január 21.


Egy jóbarát elvesztése rosszabb bárminél.
14 év sok idő.
Ma reggelre már nem ismertem rá.
Elment örökre. Elfáradt. Kimerült.
Gödröt ástunk a diófa alá. Beletettük, és eltemettük.
Virágot tettünk a sírjára.
Szegény kiskutyám. Ennyit tudtunk tenni.

január 18.

Két nő él bennem.
S én kettejük között rohangálok.
Egyik űz a másikhoz,
megállapodni soha nem fogok.

Megállapodásom velük időleges,
mondván;
mindig legyen tartalék.




január 12.

Éjszaka küldte valaki. Nem is tudom mit mondjak.  Bárki is készítette, tudja milyen farkasokkal álmodni.




január 11.

Barikám,
        Jövök ám,
        Nyalogasd
        Nyakamat,
        Megfogom
        Gyapjadat,
        Csókolom
        Arcodat

/Blake/







január 6.

Az ember azt akarja, hogy az élete teljes legyen. Egész legyen. Ne gyötörje semmi, ne legyenek neurózisai.

De mi van a káosszal? Küzdelmek sorozata, harc magamért, másért, a boldogságért ,a szomorúság ellen. Keserédes színe az életnek.

Azt várjuk magunktól, hogy harmóniát tudjunk teremteni a káoszban. Találjuk meg , vagy valósítsuk meg? Folyamatosan ellentmondásba ütközünk. Az idő minden sebet begyógyít, vagy nekünk kell begyógyítani őket?

Remélem egyszer eljön az az idő, amikor már több válaszom lesz, mint kérdésem.





2005 © www.intranet.hu