Január 27.

Lehet hogy így működik az IMF?

Áron nagy pénzzavarba került! - feltétlenül szüksége van két pengőre.    Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen.    Kohn figyelmesen végighallgatja Áron mondandóját, majd így szól:    - Figyelj Áron, adok neked két pengőt.  Zálogba itt hagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt.  Jó lesz így?    Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza.    Kohn ekkor utána szól:    - Figyelj csak, Áron! - gondolkodtam.    Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, - jobban jársz.    Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van.  Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng magában:    - Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. S a fejszém is oda... és mégis minden stimmel.

…hogy legyek fogékony a te jeleidre, Uram…Imádkozzunk azokért, akik nem tudják a szeretet fegyverét használni.Imádkozzunk betegeinkért .

MapFree counters!Free counters!Free counters!

Január 27.Életre növelő mozgalom - Magyar Schönstatt Család

Az 1914-ben születő Schönstatt Mozgalom hazánkban elsősorban a családokat szólítja meg immáron huszonhét éve, 1985 óta. Endrédy Orsolya mutatta be tevékenységüket a Magyar Kurír munkatársának.
Beller Tilmann atya szerint a mai kor legnagyobb kihívása a tömegember megjelenése,  és  mindaz, amit ez a jelenség magával hoz. 
A Schönstatt Mozgalom ebből a kihívásból kiindulva fogalmazza meg célját: a tömegember mindenben alkalmazkodik, mert nem akar kilógni, nincs saját véleménye. Isten ezáltal a személyiség értékére hívja fel a figyelmünket, a Schönstatt célja az eredeti, szabad keresztény személyiség kialakítása, aki bizalmas kapcsolatban van Atyjával, élete eseményei mögött felfedezi vezetését. A schönstatti módszer mindig a személyes szinten dolgozik: azt kell megkeresni, ami engem megérintett, ami indít, ami mozdít bennem valamit. Nem csupán elméleteken kell gondolkodni, hanem az indításokat tettekre, életre váltani. A mozgalom különböző ágai közül hazánkban a családos vonal indult el elsőként, talán erre volt a legnagyobb igény. A schönstatti családmozgalom abban segít, hogy házas emberként, családunkban megélhessük hitünket.

Mit jelent a Schönstatt felfogásában a család?
A házasság szentség, a két ember szeretetkapcsolatában jelen van az Úr Jézus. A férj és feleség elsődleges feladata, hogy a társát boldoggá tegye, Isten felé segítse, aztán pedig, hogy a gyermekeiket az Úrhoz vezessék. Ehhez kaphatunk Schönstatt kincstárából nagyszerű eszközöket, melyek a gyakorlatban, a hétköznapokban segítenek a családi életben. A Schönstatt Családmozgalom alapítója felismerte, hogy a családi élet munkával, tanulással jobbá tehető, és ebben a tanulási folyamatban nagy segítséget jelent a közösség. A Családmozgalomban a fókusz a házaspáron van, ők az alapvető közösség, de tapasztalataik megbeszélésére, a növekedésüket segítendő havonta egyszer egy este találkoznak más házaspárokkal. Így indult a Magyar Schönstatt Családmozgalom is 1985-ben. Ma ez a legerősebb ág, de a fiú-és lánymozgalom egyre növekszik.
Honnan ered a mozgalom?
A nemzetközi apostoli Schönstatt megújulási mozgalmat 1914-ben P. Kentenich József és fiúközössége alapította Németországban, a Rajna menti Vallendar város Schönstatt nevű kollégiumában. Kentenich József atya mozgalmát Krisztus Egyházának részeként fogta fel, mely egy „ecclesia semper reformanda”, egy folyamatosan megújulásra szoruló egyház. A családokra mint a társadalom és az egyház alapsejtjeire vonatkoztatva: ha mi a házasságunkban és a családunkban, a házainkban mint „ecclesiola”/Aranyszájú Szt János/, „egyházacska” megújulunk, bennünk és általunk újul az egész egyház is. Lelkiségünk három fő tartó oszlopa: a határozott küldetés és hivatástudat, a Gondviselésbe vetett gyakorlati hit és a hangsúlyozott Máriás jelleg.

Hogyan működik a Schönstatt?
A nyári szünidőben családnapokat hirdetünk 12 héten át. A családnapokon a mai kor kihívásaira, kérdéseire igyekeznek életre váltható válaszokat adni az előadók házaspárok. Megtartásukért egymást váltva négy házaspár dolgozik önkéntesen. Fontos terület a párkapcsolat építése. Tapasztalataink azt mutatják, a családi életre legnagyobb hatással az anya és apa közötti kapcsolat minősége van. Ez pedig fejleszthető, erősíthető. A családnapok olyan egy hetes családos lelkigyakorlatot jelentenek, melyen a továbbképzés és a testi-lelki felüdülés egyaránt fontos célkitűzés. Egy hét maximálisan 13-15 család részvételével zajlik, a gyerekekkel együtt a Balaton-felvidéken, Óbudaváron. A családnapok mindenki előtt nyitva állnak, akik a házasságukban el szeretnének mélyülni, a házasság szentsége által Jézus jelenlétében élni, közös hivatásukat megtalálni, és a közös eszményüket életre váltani. Évről évre nagy érdeklődést tapasztalunk. A „helyek” általában már januárban betelnek. Egy nyáron körülbelül 175 családot tudunk fogadni. Akik a résztvevők közül szeretnének a schönstatti úton tovább haladni, csoportot alkotva folytathatják a házasságukért végzett munkát.

