Bár a White Wolf kiadónál dolgozó népek nem győzik hangsúlyozni, hogy a szabálykönyv nem szentírás, módosíthatunk dolgokat, ha valami nem tetszik, de vajon ez vonatkozik a világ részleteire is, nem csak a matekos dolgokra? Egyszer a régi parti matekembere átültette cakkumpakk D20 rendszerre a WoD-ot, nem vettünk észre nagyobb változást. De ha elkezded magát a sztorit átírni, nagyon belenyúlhatsz olyan dolgokba, amik veszélyeztetik a koherenciát, összezavarhatják a játékosokat (főleg ha a mesélő elfelejti közölni, hol tért el a "kánontól"). Ugyanakkor van néhány dolog, ami böki a csőröm a WoD-dal kapcsolatban. Eleve itt van ez a Bolygó Kapitánya szintű környezetvédős izé, amit nem igazán érzek magaménak, de mivel per pillanat nem tudok jobb ideológiát a farkasoknak, ezért okés, lenyelem. A karaktereim úgyis átértelmezik néha :-P Az ördög igazából a részletekben rejlik. Például hogy a Heimdall Kardjai mi a fenéért lettek kegyvesztettek a garou társadalomban csak azért, mert az emberiben azok (egy Talont pl. nem hiszem, hogy zavarna), és miért nem enged a legtöbb mesélő ilyen karaktert indítani. Per pillanat ez az egy konkrét eset jut eszembe, de nyilván volt több is, ha már bejegyzés lett belőle :-) Nyilván szükség van keretekre, de az is igaz, hogy minden parti akkor működik jól, ha a saját kereteit saját maga határozhatja meg.

Ki mennyire szokott liberálisan viszonyulni a könyvekben kidolgozott rendszerhez/környezethez, és miért? Meséljetek valamit ;-)

(Agymenés-indítónak - lehet, hogy folytatom, lehet, hogy nem, mindenesetre mostanában AlternativeUniverse témakörben mozgok, és ez a kezdet elég sok érdekes AU-történetre adna alkalmat. A gond csak az, hogy az alternatív "mi van, ha sikerült volna" felállást az egészet elindító ICQ-beszélgetésben sikerült unalmasabbra kigondolni, mint a valóság... bár több verzió is a fejemben van, mind a valóságból kiindulva, mind a karaktert eredetileg az AU-ba helyezve... hmm. Kéne már egy rendes szerepjátékos csapat, vagy legalább szerzőtárs, vagy valami, mert nem tudom eldönteni, melyik úton menjek tovább, lol.)

Az éppen félig telt, növekvő Hold fényében az erdő fekete-fehér filmfelvételnek tűnt. A romos épületkomplexumnak ahhoz a részéhez értem, ahol nappal nem hallatszott madárcsicsergés, éjjel pedig néha furcsa árnyak és hangok töltötték be. Szinte érezhető határvonal húzódott az elátkozott rész és a környező terület között, pedig sem a növényzet, sem semmi más nem változott meg, ami arra utalt volna, hogy van itt valami. De ott volt. Ott vibrált a levegőben.
Hirtelen kutyaugatást hallottam valahonnan, de nem tudtam meghatározni az irányát. Reflexszerűen fordultam körbe, felkészülve a védekezésre, de semmi nem jött nekem a bokrok közül. Vagyis... mikor újra az eredeti haladási irányba néztem, egy szomorú képű németjuhász ült előttem. Mintha valamit mondani akart volna.
A főépület közvetlenül a kísértetjárta terület közepén állt, valószínűleg ott helyezkedett el a metafizikus epicentrum, amely lassan terjedve megfertőzte a helyet. A kutya arrafelé mutogatott az orrával. Közelebb mentem hozzá, és megsimogattam. Azonnal tudtam, hogy nem közönséges kutya, mert telepatikus képek öntötték el a tudatomat; a meglepetéstől majdnem hasra estem.
...gazda...veszélyben...robbanás...gazda-veszély-robbanás-segíts-gazda-tűz-veszély-segíts!!!
Hát persze. Hát persze! Bementem a főépületbe a falon tátongó lyukon, ami lehetett egykori ajtó is, de ugyanolyan valószínűséggel lehetett később keletkezett sérülés is. Félig áttetsző emberalakok mozogtak a romos belső térben, egy nehéz, felborult faasztal körül. Mire újra a hátam mögé néztem, a kutya eltűnt. Aztán a félig megértett jelenet is, az asztal, az emberek, minden. Csak a borostyán tekergő indái fonódtak a lábaim köré, ahogy egy megmagyarázhatatlan lökés hatására szaladni kezdtem, vissza a hotelhez, Ketrzyn irányába.

Csuromvizesen, félig felülve ébredtem. A hetedikes koromban, osztálykiránduláson lejátszódott jelenet még ma is megrémített - úgy éreztem, mintha valaki figyelne, és át akarna vinni... valahová. Talán vissza az időben. Mindezidáig nem engedtem neki, de most valahogy minden más volt; már nem volt semmi, ami idekötött volna - az átlagom pocsékra sikerült, a barátnőm lelépett, anyámmal megint haragban voltunk, és az internetkapcsolat is akadozott, ami nyár közepén nem éppen kellemes. Meg kíváncsi is lettem, mi a fene ez az egész. Felpattantam tehát a motoromra, és kelet felé vettem az irányt; három nap folyamatos hajtással pontosan huszadikára érek vissza oda, ahol elkezdődött...

Basszus, megértettem a vámpírság egyik lényegét. Nevezetesen, az Emberség megtartásáért folytatott belső harcot. Baromira nem az erkölcsről szól, ahogy a fordítások sugallják. Arról szól, hogy maradjon személyiséged, hogy valamelyest tudd kontrollálni magad és a világot magad körül. Az autista is folyton arra törekszik, hogy egy kaotikus katyvaszban átláthatóságot teremtsen, legalább valamilyen szinten - nos, a vámpír Emberségértéke is pontosan azt mutatja, hogy ez mennyire jön össze neki.
Egyrészről van a vér, ami olyasmi, mint a drog, de ugyanakkor étel is. Másrészről ott a Fenevad, az örökké a felszín alatt ólálkodó düh/gyűlölet/energia, amit kizárólag vérrel nem lehet teljesen lecsendesítve tartani, kell hozzá nem kicsi akaraterő és elszántság is. A Fenevad nem más, mint a primitív agy, az ösztönös/érzelmi én. "A legnehezebb olyan ellenséggel harcolni, akinek bázisai vannak a fejedben."
Gyanakodva figyeled saját magad, és ez a többiekkel szemben is paranoiddá tesz. Olyan dolgokra jössz rá, ami a legtöbb halandót öngyilkosságba kergetné. Az emberek képesek eltemetni az igazi énjüket mélyre, hogy ne is tudjanak róla, de a vámpírok (és az aspergeresek) nem. Muszáj konfrontálódni vele. Muszáj kiismerni.

Én (még:)) halandó vagyok, de ebből a  szempontból hasonlítok a vámpírokra. Az erőszak (és a szex, ami az erőszak egy formája) egyszerre vonz és taszít. Van egy bosszúálló, destruktív, zsigeri, sötét énem. Sokkal jobban ismerem magam, mint a velem egykorúak általában, de még mindig nem eléggé. Tele vagyok ambivalens viszonyulásokkal. Sokszor csak a fekete-fehér morális kódom akadályozza meg, hogy teljesen szétessek. Egyensúlyozom az impulzív cselekvés és a teljes elfojtás között. A szépérzékem egy kicsit más, mint a többségé. A kárhozat és a gyönyör édestestvérekként vannak jelen az életemben.

Döbbenetes önismereti szerszám tud lenni a szerepjáték...

(Értékek még nincsenek számolva hozzá, mert a SR durván matek-loaded részeit ki nem állhatom, és ha csak lehet mással számoltatom ki, de értelemszerűen azt tudja, amit egy átlagos kezdő dekásnak tudni kell, Esszenciával + Karizmával nagyon szarul áll, fizikai attribútumokkal kevésbé, Intelligenciában + Akaraterőben viszi a prímet. Nem túl gazdag, de a buheraskillje sokszor többet kihoz a rozzant dekkjéből mint egy amatőr egy Fairlightból.)

