tőle kell kérni egymás számára. Őszinte szóval kell kérni: őszinte hittel, hogy Ő azt megadhatja és meg is akarja adni. Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök. Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is, akinek számára kéri. Istenünk, Tőled kérjük a kegyelmet és a békességet. Nagyon hiányzik mindkettő mai életünkből. Kegyetlen világban élünk, mindenki csak önmagával törődik, nincs segítség a gyengék, tehetetlenek, elhagyottak számára. És nincs békességünk. A világ háborútól, terrortól, maffiától, kizsákmányolástól fél, az egyes ember kenyere elvesztésétől, családja felbomlásától. Békesség csak ott van, ahol rád bízzuk magunkat, áldás csak ott, ahol Te ajándékozol meg vele minket. Könyörgünk, Atyánk, ne hagyd ezt a mi világunkat, ne hagyd a mi népünket beleveszni a hitetlenség átkába! Újítsd meg rajtunk kegyelmedet, hozd vissza apáink hitének erejét, áldását, békességét! Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)
Az angyalok tanítása egyetemesek, alapbölcseletük minden lélekre érvényes. Mindenki hozzáférhet az angyalok tanításához az Énen belül, de meg kell engednünk magunknak, hogy meghalljuk, megérezzük, elfogadjuk és megfogadjuk ezeket a belső érzéseket.
Az angyalok úgy vezetnek el bennünket az élményekhez, hogy tanulhassunk belőlük. Ezek a leckék az egyén igényeitől függnek és a lélek választott útjától. Fontos, hogy ne feledjük, nincs jó vagy rossz döntés, és a nehézségek csak ezért vannak, hogy tanuljunk belőlük.
A belső Én szól hozzánk, de sokszor nem figyelünk rá vagy nem érzékeljük gyengéd noszogatását.Ha megismerjük az érzelmeinket, azzal eljuthatunk az Én felfedezéséhez. A tanulás egy lépés a gyógyulás felé, ami az Én szabadságához vezet el minket. Az élet leckéit csak úgy tanulhatjuk meg, ha teljes mértékben az Énre összpontosítjuk figyelmünket.
Amikor mindent megvizsgálunk az élettel kapcsolatban és az életünkben, akkor fontos kérdéseket teszünk fel. Ha ezt tesszük, akkor észrevesszük, hogy a válaszok bennünk lakoznak. Az angyalok a mindennapi tapasztalatainkon keresztül vezetnek végig minket a spirituális fejlődésnek ezen az útján.
Az angyaloktól tanulva a léleknek türelemre, toleranciára, önfegyelemre, bizalomra, hitre, hűségre és elfogadásra van szüksége, hogy a szívünk és a lelkünk vágyai szerint éljünk. Hallgassunk és érezzünk mélyen, legyen bizalmunk, hűségünk és megértésünk, ezek nélkül nem jutunk előre. Bizzunk magunkban, a megérzéseinkben és a tanításokban. Érezzük meg, ismerjük meg, majd ennek megfelelően cselekedjünk! Hozzunk döntéseket! A döntések felfedezésekhez vezetnek. Amit felfedezünk, az olyan teljesség, ami kiegyensúlyozott tudatosságot eredményez. Ebben az állapotban az ember képes másokat is vezetni az angyali gyógyítás útján.
Az ember így lesz az angyalok munkájának megtestesítője.
Mindannyian a magunk útját járjuk, minden út különböző. Minden lecke ugyanaz, csak más módon kerülnek elénk. A gyógyulás eredménye, hogy megtanuljuk szeretni magunkat. A gyógyulás célja, hogy eggyé váljunk Istennel és az angyalokkal. Ez a lélek végső rendeltetése, és a mi eszközünk, hogy egyensúlyt és teljességet érjünk el.
Az angyaloktól mindig megkapjuk a választ, amit keresünk, még ha nem is mindig vesszük ez észre, meghallják az imáinkat. Ha az imát tiszta és hálás szívvel mondjuk, figyeljünk oda a gondolatainkra és az érzéseinkre. Meg fogjuk találni a választ a gondolatainkban.
Ha valami újra ráébredtél, adj hálát az angyaloknak!
Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt? Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idejében.
Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt kijelentő Isten.
Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. ?Beszéde megmarad örökké”, tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban. Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.
Az anyaméhben Isten formált bennünket istenként. Megszületve és felnövekedve a legnagyobb emberi felismerésünk az lehet, ha Istent fogadjuk el istennek. Ez azonban az üdvösséghez kevés: a teremtmény számára ugyanis nincs örökség. De ő komolyabb kapcsolatra vágyik velünk, Krisztusban Atyánk lehet az Isten. Bármilyen rendű, rangú, képességű és minőségű földi és testi apát tudhatunk magunkénak, Isten apánkká kész lenni, és gyermekévé kész fogadni. Így lehet Krisztusban miénk az örökség is, mely összehasonlíthatatlan azzal, amit egy földi apa hagyhat ránk. (Győri Tamás József)
Az anyaországi reformátusok „Áldás, békesség!”, az erdélyiek „Békesség Istentől!” szavakkal köszöntik egymást, mindketten ebből az igéből idézve. Ezt üzeni nekünk Isten. Ezt kívánja adni, ami nem kapható másfele, csak nála, ahogy az Úr Jézus Krisztus tanítja és közvetíti nekünk. Tőle kell kérni magunknak, és tőle kell kérni egymás számára. Őszinte szóval kell kérni: őszinte hittel, hogy Ő azt megadhatja és meg is akarja adni. Őszinte szeretettel, hogy azt én valóban kívánom annak, akit ezzel a szóval köszöntök. Akkor tudhatom, hogy Isten sem tekinti ezt egyszerű gépies köszönésnek, meghallgatja, és valóban megáldja vele azt is, aki kéri, azt is, akinek számára kéri. Istenünk, Tőled kérjük a kegyelmet és a békességet. Nagyon hiányzik mindkettő mai életünkből. Kegyetlen világban élünk, mindenki csak önmagával törődik, nincs segítség a gyengék, tehetetlenek, elhagyottak számára. És nincs békességünk. A világ háborútól, terrortól, maffiától, kizsákmányolástól fél, az egyes ember kenyere elvesztésétől, családja felbomlásától. Békesség csak ott van, ahol rád bízzuk magunkat, áldás csak ott, ahol Te ajándékozol meg vele minket. Könyörgünk, Atyánk, ne hagyd ezt a mi világunkat, ne hagyd a mi népünket beleveszni a hitetlenség átkába! Újítsd meg rajtunk kegyelmedet, hozd vissza apáink hitének erejét, áldását, békességét! Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)
március 26.
Ó Uram, mily félelmetes
vagy!
Ellenségeidet szétoszlatod, mint a füstöt.
Legyen Szent háromszorosan Szent Neved!
A Te becsületességed megdicsőít Téged
a mi gonoszságunkban.
A Te hűséged megdicsőít Téged
a mi hűtlenségünkben.
Keressen Téged minden szív, Uram,
és hívja segítségül Nevedet!
Találjon Rád,
aki sohasem keresett,
hogy ezt mondhassa
színed előtt:
"Egyedül Istenben
van az oltalmazó igazságosság és erő!
Egyedül Istenben van életem,
örömöm és békém.
Kihez hasonlíthatnánk Őt?
Kivel tehetnénk
egyenlővé Őt?
Az Ő oltalmában virágoztam ki,
és nagy szeretetében örvendezem.
Dicsőség a Magasságbelinek,
dicsőség háromszorosan Szent Istenemnek!"
Uram, Rajtad kívül nincs más Úr,
mindvégig hirdetni fogom szabadító igazságosságodat. Ámen
Ellenségeidet szétoszlatod, mint a füstöt.
Legyen Szent háromszorosan Szent Neved!
A Te becsületességed megdicsőít Téged
a mi gonoszságunkban.
A Te hűséged megdicsőít Téged
a mi hűtlenségünkben.
Keressen Téged minden szív, Uram,
és hívja segítségül Nevedet!
Találjon Rád,
aki sohasem keresett,
hogy ezt mondhassa
színed előtt:
"Egyedül Istenben
van az oltalmazó igazságosság és erő!
Egyedül Istenben van életem,
örömöm és békém.
Kihez hasonlíthatnánk Őt?
Kivel tehetnénk
egyenlővé Őt?
Az Ő oltalmában virágoztam ki,
és nagy szeretetében örvendezem.
Dicsőség a Magasságbelinek,
dicsőség háromszorosan Szent Istenemnek!"
Uram, Rajtad kívül nincs más Úr,
mindvégig hirdetni fogom szabadító igazságosságodat. Ámen
2005 © www.intranet.hu