Minek köszönhető a nagy érdeklődés?
Úgy látjuk, nagy éhség van az emberekben, keresik azt, hogyan lehet családos emberként, mai módon keresztényként élni. A házaspárok megtapasztalják, mennyire jól használható eszközöket kapnak a Schönstattól. Sokszor a környezetük kérdez rá, hogyan tudnak így élni, és így kerülnek új családok Óbudavárra. Ahogy nő az érdeklődés, úgy válik sokrétűbbé a tevékenységünk is. Egyre több program, képzés, kezdeményezés indul a mozgalom gondozásában. Pár éve a Mária Musical, két éve a rádiós műsorok. Életre növelő címmel havonta jelentkezik gyermekneveléssel kapcsolatos műsorunk, mely jelenleg is fut. Egy hullámhosszon címmel pedig a szerelemmel, férfi-nő kapcsolattal futott a műsorunk, anyagai pedig letölthetők honlapunkról. 2010-ben indult a Páros Nap elnevezésű programunk. Hamarosan tizedik évfolyamát kezdi családakadémiánk. Előadóinkat az ország minden részébe meghívják.

Mit jelent a mozgalomhoz való tartozás? 
Mozgalmunkban alapvető érték a szabadság. Vannak, akik merítenek Schönstatt értékeiből, de a maguk közösségeiben élnek. Vannak, akik rendszeresen járnak családnapokra, és vannak, akik még dolgoznak is érte.  Schönstatt szellemi kincsei mindenki számára elérhetőek, például a honlapon letölthető anyagok formájában. Mindenki olyan szinten kötődik a Schönstatthoz, ahogyan azt ő őszintének érzi. Munkatársakká azok válnak, akik vállalják az elköteleződést. Sajátos szövetség keretében felajánlják magukat  Máriának eszközül, és kérik, hogy, mint igazi anya, nevelje őket. Egy schönstatti ember gyengesége tudatában kész arra, hogy a Jóisten eszközévé váljon. A napi feladatait úgy tekinti, hogy ezek lehetőségek, amelyeken keresztül bizonyíthatja, mennyire szereti a Jóistent, munkájának minél tökéletesebb elvégzésével áldozatot hoz. Hiszünk a csodában, hogy a felajánlásainkból a Jóisten áldásával igazán értékes dolgok jönnek létre.

Milyen fontos állomásai vannak immár 27 éves magyarországi történetüknek?
2005-ben Mártfi Gyula veszprémi érsek felszentelte Óbudaváron a kápolnánkat, hála a családok áldozatainak, majd 2007-től folyamatosan épül a képző központunk. De hogy az elején kezdjük: 1980-ben a Gódány házaspár öt gyermekével Bécsből visszatelepült Magyarországra, figyelve a jeleket, szükség van-e Mária országának Schönstattra. Az ő sokat kockáztató, bátor áldozatuknak köszönhetjük a lassan, de annál tartalmasabban szaporodó családnapokat, melyek 1985-ben kezdődtek. 1994-ben alakult meg az első Családszövetség, melynek mára közel negyven házaspár a tagja. A Szövetségbe tartozó házaspárok erősen törekednek az életszentségre, ez a schönstatti elköteleződés egyik útja.  1996-ban jött létre a Családakadémia, mozgalomban felgyülemlett tapasztalatok közkinccsé tételére. Az akadémia családtréner képzéssel is foglalkozik, melynek során szakmai és személyiség fejlesztéssel készítik fel az érdeklődő házaspárokat feladatukra.  Fontos állomás volt a Házaspárok útja létrehozása Óbudaváron. Ez a másfél kilométer hosszú erdőn-mezőn vezető ösvény 15 állomást érint, melyek a házasság fontos eseményeit, feladatait, nehézségeit és korszakait jelenítik meg. Az Ozsvári Imri grafikusművésznő által festett képek, a szentírási idézetek, feladatok ösztönzést adnak arra, hogy a párok elgondolkodjanak és beszélgessenek egymással. Egy kísérőfüzet segíti az elmélyülést. Az elmélkedéssel, beszélgetéssel megélt út a családi életben fölmerült nehézségek sikeres megoldásához nyújt segítséget. A Házaspárok útjának sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az országban már négy másik helyszínen is a helyiek kezdeményezésére elkészült az eredeti mintájára ez a különleges út.
Szervezeti szinten is történtek előrelépések. A mozgalomhoz az évek folyamán több száz család csatlakozott, így szükségessé vált a szervezett keretek létrehozása. Egyesületté alakultunk. Ma az ország számos városában, köztük Budapest, Pécs, Győr, Sopron, Szombathelyen működnek már közösségeink.

A Schönstatt a családok mellett az ifjúsággal is foglalkozik. Hogyan működik ez?
A magyar Fiúmozgalom a ’90-es évek óta működik, egy nyári sátortábor során jött létre , és évről-évre bővül. Legfontosabb programjai a nyári táborok, a régiós, illetve budapesti csoportok, találkozók, a kulturális és kötetlenebb programokat szervező SICC, illetve a mélyebb elköteleződés felé mutató Vértező. A testi-lelki egészséget szem előtt tartó nevelés, a természetes, külsőségek nélküli, mély lelkiség, a kötetlen, változatos programok által sokakat elérnek.  A nagyfiúk már aktívan részt vesznek a kicsik táboroztatásában, vezetésében, többen közülük rendszeresen munkát vállalnak Óbudaváron a családnapokon.  A lányok mozgalma is nyári táborokkal indult, a schönstatti Mária-nővérek bekapcsolódásával. Sajátos céljukat így fogalmazzák meg: „igyekszünk összefogni az olyan lányokat, akik szeretnének szépen, tisztán élni és igazi személyiségekké válni”. Mára a schönstatti ifjúság igen pezsgő életet él, rengeteg programot szerveznek a kisiskolásoktól egészen az egyetemista korosztályig. A schönstatti Mária-nővérek család és ifjúság pasztorációval foglalkozó közösség. Hazánkban nem csak a fiatalok mozgalmait segítik, hanem a nők számára a Mária-nővérek lelki napokat szerveznek. A közösségnek már a kommunista időszakban is volt kapcsolata Magyarországon. 1992-ben Pilisszentléleken vásároltak egy házat és egy Mária-nővér átköltözött Ausztriából Magyarországra. Kapcsolatot tartanak a romániai magyarokkal, különösen a leányifjúsággal és a papokkal. Nagy örömünkre a fiataljaink közül jelenleg két magyar novícia és egy jelölt van. Hálásak vagyunk a Jóistennek és a Szűzanyának azért a sok ajándékért és kegyelemért, amellyel elhalmozzák közösségünket.
Trautwein Éva/Magyar Kurír

Január 27.A SOPA és a PIPA még mindig támad, ráadásul már hárman vannak

Sokan fellégeztek, látva mennyire sokan tiltakoznak és tesznek is valamit az online kalózkodás elleni (SOPA) és a szerzői jogot védő (PIPA) törvénytervezetek ellen.
Rengeteg oldal elsötétült egy-két napra, sok Facebook felhasználó SOPA-ellenes felhívásra cserélte profilképét vagy más módon tiltakozik az internetet ért támadás ellen.
Sokan azt gondolták, hogy az eredetileg január 24-re tervezett szavazás elhalasztása kapitulációt jelent a tervezet benyújtói részéről, de úgy tűnik a lépéssel nem ez volt a törvényhozók szándéka.
Miközben a tiltakozások felkeltették a kongresszus figyelmét, úgy tűnik a szenátorok egyszerűen visszatértek a tervezőasztalhoz, hogy türelemmel kivárják, amíg az emberek figyelme a törvények iránt lankad. Sok cikk arról írt, hogy a SOPA halott, mivel Lamar Smith, a törvény főtámogatója nyilatkozatában kijelentette, hogy addig nem tesznek semmit a törvénytervezettel kapcsolatban, „amíg nincs széleskörű egyetértés a megoldást illetően.”
Sajnos Lamar-t nem igazán érdekli, mit mondanak az emberek. „Egyértelmű, hogy át kell gondolnunk milyen taktikát kövessünk, hogy megvédhessük az amerikai találmányokat és termékeket a külföldi tolvajokkal szemben,” nyilatkozta.
A SOPA törvényt februárban fogják átdolgozni, a PIPA törvényt pedig az elkövetkezendő néhány hét során tervezik módosítani. A lényeg, hogy még mindig mindkét törvényt szavazásra akarják bocsátani, még mindig minden lehetséges. Egyik törvénytervezet sem halott, egyiket sem törölték, és ha ez nem elég, egy harmadik is csatlakozhat hozzájuk.
Dejavu: Itt az OPEN törvény
A SOPA és PIPA törvények alternatívájaként Darrell Issa képviselő, 24 társszponzorral közösen, múlthét szerdán, pont a Wikipedia elsötétülésének napján, új törvényjavaslatot nyújtott be a digitális kereskedelem védelmének betartatása (Online Protection and Enforcement of Digital Trade – OPEN) néven.
A PCWorld a következőket írja:
Az inkább külföldről működő weboldalakra koncentráló OPEN törvény az igazságügyi minisztérium helyett a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak (ITC) adná át a felügyeleti jogkört, azonkívül tartalmaz egy fellebbezési folyamatot is és csak olyan honlapokat érintene, amelyeket „szándékosan” a szerzői jogok megsértését támogatják.
A törvénytervezet azt a látszatot kelti, hogy kizárólag külföldi honlapokra koncentrál és az amerikaiak számára továbbra is biztosítja a szabad böngészést és hozzászólást, de a törvény megfogalmazása annyira homályos, hogy könnyen lehetővé teszi, hogy azt amerikai oldalakra is alkalmazzák. Egyetlen példa: A sértő oldalak a törvény megfogalmazásában azok a weblapok „amelyek nem-hazai domain néven keresztül érhetők el,” de utána a (8)(A)(ii) részben úgy folytatja, hogy ez lehet bármely oldal „ami az Egyesült Államok lakosait célozza meg.”

Első ránézésre úgy hangzik, hogy panaszt a szerzői jog tulajdonosa nyújthat be a bizottsághoz egy oldal ellen, de a törvény szövege ezt a kérdést nyitva hagyja, és tulajdonképpen bárki megteheti. Az ITC továbbra is megtehetné, hogy a fizetési és reklámszolgáltatókat rávegye, hogy a vádlott számláját letiltsák, illetve a neki irányuló kifizetéseket elvágják. Ki határozza meg, hogy mi számít „szándékos” jogsértésnek?
A szóban forgó törvények elfogadása még meg sem történt, az Egyesült Államok kormánya mégis letiltotta az újzélandi Megaupload.com oldalt a nagy felfordulás közepette, amire az Anonymous hekker csoport számos kormányoldal feltörésével és lekapcsolásával válaszolt.
„Az igazságügyi minisztérium intézkedése világosan demonstrálja, hogy a SOPA törvényre egyáltalán nincs szükség,” írja Tony Bradley a PCWorld oldalán. A kormány egy korábbi törvény, a Bush által még 2008-ban aláírt PRO-IP törvény alapján tudta végrehajtani az akciót.
Az OPEN törvény egyre nagyobb támogatottságot kap a Google, Facebook, LinkedIn, Twitter és hasonló oldalaktól.
Bár a törvényjavaslat átláthatósága, valamint az, hogy a nyilvánosság véleményét is megkérdezik dicséretre méltó, a legtöbb ilyen jellegű törvény annyira általános, hogy később komolyabb, széleskörű büntetésekre, szigorításokra vagy oldalak lekapcsolására is lehetőséget ad. Azt se felejtsük el, hogy egy-két jelentéktelen engedménnyel meg tudják békíteni vagy inkább elaltatni a közvéleményt, arra hivatkozva, hogy ők „meghallgatták az ellenvéleményeket” és megették a szükséges változtatásokat.
Amikor majd egyes szervezeteket sikerült kibékíteniük, idézzük emlékezetünkbe a törvényhozók taktikáját: célozz minél magasabbra, készülj fel a heves ellenállásra, majd változtass meg egy-két tételt a javaslatban, végül észrevétlenül vedd elő ismét a törvényt, amikor senki nem figyel. Ezt addig folytasd, amíg sikerül megszavaztatni a törvényt. Esetleg adj neki új nevet, ha kell, alkudozz.
Most úgy tűnik készek a kompromisszumra és hallgatnak a józan észre, de amint a törvényt elfogadják, a józan ész repül és egyedül nekünk kell megalkudni.
A lopás valós probléma, bár az egyre növekvő szórakoztató ipart nem igazán veszélyezteti, azonkívül halálos áldozatai sincsenek. Amennyiben Hollywood, pályafutása legnagyobb hisztijét produkálva, süllyed, miért süllyedjünk vele mindannyian?
Ennél sokkal nagyobb baj, hogy az emberek kénytelenek folyamatosan éberen ügyelni, hogy online tevékenységüket megvédhessék azoktól a törvényhozóktól, akik a gazdaságot tönkretették.
Az Internet szabadsága elleni harc nem ért véget.