Születési név: Sarah MacDougan (Mack)
RASZ: nincs
Nem: férfi (megváltoztatta)
Beültetések: adatjack, memória, kamerás kiberszem, acélkarmok, huzalozott reflexek (1)
Leírás: Agilis, 'szögletes' huszonéves fehér humán srác, afféle tipikus kocka, főleg a borostyánszínű szemeiről meg a karcos hangjáról lehet felismerni (utóbbit úgy szerezte, hogy az exbarátnője elvágta a torkát; akkor még volt DW szerződése, mostanában inkább óvatos, nem fizet ilyesmiért és nem bízik meg senkiben). Drótozás nélkül is elég gyors lenne, így viszont végképp az, de még kontrollvesztés nélkül. Ehhez képest utál mozogni IRL, takarékoskodik az erejével. Télen is egy könnyű pólóban meg farmerban mászkál, ha fegyver van nála, az is általában könnyű, csendes, egyszerűen elrejthető. Gyakran lóg orkokkal, sok haverja van köztük.
Előtörténet:
Céges középvezető egyszem leánykája volt, de lelépett egy kis kezdőtőkével, mert apuci nem vette jó néven, hogy a lánya valójában fiú, vagyis transzszexuális. Ekkor volt 16, az aktuális barátnője meg 21. A csaj orvosira járt éppen, úgyhogy megszervezte neki a kedvezményes nemkorrekciót, aztán viszont eltűnt, azóta se derült ki, mi lett vele, bár a szálak egyértelműen apuci cégéhez vezetnek. Egyedül maradva WS kissé szétesett, drogozni kezdett, majd összejött a dílerével, akiből később a nyakazós barátnő lett, WS fizetésképtelenné válása miatt.
A halálközeli élmény döbbentette rá WS-t, hogy valamit kezdenie kéne magával. Elment dolgozni mindenféle lepukkant helyekre, McDonalds, takarítócégek, mindenféle szenny meló. Összekuporgatott pénzéből meg az otthonról hozott lé maradékából lassanként újra felépítette magát. A nagykorúságot már adatjackkel a fejében kezdte meg, és azóta folyamatosan fejlesztette magát. Felfedezte kiváló tehetségét a dekázás terén, és mára már helyi hírnévre is szert tett valamelyest.
Különben nem sok minden érdekli a szexen, a programozáson meg talán a fizikán kívül. Nem tűri a kritikát, visszakézből arconkarmol, ha olyan kedve van - de ha békénhagyják, ő is békénhagy másokat. Titkon arról álmodik, hogy megtalálja az első barátnőjét és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vagy megtalálja és megöli. Még nem igazán döntötte el, melyik. Nem hisz semmiben, eszik, amit talál, szabadidejében szadista játékszoftvereket fejleszt, amiket aztán donationware-ként közzétesz a neten. Gyűlöli azokat, akik a pénzt a pénz kedvéért szeretik, főleg mert otthon is ezt látta mindig. A humánokat alsóbbrendű, 'elavult' fajnak tartja, az orkokkal azonosul főleg. Egy pincében lakik, néha poénból állatokat gyilkol. Szívesebben van a Mátrixban, mint a valóságban, amiről az a véleménye, hogy csak egy másik Mátrix, jobb grafikával és rosszabb fizikai motorral. Általában kiszámíthatatlan, de ha szavát adja valamire, azt megcsinálja, akár pénzről, akár szívességről van szó, bár azt azért erősen ki kell érdemelni, hogy szívességet tegyen valakinek. Költői lélek, bár nem tartja magát annak. Szerepe az ágyban: általában Mester, de a dominanciáját néha fájdalomtűrési demonstrációval mutatja ki. Hosszan tartó kapcsolatot nem kezdeményez és nem is hagy kialakulni.
Mottó: "Egy kicsit tovább tartson a kín - ez minden élőlény legfőbb vágya."

Helyszín: Seattle (Redmond)
Kontaktok: ork bandatagok (főleg Massa Warren a Pumpkinheadstől és Velorex a Döglött Macskáktól), kurvák, dekások (főleg a tanítványa, Gecko, a mazochista tinilány), Adenine (bártulajdonos exkurva a Watson&Crick's-ben, Mack törzshelyén), Niggard (utcai doki, ő rakta be a kiberverei nagy részét), Torment (internetes haver, webkamerán nézik, ahogy a másik kiveri, és közben világmegváltó beszélgetéseket folytatnak)

Tudom, kidolgozatlan, de majd játék közben alakul még. Remélem.