március 1.We are the world

Az első...
Csak annyit fűznék hozzá, hogy (2:13nál) senki sem tudja überelni Bruce Springsteent. Ez az ember istenkirály! :) Jó szórakázást:)



És 25 évvel később, új emberekkel, kicsit felturbózva...



A másodikban 4:50 körül jön a kedvenc rész Lil Wayne-nel;) ha már modern, akkor legyen modern:) óóó és a 3:15-ös pasi. Fogalmam sincs ki ő, de nagyon ott van a hangja:)

február 23.

 - Hé, te! Menj a francba..
 - ...?
 - Magaddal viszel?



február 19.

héééé embereeeeek itt a tavaaaaasz



üdv újra itthon;)


jaj, olyan szép



február 19.

De nem hiányzik még egy kis rés a megértéshez? Ennyi, hogy gyávák vagyunk?
- Szégyen a futás, de hasznos - ez nagyon ritkán ugyan, de előfordul, van ilyen. Azonban a gyávaságot én döntően az érzelmeink ki nem mondására használom. Látott már maga haldoklást? Mindannyian meg fogunk halni, ez tény. Még a Lipóton dolgozva kezdtem el megfigyelni kétféle halálnemet. Az emberek zöme tömény brutalitással hal meg. Emlékszem például egy emberre, aki a haláltusájában letörte a körmeit, annyira rettegett. De láttam egy egészen pici szegmenst is, akik derűvel haltak meg, ugyanabban. Elkezdtem nem érteni, pedig nyilvánvaló. Az adott pillanatban mindenki pontosan tudja, hogy meg fog halni - függetlenül attól, hogy mit mutat vagy mond, vagy hogy mit mondanak neki. Szóval gondoljon egy olyan emberre, aki egész életében kerülte a konfliktusokat, nehogy másokat megbántson, mert jobb a békesség. Ez egy sablonszöveg, ami az emberi gyávaságra utal mindig, bármilyen bújtatottan is. Ha valaki folyamatosan kerülte a konfliktusokat, akkor egy csomó élethelyzettel kapcsolatban marad egy elégedetlenségi érzése, és egy "mi lett volna akkor, ha" típusú hiányérzet. Képzelje el ezt a sakk-matt helyzetet: biztosan tudom, hogy meg fogok halni, most már nincs több időm, ezt realizálom, de közben gyötörnek ezek a kérdések. Képzelje csak el ezt a poklot. Nem elég, hogy haldoklom, de még ott van bennem a pokol, hogy soha nem fogom megtudni, hogy mi lett volna a másik úton, és nem tudok ezzel elszámolni.

Ez egy részlet az egyik Csernus-interjúból. Ez volt az a pont, aminél a kezemet a számhoz emelve szörnyülködtem. Brutális ez az ember. Kár, hogy sokan nem ismerik el, és nem tisztelik. Pedig sokat tud, és sok tudást ad tovább.. csak tudni kell értelmezni és felhasználni.

Itt a teljes interjú:)




február 18.<3

Szaffival közös gyűrűt csináltatunk:) és belegravíroztatjuk azt a mondatot, ami életünk hátralévő részében örökre össze fog kötni:) mert összetartozunk.. és mert itt vagyunk egymásnak:)

Íme a közös számunk:D
Republic - Lajhár





κάποια μέρα




2005 © www.intranet.hu