Forrás: Activist Post

Január 26.Körkép: bevett szokás az egyházak állami rangsorolása Európában

Szerte Európában megkülönböztetik az államok az egyházakat. Több országban ráadásul államegyház van, és mindez nincs a vallásszabadság kárára. Európai körképünk az egyházügyi törvényekről.
A Magyarország elleni külföldi sajtótámadások egyik visszatérő vádja, hogy korlátozza a vallásszabadságot az új magyar egyházügyi törvény, ráadásul azáltal is diszkriminál, hogy különbséget tesz egyház és egyház közt. Az „egykori demokratikus ellenzék résztvevői” például nyílt levelet írtak még augusztusban Viviane Redingnek, az Európai Bizottság alelnökének és a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztosnak, valamint Thomas Hammarbergnek, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának, mivel úgy látják, hogy  a törvény megsértette „az állam és az egyház elválasztásának demokratikus normáit”, mivel „a törvény rendelkezése szerint a jövőben az Országgyűlésben ülő politikai pártok szavazata dönt majd az egyes egyházak elismeréséről”. Szerintük „a vallások szabadságának és egyenlőségének leplezetlen megsértésén túl az új törvénnyel nyíltan megtagadják a vallási és a politikai intézmények különválasztását is, amely a húsz évvel ezelőtti demokratikus átmenet egyik vívmánya volt.”
Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánját arra kértük, segítsen nekünk tájékozódni a kérdésben: hogyan szabályozzák az egyházak, vallások helyzetét Európa országai? Mint elmondásából kiderült, alapvetően háromféle modell létezik: ahol semmilyen formában nem ismerik el az egyházakat (ilyen Európában tulajdonképpen csak Franciaországban van), ahol államegyház van, és ahol bizonyos kritériumok alapján tekint egy vallási csoportosulást egyháznak az állam. 
A tájékozódáshoz segítségül hívtuk Csiziné dr. Schlosser Annamáriának a témában született, 2011-es doktori értekezését is. Mindenesetre Schanda elmondása és ez alapján elmondható: az Európai Unió a lisszaboni szerződés 17. pontja alapján tiszteletben tartja a nemzeti szabályozást, emellett elkötelezte magát az egyházakkal folytatott párbeszédre. A strassbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság (EEJB) esetjogából pedig leszűrhető, hogy elismeri „az államok jogát arra nézve, hogy eltérő társadalmi szerepű vallási közösségek számára különböző jogi kategóriákat hozzanak létre”. 
Teljes elválasztás és államegyházak
Franciaországban – vázolta fel Schanda Balázs – minden egyház egyesületként működik az 1905-ös szeparációs törvénynek köszönhetően, a katolikus egyházmegyék például egyházmegyei egyesületként vannak bejegyezve, melynek elnöke a püspök. Ugyanakkor a vallási és egyházmegyei szervezetek adókedvezményben részesülnek, 2001-ben pedig törvényt fogadtak el a szektákról. Ezért mondható, hogy Franciaország nem ismeri el vallásnak a szcientológiát, mivel megvonták tőlük ezt a támogatást. 
Ehhez hasonló rendszer csak az Egyesült Államokban működik, ahol a kérdés az: kinek van adókedvezménye. A szcientológusok például előszeretettel hivatkoznak rá, hogy az Egyesült Államok egyházként ismeri el őket, hiszen részesülnek az egyházaknak nyújtható adókedvezményben. 
Anglia államegyháza az anglikán egyház, melynek feje az uralkodó. Minden más vallás és felekezet egyesületi formában működik, nincs külön egyházi státusz, sem közjogi elismerés, csupán magánjogi. Ugyanakkor az anglikán egyház sem kap sok állami támogatást, amit kap, azt leginkább műemlékvédelemre és hasonlókra kapja. Államegyház van Izlandon, Dániában, Norvégiában, Finnországban (utóbbiban kettő is), Máltán és Görögországban.  
Államegyházak Európában:

Dániában az evangélikus népegyház az államegyház, emellett még három típusba sorolják a vallási közösségeket: elismert közösségek, házasságkötés jogával bíró közösségek és elismerés nélküli közösségek. „A 2. szerinti elismerésről az egyházügyi miniszter dönt, feltétele, hogy a közösség világos szervezeti struktúrával, képviselővel és megfelelő létszámú tagsággal rendelkezzen, továbbá vallásos tanai és rítusai legyenek. A bejegyzett közösségek adókedvezményben részesülnek. A népegyház tagjai létrehozhatnak független közösségeket is, melyek a többi vallási közösségekhez képest néhány speciális joggal bírnak” – írja doktori dolgozatában Csiziné.

„Norvégiában a norvég evangélikus-lutheránus egyház az államegyház. A többi vallási közösség külön törvény alapján szerezhet jogalanyiságot. A nyilvántartásba vétel nem kötelező, néhány külön jog jár vele (pl. temetőfenntartás). A közösségek szabadon eldönthetik, hogy országos szinten egységesen regisztráltatják magukat, vagy tagközösségeiket külön-külön. A hitelvek bemutatása szükséges a bejegyzéshez. A nyilvántartást a megyei kormányzó vezeti. Az állam anyagi támogatást valamennyi egyház számára egyenlő formában, a hívők regisztrált létszámának arányában biztosít. Az állami egyházjog reformja az utóbbi években napirenden van.”

Finnország két államegyháza a finn evangélikus és az ortodox egyház. Ezek közjogi személyek, a többi egyház magánjogi alapon működik. „Céljuk nem lehet elsősorban gazdasági jellegű.  A minimális alapító létszám 20 fő. A vallási közösségek egyesületi formában is működhetnek, de az egyházi jogalanyiság előnyökkel jár.”

Az izlandi alkotmány 62. pontja úgy fogalmaz: „az Evangélikus Luteránus Egyház Izland államegyháza, és ezért az állam védi és támogatja. Ezt törvényileg lehet megváltoztatni.” A következő pont hozzáteszi: mindenki olyan vallást követ, amilyet szeretne, és nem kötelezhető semmilyen hit és rítus követésére. Azonban aki nem az államegyház tagja, annak az egyházi adónak megfelelő összeget az Izlandi Egyetem javára kell megfizetnie.

„Görögországban az ortodox egyház az államegyház, az ortodoxia az uralkodó vallás. A többi közösség magánjogi egyesületként működhet, ezen túlmenően a jogállásukra vonatkozó szabályozás partikuláris, szétszórt, gyakorlati nehézségeket okoz alkalmazásuk pl. a katolikus és az evangélikus egyház esetében. Számos külön törvény vonatkozik a muzulmán és zsidó közösségekre. Az alkotmány értelmében a kultuszszabadság az „ismert” vallások számára garantált, a tanok, rítusok nem lehetnek titkosak. Az istentiszteleti helyeket a miniszter engedélyezi, tiltott a prozelitizmus (hittérítés)Az EEJB többször elmarasztalta Görögországot a vallásszabadságból fakadó kollektív jogok megsértése miatt.”

„Máltán a római katolikus az államvallás, az egyház és az állam kapcsolata szoros. Az alkotmány garantálja a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságát, az egyéb vallási közösségeknek sem engedélyeztetni, sem nyilvántartásba vetetni nem kell magukat, a magánjogi jogképesség biztosítva van számukra, de speciális sui generis jogi kategória nincs.”
Többszintű modellek
Közép-Európában a leggyakoribb – mutat rá a dékán – a kétszintű szabályozás modellje, ami azonban hosszú történelmi fejlődés eredményeként alakult ki. A legtöbb esetben az egyházak közjogi elismerést is nyerhetnek, azaz külön kategóriaként tekint rájuk az állam (sui generis jogalanyok). Ezek általában úgy alakultak ki, hogy eleve volt egy szűk kör, az állam által elismert egyházak szűk köre, ami alá nyitottak egy „második ligát”. Ez a történeti szempont sokkal hálásabb, mint a mostani magyar szabályozás esete, ami egy liberális, egyszintű szabályozást szűkít és tesz kétszintűvé. A legtöbb esetben úgy alakították a szabályozást (például Csehországban, Romániában vagy épp Ausztriában), hogy a felső körben benne maradjon az, aki benne volt, és oda más ne is nagyon kerülhessen be. Mindenki más a „B-kategóriára” pályázhatott. 
Az új magyar egyházügyi törvény Schanda Balázs elmondása alapján azonban pont fordítva működik: az 1990-es szabályozás talán a legliberálisabb volt Európában, és emiatt egyszerűbb volt egyházat alapítani, mint egyesületet. A 2012. január elsejével életbe lépett új törvény leginkább az osztrák, a német és a litván szabályozásra hasonlít. De különbséget tesz elismert és nem elismert egyházak közt az említetteken túl Ciprus, Lengyelország, Olaszország, Portugália és Szerbia is. Belgiumban például öt egyház és az ateista humanista szövetség élvez törvényileg elismert státuszt, mások magánjogi személyként, közhasznú egyesületként működhetnek. 
Többszintű modellek Európában

Ausztriában 1998 óta két, 2002 óta három formában működhetnek egyházak, írja Csiziné doktori értekezésének áttekintése: állami elismerés (rendelet által) közjogi jogállással, a köztestületek külön (sui generis) típusaként – ennek feltétele, hogy nem lehet az adott egyház tanítása jogellenes és erkölcstelen, valamint léteznie kell kultuszközösségnek. A „történelmileg elismert” egyházakra a Szentszékkel kötött megállapodás és külön törvények vonatkoznak. 1998 óta plusz feltétel „a népesség 2 ezrelékének megfelelő számú hívő, 20 éves fennállás, ebből legalább 10 év bejegyzett felekezeti közösségként” (ezt a feltételt 2010-ben az Alkotmánybíróság megszüntette a Jehova Tanúi küzdelmének eredményeként), „az anyagi források vallási célra történő felhasználása, pozitív hozzáállás az államhoz és a társadalomhoz,  a többi egyházhoz fűződő <békés> viszony, amelyet az elismerést kérő nem zavarhat meg törvénybe ütköző módon.” 1998 óta a második kategória az egyházként el nem ismert vallási közösségek számára a magánjogi jogi személyiségű „felekezeti közösség”, amelyet a minisztérium jegyez be, és legalább 300 tagja kell, hogy legyen. Harmadik kategóriaként 2002 óta magánjogi egyesületként is működhetnek vallási közösségek.

Németországban vannak köztestületi jogállású egyházak, amely minősítést tartományonként lehet megszerezni, és feltétele bizonyos minimális létszám, illetve hogy ne helyezkedjen szembe az adott közösség az állam rendjével. Ezzel a státussal számos előny jár, például közszolgálati jogviszony, az állam által beszedett egyházi adó, adókedvezmények, autonómia. A második kategória a többnyire egyesületként működő, magánjogi alapon szerveződő egyházak.

Csehországban 2002-ben tízezerről háromszáz főre vitték le a minimális alapítói létszámot, és ekkor alakították ki az egyházi jogalanyiság kétszintű szabályozását is. „A jogok zömét, melyekkel a bejegyzett egyházak korábban rendelkeztek a <különös jogok> kategóriájába foglalták össze. Ezeket a bejegyzést követő 10 év elteltével szerezhetik meg az egyházak akkor, ha tagjaik száma a lakosságszám 0,1 százalékát (több, mint 10.000) meghaladja. A <különös jogok> közé tartozik az iskolai hitoktatás, állami támogatás, lelki gondozás a börtönökben és a hadseregben, polgári jogi hatással bíró házasságkötés, gyónási titok védelme (utóbbi akkor, ha azt az egyház több, mint ötven éve gyakorolja).”

