Naplom.com - Naplóm

8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen. (Zsolt 51,12.14)

Minden évben a húsvéti istentisztelet után az összes gyermekünk és unokánk eljön hozzánk egy nagy ebédre, és utána a kertben szoktunk játszani. Idén, amikor a labdáért mentem, amit az unokám eldobott, észrevettem az egyik juharfa csemetét, amit tavaly ősszel ültettem el. Emlékszem, hogy októberben, amikor kiültettem a kis csemetéket, nagyon csenevészek voltak. Kíváncsi is voltam, vajon túlélik-e a telet. Ahogy közelebbről megnéztem a kis csemetét, meglepődtem, amikor találtam egy új rügyet, amelyből két kis levél nőtt ki.
Gondolataim nemsokára húsvét körül jártak. Az élet megújulásának és helyrehozatalának az ideje ez, de nem csak a természet számára, bennem is. Időt szakíthatok arra, hogy megvizsgáljam magam és megújuljon a lelki életem. Eszembe jutottak a zsoltáros szavai: "az erős lelket újítsd meg bennem, vidámíts meg újra szabadulásoddal."
Nem kell messzi keresnünk Isten munkáját a minket körülvevő világban. Isten kegyelmesen és szeretettel táplál minket, megerősít és megújít - nemcsak húsvétkor, hanem minden nap.

Imádság: Drága Atyánk, segíts felismernünk, hogy a Szentlélek munkálkodik bennünk, és adj nekünk bátorságot és erőt, hogy együttműködhessünk vele. Ámen.

Az Úr elvezet bennünket a csenevésztől az ígéretesig.
Bob Kirkwood (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÖNVIZSGÁLAT BÁTORSÁGÁÉRT!

19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!
20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.
21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.
22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
25 Ó URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét!
26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.
27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!
28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!
29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! (Zsolt 118,19)

Az elmúlt évtizedben országom forrongó éveket élt át, de mostanra sikerült túljutnunk a viharokon, kilábalnunk a gyötrelmekből. Néhány hónappal ezelőtt lelkipásztorunk új programot hirdetett minden hónap első három estéjére. A kezdeményezés mottója: "Hadd legyen kapum nyitva!". Az istentiszteletek folyamán sok testvért kérnek fel, tegyen bizonyságot arról, hogyan segíti a Szentlélek a Krisztus szerinti életben. Az ezreket számláló egyre növekvő gyülekezet tagjai minden egyes hónapban kíváncsian hallgatják a személyes történeteket arról a csodáról, hogyan hozott Krisztus gyógyulást és segítséget AIDS-ben szenvedőknek, hogyan nyújtott segítséget anyagi gondok leküzdésében, érzelmi és lelki viharokban.
Országunk lábadozása is a nyitott kapuknak köszönhető. Örömmel fogadjuk a külföldről érkező segítséget, és örülünk egyre növekvő önállóságunknak is. De a legnagyobb öröm számomra az, hogy szemtanúja lehetek azoknak a bizonyságtételeknek, amelyek arról szólnak, hogyan tárulnak ki a kapuk a hívő ember előtt az Úr felé. Ha megnyitjuk szívünket a Biblia felé, és tanítása szerint folytatjuk életünket, részesei lehetünk Isten csodáinak!

Imádság: Hálát adunk, Urunk, hogy hűségesen nyitogatod számunkra a kapukat. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

A hit által belépünk a Krisztussal való élet kapuján.
Zaina Renner (Nyugati Provincia, Sierra Leone)

14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. (Lk 12,6-7)

Házam teraszán egyszer egy ökörszem fészkét fedeztem fel. A szülők a fészket kis mohával bélelt kosárkában alakították ki. A biztonság érdekében a kosarat a fészekkel együtt a virágállványon egy magasabb helyre tettem. Örömteli várakozással leskelődtem mindennap, amíg a négy kis rózsaszín-pettyes tojás burka megrepedt. Hallgattam, amint a piciny fiókák kezdetben félénken csipognak. Figyeltem szüleiket, milyen fáradhatatlanul repkednek ki-be, táplálva őket, amíg egyre nagyobbak, erősebbek és hangosabbak lettek. Különös áldásnak éreztem, hogy közelről szemlélhetem Istennek eme teremtményeit.
Egyik délután azután hangos felbolydulást hallottam odakünn, és láttam, hogy a fiókák elkezdenek kiugrálni a fészekből. A kutyáim izgatottan ugatták őket. Kiszaladtam, hogy megmentsem a tehetetlen kis madárkákat, de az egyik már elpusztult. Sírva tartottam a kezemben a kis élettelen testet, hiszen én ezeket a madárkákat már a születésük előtt ismertem. Drágák voltak számomra, amikor még a tojásban voltak.
Isten sokkal jobban ismert minket a születésünk előtt. Már akkor terve volt az életünkkel. Jézus szavai szerint Istennek a verebekre is gondja van. Mennyivel inkább az emberekre!

