július 18.

jobban haragszom , mint eddig bármikor. nem segít semmit. ha már túl jól érzem magam egy este, haza akarok menni ,mert pillanatokon belül teljesen banálisan feleslegesnek érzem azt, hogy ott legyek. ha valamivel jobban nézek ki, szebben öltözök fel, precízebben csinálom meg a hajam, akkor rosszul érzem magam, mert nem akarom, hogy akármilyen idegen odajöjjön jópofizni nekem. ha vigasztalni akarna valaki, legszívesebben ráordítanék. ha nem foglalkoznának velem, megsértődnék. ha sikerül valami, nem elég. ha nem sikerül, sírhatnékom van. ha felkelek az ágyból, rögtön álmos leszek. ha meg aludni megyek, csak a plafont nézem órákig. megpróbálom magam néha sajnálni magam,de az sem sikerül.
egyszerűen csak dühös vagyok. legszívesebben felülnék egy magas épület tetejére, megtöltenék egy tucat lufit vízzel, és idegen emberek fejére dobálnám rá. felettébb makrancos társaság lettem. remélem hamarosan mindenki megutál majd, és elköltözhetek egy lakatlan szigetre. akkor legalább biztosan nem tudnék senkiben többet csalódni.

újrafelvételizem, újrakezdem, rengeteg új ember lesz megint szeptembertől. nekem is valami újat kellene mutatnom, vagy legalábbis maximális erőbedobással kezdeni mindent. de még nem tudom, hogy felvettetek-e, nincs semmi fix pontom eddig. nincs valami állandó nekem, akinek a régi vagyok.

ezen néha azért elgondolkodom...lehet, hogy szerencsém van. lehet, hogy nem is kell valami állandó egy olyan időszakban, amikor egyik szinte minden gyökeresen változik meg. lehet előbb sínre kell kerülnöm nekem is, hogy azt tudjam mondani: a dolgaim végre megint rendben vannak. tudom, hogy mi az aktuális feladatom. tudom,miért tanulok, és van miért tanulnom. és nem élek úgy, hogy majd meglátom, mi lesz később.  és lehet, ha meglesz ez a kellemes állandóság...vagy ha csúnyítani akarok a dolgon: ha meg lesz a rutin, akkor kell majd csak igazán valami új.egy kis plusz.

22én jönnek a ponthatárok. legyen kivel megünnepelnem.

muszáj véget vetni ennek a fejetlenségnek.  azt hittem, hogy ez az a nagy szabadság, ami eddig mindig hiányzott az életemből. de már ez sem szabadság, már ez is rutin. úgyhogy elő megint a magassarkú, a  ceruzaszoknyák, meg az éphogyjól-épmégjól dekoltált blúzok.




július 17.

olyan nincs, hogy valakit ne érdekeljenek a pletykák. érdekeljék? inkább zavarják.én mondhatom, hogy engem nem zavarnak. de ez nem igaz. nagyon zavarnak. főleg akkor, ha olyan emberek fejét tömik vele,  akik előtt tiszta akarnék maradni. vagy ha nem is tiszta, de legalább olyan, mint amilyen valójában vagyok. vagy ,akit ő valójában megismert.
de most mit csináljak? álljak fel egy padra, és kezdjek el kapálózni, hogy hé hagyjatok már békén? Esélytelen. Persze felesleges is lenne. Akik számítanak, azok nem foglalkoznak a velem kapcsolatos szóbeszéddel. Erre kellene gondolnom. Jó érzés lenne pár emberrel tisztázni, pár dolgot. Csak pár ember túl ***** ahhoz, hogy vegye a fáradtságot. Én akkor mit izgassam magam? Francba. Bár ne izgatna. Lehet tényleg felállok egyszer valami padra, és utána fütyülök.


na más.

különben meg megőrjít ez a meleg engem. ha tehetném beülnék valami hűtőbe, sapkával-sállal kabátban egy üveg száraz pezsgővel, és egész álló nap külföldi beszélgetéseket folytatnék anyám telefonjáról. hi-he-tet-len mértékben van sok-sok fölösleges energián, és nem tudom semmin ,senkin levezetni. nem jó sehol. se nyíregyházán, se debrecenben. alapjáraton olyan ember vagyok, aki nem bír egy helyen meglenni túl sokáig, nem bírom a semmittevést. kivéve néhány speciális esetet. a tökéletes semmittevéshez 3 dolog szükséges :
1. egy két méter hosszú, két méter széles francia ágy (abban eltöltött  napi 12 órás szabad foglalkozás, beleértve az alvást is)
2. lehetőség szerint legyek egy spanyol kisvárosban, tekintélyes méretű bankszámlával
3. brad pitt

de mivel egyik sem áll a rendelkezésemre, vagy csak részlegesen, kicsit talán lejjebb kellene adni az elvárásokat. elég lenne az én ágyam, az én pasim , meg az a 13 órás fekvőhelyzet. cöh. jelenleg ez is megvalósíthatatlan.

marad az, ami most van. ahol most vagyok, ahonnan most írok. 200 négyzetméter klimatizált raktárépület, körülöttem legalább 500 szál virággal. nagy részük rózsa. ja,és újra szőke lettem. imádom. hát ez is valami . =)



július 16.

a legjobbak teátrálisan szenvednek

3. Volver - Penelope Crúz


2. Ewan McGregor - Moulin Rouge


1. Asia Argento - Transylvania


július 15.

miért nem ? ó, miért nem?
hatalmas hiba. hatalmas.

jaj .




július 14.

(...) "Vicky és Christina az egyetem óta voltak közeli barátok, és a legtöbb dologban egyezett az ízlésük. Mégis amikor a szerelem témája merült fel , nehezebben lehetett volna két eltérőbb véleményt találni.
 Vicky nem tolerálta a fájdalmat ,és nem érzett vágyat a hadakozásra; két lábbal állt a földön, és realista volt. A férfiaktól komolyságot, és állhatatosságot várt el. Azért jegyezte el magát Doug-gal ,mert a fiú rendes volt ,és sikeres ,és megértette az elkötelezettség szépségét.

Christina ezzel szemben valami egészen mást várt a szerelemtől. Vonakodva bár, de elfogadta , hogy a szenvedés elengedhetetlen része a heves szenvedélynek , és beletörődött abba, hogy kockára kell tenni az érzéseit . Ha megkérdezték volna tőle, mit akar nyerni az érzelmi hazárdjátékával ,nem tudta volna megmondani . De azt tudta , hogy mit nem akar, és ezt pontosan az volt , amit Vicky mindennél többre értékelt. "






2005 © www.intranet.hu