Lengyelországban egyezmény (konkordátum, azaz a Szentszék és az állam közötti szerződés) és külön törvények szabályozzák tizenöt egyház és az állam kapcsolatát, a többi vallási közösség az 1989-es vallásszabadságról szóló törvény szerint működik. A visszaélések miatt 1998-ban 15-től száz főre emelték a minimumlétszámot. Észtországban öt különböző egyháztípus létezik, mint a közhasznú egyesületek speciális formái. A minimális alapítási létszám 12 fő, a bejegyzett közösségek adó- és más kedvezményekben részesülnek.

„Litvániában az egyházaknak három jogi kategóriája van: 1. a tradicionális vallási közösségek és egyesülések (utóbbiak legalább két vallási közösségből állnak), melyek Litvánia történelmi, szellemi és társadalmi örökségének részei (8) (…). 2. az államilag elismert vallási közösségek. Az elismerés feltétele, hogy a közösség tartozzon a társadalom történelmi, szellemi és társadalmi örökségéhez, és 25 éve rendelkezzen bejegyzett státussal. Az elismerést az igazságügyminisztérium véleményének kikérése után a parlament adja meg. Elutasítás esetén legkorábban 10 év elteltével lehet újabb kérelmet benyújtani. 3. az egyéb (nem tradicionális) vallási közösségek. Az elismert egyházak az alkotmány alapján jogi személyek. (…) A minisztérium vizsgálja a közösségek hitvallását is. Az első két csoportba tartozó közösségek szélesebb körben részesülnek állami támogatásban. Állami iskolában csak a tradicionális egyházak jogosultak hitoktatásra.”
Az új magyar törvénynek a dékán elmondása szerint valóban sajátos eleme, hogy az egyházi státust a parlament adományozza. Ez ugyanis Európában általában a kormány valamely szervére van bízva (kivéve a litvánoknál, ott az igazságügyi miniszter javaslatára úgyszintén a parlament dönt). Így ugyanis lehetőség van megtámadni a döntést a közigazgatási bíróságon, tehát van jogorvoslati lehetőség, míg a parlament döntése ellen nincs. Így a vallásszabadság megsértése miatti aggodalmaival nem is járna szerencsével valaki Strasbourgban, az emberi jogi bíróságon, a fair eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozva viszont már lehet esélye. A döntés a rendszerváltás előtt, a diktatúra idején itthon is valamely kormányhivatal kezében volt (például az Állami Egyházügyi Hivatal kezében), más kérdés, hogy (túl a diktatúrán) közigazgatási bíráskodás nem létezett. 
Ugyanakkor tévedés az a vélekedés, hogy az államilag el nem ismert egyházakat „betiltották” – figyelmeztet Schanda.  A kultuszszabadság, az istentisztelet szabadsága megmaradt, és a vallási egyesületek is jogi személyiséget élveznek. Az elismerés elsősorban gazdasági előnyökkel jár. A 19. századi, 1894-es vallásügyi törvény, ami megkülönböztetett bevett és elfogadott felekezeteket, az ezen két kategóriába be nem kerülő, azaz a törvény által semmilyen módon el nem ismert vallási közösségeknek a kultuszszabadságot sem adta, meg, azok ugyanis nem tarthattak nyilvános istentiszteletet, csak magánjelleggel.  A mostani szabályozás semmiféle hasonló korlátot nem állít.
Felhozható még a többszintű szabályozás ellen, hogy az „diszkriminatív”, hiszen így „többe kerül” azok vallásgyakorlása, akiknek a közösségét nem ismerte el az állam, hiszen például nem tud annak javára rendelkezni adója egy százalékáról. Schanda Balázs szerint az egyházak, felekezetek közti különbségtétel mégis elfogadható, ha a különbségeket az állam csupán elismeri, hiszen azokat nem az állam hozta létre, hanem kialakultak. Ahogy azonban közelítünk a személyhez, úgy egyre védhetetlenebb a különbségtétel. Azaz: az intézmények közti differenciálás nem problematikus, ez elsősorban amúgyis a közfeladatokban való szerepvállalás állami támogatását érinti. Az egy százalékos felajánlás lehetetlenné tétele viszont problematikusabb, hiszen az személyeket érint. 
Írországban az egyházak önkéntes egyesületként működhetnek, a katolikus egyházról külön törvény rendelkezik. Luxemburgban hét egyház rendelkezik köztestületi státussal és részesül állami támogatásban, a többiek többnyire alapítványi formában működnek. Olaszországban három kategória van, hat egyházzal van állami megállapodás, amivel többletjogok járnak. A katolikus egyház  közjogi jogi személy. Portugáliában 2001 óta több közösség is megkapott számos jogot, amit korábban csak a katolikus egyház élvezett. A katolikus egyházra továbbra is külön törvények vonatkoznak, az egyéb bejegyzett egyházak közül a „,meggyökeresedettek”, amelyeknek legalább 30 éve (vagy külföldön 60) kell működniük, számos előnyt élveznek. Romániában három kategória van, ahogy Szerbiában is. Svájcban minden kanton máshogy szabályozza a kérdést, van ahol a szigorú elválasztás elve érvényesül, de a legtöbben  néhány nagy felekezet közjogi jogállással bír. Svédországban 2000-ben szűnt meg az evangélikus egyház államegyházi státusa, de továbbra is külön törvény szabályozza helyzetét. Szlovákiában húszezres taglétszámhoz kötik az állami elismerést (bejegyzést). 
Végső soron a vita egyfajta címről, az egyház-mivolt tekintélyéről szól – tette hozzá a PPKE JÁK dékánja. 
S hogy mindehhez hogy áll hozzá a katolikus egyház? A II. Vatikáni Zsinat Dignitatis Humanae kezdetű deklarációja a vallásszabadságról kiáll ezen érték mellett, és leszögezi azt is: „ha egy nép különleges körülményeinek figyelembevételével az állam jogrendje valamely vallási közösséget megkülönböztetett elismerésben részesít, ugyanakkor el kell ismernie és tiszteletben kell tartania minden polgár és vallásos közösség vallásszabadsághoz való jogát.” Schanda nem tapasztalt olyat, hogy a katolikus egyház más felekezetek háttérbe szorítására törekedett volna – azonban minden történelmi helyzetben törekedett és törekszik arra, hogy saját működésének szabadságát biztosítsa. 