Imádság: Teremtőnk, dicsőítünk téged a természet szépségeiért. Köszönjük, hogy gondod van ránk. Ámen.

Isten már születésünk előtt ismert és szeretett minket.
Valerie Griner (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A TERMÉSZETBARÁTOKÉRT!

Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

Jézus mondta: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20)

Nézem, ahogyan kétéves kisfiam buzgólkodik a játszótéren. Egyszer csak felkapja a fejét. Látom, a szemei utánam kutatnak. Megtalál, és kiált egy nagyot: "Apu!" Én integetek neki, hogy lássa, figyelem, és legyen egész nyugodt, ha távol is van, törődöm vele. Erre megnyugodva visszafordul a játékához. Csak meg akart róla győződni, hogy jelen vagyok, és vigyázok rá.
A fiam viselkedéséből magamra ismerek. Én is gyakran felsóhajtok az Úrhoz egy nehéz helyzetben, éppen úgy, ahogy a gyermek keresi a szüleit. Időnként kiáltok is hozzá, ha azt hiszem, hogy Isten most megfeledkezett rólam. A kisfiam segített megérteni, hogy Isten mindig a közelünkben van. Éppen úgy lát és hall, ahogyan a gyermek észleli a szülője integetetését. A mi Mennyei Atyánk féltő törődését sok mindenben felfedezhetjük: például a barátainktól, vagy akár idegenektől kapott segítségben.
Hitben érettebbé válva, a mindennapi élet egyre több dolgában észrevehetjük Isten jelenlétét.

Imádság: Mennyei Atyánk, taníts bennünket, hogy minél több helyzetben és dologban felfedezzük gondoskodó jelenlétedet. Ámen.

Isten a mi szerető atyánk, aki mindig a közelünkben van.
Einar Ingvi Magnússon (Pozsony, Szlovákia)

IMÁDKOZZUNK A KISGYERMEKEK APUKÁIÉRT!

1Jn 4,7-14.

7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.

Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad és ő is abban. (1Jn 3,24)

A legutóbbi nagypénteken abban az örömben volt részem, hogy láttam Neil fiunkat Jézus szerepét játszani a Passióban, amelyet a szülővárosa utcáin játszottak. Ezt az eseményt 18 hónapnyi készülődés és próba előzte meg. A húsvét történetét több mint háromezer néző előtt mutatták be.
Ami leginkább megérintett, az Neil másnapi megjegyzése volt. Azzal jött haza a vásárlásból, hogy amíg odavolt, találkozott néhány szomszéddal. A szomszédjuk kisgyereke, amint Neilt meglátta, mindenkinek büszkén azt kiáltotta, hogy "Jézus mellett lakik".
A gyermek megjegyzése mindenkit megmosolyogtatott, de engem el is gondolkodtatott. Vajon az ismerőseim mondanák-e rólam, hogy "közel lakom Jézushoz"? Életem minden területén megmutatkozik ő bennem? Eszembe jut-e naponta köszönetet mondani, amiért velem van? A szavaimat és cselekedeteimet az iránta való engedelmesség vezeti? Jézus valóban közel lakik mindazokhoz, akik szeretik, és életükbe fogadják őt.

Imádság: Drága Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztus és a Szentlélek által mindig közel vagy hozzám. Ámen.

Az életem megmutatja-e másoknak, hogy Jézus bennem lakik?
Janet George (Cheshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A TEMPLOMOKBAN SZEREPLŐ GYERMEKEKÉRT!

Mt 13,31-33.

31 Más példázatot is mondott nekik Jézus: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." 33 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."

Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem. (Jn 6,51)

Csütörtök a kenyér-készítő nap a dél afrikai missziós központban. A kenyér kézzel készül, és Soweto környékén lévő hegyekben kábítószerfüggőknek, valamint HIV fertőzött embereknek adják. Ha munkánk csak a kenyérszállításról szólna, akkor egyszerűen boltban is megvehetnénk.
A segítőcsapatból sokan még soha nem dagasztottak tésztát a kezükkel. Néhányan előkészítjük a hozzávalókat, és elkezdjük a dagasztást. Addig a többiek énekelnek, igét olvasnak, vagy hangosan imádkoznak azokért, akiknek a kenyér készül. Ahogy a tészta elkezd megkelni a tálban, megértjük, amit Jézus mondott: a mennyország olyan, mint a kovász, amit valaki nagy mennyiségű lisztbe kevert, és addig dolgozott rajta, míg átjárta az egész tésztát. (Mt 13,33)
Sokszor észrevétlenül, a dolgos kezek, szívek és életek által terjed Isten szeretete a világban. Jézus Isten uralkodását és országát a legkisebb maghoz hasonlította, amely a földbe hullva szinte észrevétlenül megnő, és termést hoz.

Imádság: Istenünk, segíts másoknak szolgálnunk a te nevedben. Ámen.

Azért vagyunk az Isten követei, hogy megváltoztassuk körülöttünk a világot.
James A. Harnish (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK SOWETO LAKOSAIÉRT!