Szilvay Gergely/Magyar Kurír


Isten és egyház az európai alkotmányokban

 

Európai alkotmány-körképünk a Szentháromságra hivatkozó, valamely felekezetnek államegyházi vagy kiemelt státust biztosító alaptörvényekről.
A Legszentebb Háromság nevében, Akitől minden hatalom származik és Akire mint legvégső célunkra, mind a ember, mind az államok valamennyi tették vonatkoztatni kell, Mi, Írország népe, Alázattal elismerve valamennyi kötelességünket Isteni Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki atyáinkat évszázados megpróbáltatásainkon át megtartotta, Hálásan emlékezve hősi és nem szűnő küzdelmükre nemzetünk jogos függetlenségének visszanyeréséért, A közjót keresve, az Okosságra, Igazságosságra és a Könyörületességre való tekintettel, hogy az egyén méltósága és szabadsága biztosítva legyen, az igaz társadalmi rendért, az ország egységéért, más nemzettekkel egyetértésben a következő alkotmányt fogadjuk el a magunk számára – ezzel a Szentháromsághoz írott verssel indul az ír alkotmány preambuluma.

De nem ez az egyetlen európai alkotmány, amely Istenre hivatkozik. A Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Megfigyelőközpontja (Observatory on Intolerance and Discrimination of Christians in Europe) egyik, az Európai Bizottság számára készült jelentésében, amely a Vallás a társadalomban (Religion in Society) címet viseli, és az Európai Humanista Szövetség militáns ateista propagandáját hivatott ellensúlyozni, röviden idéz több alkotmányból is, például a németből, a svájciból, a görögből, valamint a fent említett ír preambulumból is.

A dokumentum, valamint a Konzervatórium egy, a témában készült tavaszi összeállítása hozzáteszi: Görögországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Norvégiában, Finnországban és Izlandon államegyházi státust élvez valamely felekezet, és Svédország is csak 2000-ben szüntette meg a Svéd Lutheránus Egyház hivatalos államegyházi helyzetét. Lichtensteinben, Monacóban és Máltán a római katolikus egyház az államegyház. Az olasz, az andorrai, a lengyel és a spanyol alkotmány pedig speciálisan kiemelt helyzetet biztosít katolikus egyháznak. De nézzük, a megfigyelőközpont rövid összefoglalóján túl mit találunk még az európai alkotmányokban.
A cikk elején idézett ír alkotmány közismerten tiltja az abortuszt, amely kitételt pár éve népszavazás erősítette meg. Leszögezi, hogy a család védelme „minden pozitív jog felett áll”, a család a társadalom elsődleges és alapvető egysége. Az állam védi a házasságot, mint amire a család épül.
Az írott alkotmánnyal nem rendelkező, alkotmányos monarchia Nagy-Britanniáról köztudott, hogy uralkodója, azaz II. Erzsébet egyben az anglikán államegyház feje is. Ezért van az, hogy ugyan nemrégen módosították a trónöröklési törvényt, így már lehet uralkodó az is, akinek a házastársa katolikus, de az uralkodó maga anglikán kell, hogy legyen.
Az izlandi alkotmány 62. pontja úgy fogalmaz: „az Evangélikus Luteránus Egyház Izland államegyháza, és ezért az állam védi és támogatja. Ezt törvényileg lehet megváltoztatni.” A következő pont hozzáteszi: mindenki olyan vallást követ, amilyet szeretne, és nem kötelezhető semmilyen hit és rítus követésére. Azonban aki nem az államegyház tagja, annak az egyházi adónak megfelelő összeget az Izlandi Egyetem javára kell megfizetnie. (Izland, Norvégia, Lichtenstein, Monaco, Andorra és Svájc nem tagja az EU-nak.)
„Isten és az ember iránti felelősségének tudatában (…) a német nép…” – kezdődik a német alkotmány preambuluma. Az alkotmány hatodik, házasságra, családra és gyermekekre vonatkozó paragrafusa leszögezi, hogy a házasság és a család az állam különleges védelmét élvezi. A gyermekek felnevelése a szülők természetes joga – és kötelessége. Az állam ellenőrzi, hogy ezen kötelességének a szülő eleget tesz-e. A svájci alkotmány preambuluma pedig úgy fogalmaz: „a Mindenható Isten Nevében, a Svájci Nép és a Kantonok, a teremtésre vonatkozó kötelességeinek tudatában…”.

A Norvég Királyság alkotmánya, melyet utoljára 2007-ben módosítottak, miután deklarálja a vallásszabadságot, leszögezi, hogy a lutheránus vallásnak ezzel együtt az állam hivatalos vallásának kell maradnia, mi több, az ilyen vallású állampolgárok kötelesek gyermeküket is ezen vallásban felnevelni. A királynak is ezen vallást kell követnie (a képen V. Herold látható). A király szent, nem bírálható, nem vádolható. A dán alkotmány ugyancsak leszögezi a vallásszabadság mellett, hogy a dán evangélikus egyház államegyház, amelyet támogat az állam.

Az, hogy az alkotmány a vallásszabadság deklarálása mellett mégis „privilegizál” egy keresztény felekezetet, tulajdonképp bevett szokás. Az andorrai alkotmány a vallásszabadság elismerése mellett leszögezi, hogy a Római Katolikus Egyház „szabadon és nyilvánosan” tevékenykedhet, valamint „megőrzi különleges kapcsolatait és együttműködését az Állammal az andorrai hagyományokkal összhangban”. Az alkotmány elismeri a Római Katolikus Egyház és szervezetei teljes jogi képességét és az egyház saját belső jogát, és külön kiemeli, hogy a házassággal kapcsolatban elismeri a kánonjog civil jogi következményeit is. Továbbá leszögezi, hogy a hatóságoknak védeniük kell a családot, mint a társadalom alapegységét.
A spanyol alkotmány kijelenti, hogy egy vallás sem államvallás, ám a vezetőknek figyelembe kell vennie a „spanyol társadalom vallásos hitét”, és ezért együtt kell működniük „a Katolikus Egyházzal és más felekezetekkel”. A portugál alkotmány sok más európai alaptörvényhez (például az andorraihoz) hasonlóan különleges védelemben részesíti a családot, a gyermekeket, az anyákat.
Az olasz alkotmány hetedik paragrafusa kijelenti: „Az Állam és a Katolikus Egyház független és szuverén a maga szférájában. Viszonyukat a Lateráni Szerződés szabályozza. A következő paragrafus kinyilvánítja a vallásszabadságot, majd hozzáteszi: „a katolikuson kívüli más felekezeteknek is joguk van az önszerveződésre…” Továbbá mindenkinek joga van vallása gyakorlására egyénileg és közösségben, privátim és nyilvánosan is, feltéve, ha az nem veszélyezteti a közerkölcsöt. Az olasz alkotmány védi „a Nemzet történelmi és kulturális örökségét”. A köztársaság a szöveg szerint „elismeri a családi jogait, mint természetes közösség, amely a házasságon alapul”. A gyermekek felnevelése és taníttatása a szülők joga és kötelessége. Az állam segíti a családalapítást, különös tekintettel van a nagycsaládokra, gazdasági intézkedések és támogatások által is.
De nézzünk szét Közép-Európában, a szomszéd népeknél is. A szlovák alkotmány preambuluma hivatkozik Cirill és Metód, továbbá a Nagymorva Birodalom örökségére, később pedig leszögezi, hogy az emberi életet már a születés előtt védelem illeti meg.
A lengyel alaptörvény leszögezi, hogy mind az Istenben mint az igazság, igazságosság, jó és szép forrásában hívő, mind az ilyen hitben nem osztozó, az egyetemes értékeket  más forrásból levezetve tisztelő polgárok az Isten előtti, illetve a lelkiismeretből fakadó felelősség tudatában fektetik le az alkotmányt. A 25. paragrafus pedig a vallásszabadság kinyilvánítása mellett leszögezi, hogy a Lengyel Köztársaság és a Római Katolikus Egyház kapcsolatait az állam és a Vatikán közti egyezmény szabályozza. A 18. paragrafus szerint a „házasság, ami egy nő és egy férfi szövetsége, valamint a család, az anyaság és a szülői lét a Lengyel Köztársaság védelme alatt áll”.
A bolgár alkotmány, miután kinyilvánítja a vallásszabadságot, valamint az egyház és állam szétválasztását, a 13. paragrafusban leszögezi, hogy a „keleti ortodox kereszténység a Bolgár Köztársaság hagyományos vallása.” A következő pont szerint „a család, az anyaság és a gyermek a társadalom és az állam védelme alatt áll”.
A görög alkotmány az írhez hasonlóan a „Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szentháromság nevében” született. A harmadik paragrafus leszögezi, hogy „Görögországban az uralkodó vallás Krisztus Keleti Ortodox Egyháza. A Görög Ortodox Egyház, fejének elismerve Urunkat, Jézus Krisztust, doktrinálisan egységben van Krisztus Nagy Konstantinápolyi Egyházával és Krisztusnak az ugyanazon tanításhoz tartozó minden más egyházával, amennyiben ingadozás nélkül betartják – mint ahogy ezt teszik – a szent apostoli és zsinati kánonokat és szent hagyományokat (…).” Ezután a szöveg közli, hogy a Szentírás szövege megváltoztathatatlan, és azt a görög egyház jóváhagyása nélkül nem lehet lefordítani más nyelvre. A görög alkotmány ugyancsak deklarálja, hogy „a család, amely a nemzet megőrzésének és haladásának sarkköve, a házasság, az anyaság és a gyermekkor az állam védelme alatt áll”.
A máltai alkotmány második pontja kijelenti: „Málta vallása a Római Katolikus Apostoli Vallás. A Római Katolikus Apostoli Egyház vezetőinek joga és kötelessége, hogy tanítsák, mely alapelvek jók és melyek rosszak.  A Római Katolikus Apostoli Hit tanítása minden állami iskolában kötelezően oktatandó."
Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Január 26.

Maradj velem Uram! 
 

Uram, maradj velem a mai napon!

Irányítsd gondolataimat, és a kívánságaimat,

a cselekedeteimet és a terveimet.

Irányítsd a lépteimet,

hogy gyorsan menjek azokhoz,

akik elfáradtak és elvesztették hitüket.

Irányítsd a kezeimet,

hogy vezessék azokat, akik eltévesztették a helyes utat.

Tárd ki karjaimat,

hogy meg tudjam ölelni azokat,

akik egyedül vannak és elvesztették reményüket.

Nyisd ki a szemeimet, és nyisd ki a füleimet,

hogy meghalljam a testvéreim fájdalmait.

Adj nekem egy érző szívet,

aki szeretni tud mindenkit, megkülönböztetés nélkül.

Mi Atyánk ki vagy a mennyekben.

A Te védelmed alá helyezem a családomat és a barátaimat.

A Te kezedbe helyezem

a hazámat, a városainkat, az erőszak által feldarabolt világunkat,

szerencsétlenségek, háborúk és igazságtalanságok végét…

Uram!

Világítsd meg a hatalmasok szívét és agyát

ezen a meggyötört Földön.

Engedd meg,

hogy mindig a Te kedved szerint tudjak cselekedni,

hogy meg tudjam osztani ami vagyok, és amim van,

és a Te segítségeddel

megtudjam érni egy jobb világ kezdetét!

Köszönöm Uram!





2005 © www.intranet.hu