Jn 20,1-18.

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek. Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

Jézus azt mondta: "Mert én élek, és ti is élni fogtok." (Jn 14,19)

Egyszer részt vettem egy keresztyén missziós táborban, ahol az egyik vezető kora reggel az ajtón kopogott, és a húsvéti üdvözléssel ébresztett bennünket: "Dicsérd az Urat, Krisztus feltámadt!" Mi erre így válaszoltunk: "Valóban feltámadt!" A legtöbb reggel szinte azonnal érkezett a válasz az üdvözlésre. Néha viszont többször el kellett mondani a köszöntést, míg végre felébredtünk és az álmok világából visszatértünk a valóságba.
A húsvéti üdvözlés egyfajta lelki ébresztő. Néha azzal a meggyőződéssel ébredek, hogy Isten valóság, az élet jó, és minden dolog lehetséges Krisztussal. Ilyenkor tudom, mivel Krisztus él, mi is az Isten szeretetének teljességében élhetünk, függetlenül a körülményeinktől. Máskor azonban alig tudom kinyitni a szemem. Mindenütt csak mások bűneit és a magam hibáit látom. A magdalai Máriához hasonlóan én is leragadok az emlékek és az álmok sírboltjánál, és csalódottan sírdogálok afelett, mi minden történhetett volna.
Húsvét örömhíre, hogy a feltámadott Krisztus néven szólít minket, és addig szólongat, míg ráébredünk örökkévaló jelenlétére. Arra indít, hogy egész életünk hitből fakadó válasz legyen a világ felé: "Ő valóban feltámadt!"

Imádság: Istenünk, áldunk téged az örömüzenetért, hogy Krisztus feltámadott. Ámen.

Mert Krisztus él, mi is élhetünk.
Stephen D. Bryant (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A CSALÓDOTTAKÉRT!

1Tim 1,12-17.

12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)

Tizenéves koromban szüleim bátorítására jelentkeztem az iskolai kosárlabdacsapatba. Csak közepes képességeim voltak, de magasságom miatt játszhattam az egyetemi csapatban. A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor rossz kosárra dobtam, és pontot is szereztem az ellenfél csapatának. Még idegesítőbb volt, hogy ezután ahányszor labdát szereztem, az ellenfél csapata bíztatott, hogy lőjek. Csapattársaim megvédtek, de egész évben megbélyegzettnek éreztem magam a történtek miatt. Úgy éreztem, szégyent hoztam az iskolámra.
Keresztyénként követhetünk el hibákat, melyekről úgy érezzük, szégyent hoz Krisztusra és az egyházára. Mások rendszerint megbocsátják a hibáinkat, de gyakran mi nem tudunk megbocsátani magunknak. Nem fogadjuk el, miszerint a tanulási folyamat része az is, hogy hibákat ejtünk. Ha engedjük, hogy múltbéli hibáink elvonják a figyelmünket, "pontokat szerzünk" a rossz oldalnak. Nem szégyen hibázni. A kereszt jelentősége, hogy Isten szeretetéből megbocsátásban részesülhetünk hibáinkért és bűneinkért. A keresztnek adjuk meg a tiszteletet, amikor elfogadjuk Isten kegyelmét.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy szeretsz bennünket és hiszel bennünk hiányosságaink ellenére is. Ámen.

Isten megszabadít a múlttól, hogy csak a jelennek élhessünk.
Kenny A. Noble (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÉPTELENEK MEGBOCSÁTANI ÖNMAGUKNAK!

Préd 3,1-22.

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. 16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. 17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. 18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? 22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. (Préd 3,1-2)

Ezek az ősi szavak a Prédikátor könyvéből új jelentést adnak minden évszaknak és minden tevékenységnek. Minden szópár ellentéteket sorakoztat föl. Sok minden történik szeretet és gyűlölet, sírás és nevetés, gyász és tánc között. A szélsőségek között megtaláljuk az évszakokat, amelyek változnak, egymásba fordulnak. Közben a gyerekek felnőnek, a szülők megöregszenek, és egy új generáció indul el.
Mindannyian szembekerülünk választásokkal, amelyek új életszemléletre és életvezetésre kínálnak lehetőséget. A dolgok másképpen alakulhatnak, mint ahogy vártuk. Váratlan események látszólag "a semmiből" jönnek.
Ismerem az élet kezdetét; a vég óhatatlanul eljön. Középen vagyok, az első és az utolsó, nyár és tél között. Úgy találom, az évszakok változásánál fontos, hogy nyitva legyünk az Isten kínálta lehetőségekre. Az ültetés megtörtént, de a betakarítás még nem fejeződött be. Most van a növekedés ideje.

Imádság: Urunk, útközben vagyunk. Segíts, hogy tanuljunk minden időben. Bízunk örök jelenlétedben. Ámen.

Bárhol vagyunk az életben, van idő a növekedésre.
Judith Krum (Vermont, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZÉPKORÚAKÉRT!