2009. szeptember 19.Jóóóóreggelt!

Jaj, kimentem tesómék elé, met úgy olt, hogy ők utolsó busszal dzsálnak haza, erre a buszmeg előtt lazán elmegy a busz.
Na, rohanok haza, hogy szóljak anyának, mert megy tovább a busz, és érdekes lett volna, ha valahol Pusztamérgesen szállnak le lagymatag kis fejecskéjükkel.
Kiderült, hogy fogadott bátyám hozza őket haza... Na, hát én meg fogtam magam, kifeküdtem a vásártérre. Most ott csak nagy zöld van. Néztem a csillagokat.
Sanyi legszebb emléke rólam, mikor csillagokat néztünk. Kifeküdtünk az udvarba, és beszélgettünk. Mesélt nekem a legjobb barátjáról, aki taalyelőtt meghalt autóbalesetben. Olyan...Rossz volt hallani ezt az egészet hallani. Megmutatta ennek a fiúnak a csillagát, és tök sokat beszélt róla.
Szegényem, még nincs rajta túl. Egész végig ezt a csillagot néztem, és közben az emlékeink kattogtak a fejemben.
Ezekben a pillanatokban az a jó, hogy csak a mieink voltak, és örökké csak a mieink lesznek. Hogy mással nem osztottuk meg őket, és ennek az egésznek volt valahol egy varázsa. Egy varázsa, ami ezüst csillámporral hintette be az együttlétünket, és nem féltünk egymás mellett.
Gyönyörű volt. Egy boldog kapcsolat voltunk a nyáron. Miért kellett véget érnie ennek a nyárnak? Mindent elrontott a suli.:(
Deam... Szeretném majd meglátogatni. Mint barát... Vag mint több, mint barát. Vagyis úgy nem kellene.
Attól függ. Ha szeretjük egymást, úgysem tudunk egymásnak ugrás nélkül meglenni. Próálom visszafogni magam. Aztán, hogy mi lesz akkor, azt a sors eldönti...

 


2009. szeptember 18.

Helló! 

Messzevan...)= És ez az, ami gátat vet a kapcsolatunknak. Nem tudok rá várni sokat. Amennyit tudok, annyit fogok. De ahogy beszéltük, azt mondta, hogy sosem felejt el, sosem szeret ki belőlem, és a kapu mindig nyitva fog állni elöttem, és velem szeretné leélni az életét.
Hát kösz. De amúgy... Mint mondtam, ez a szakítás benne volt a kapcsolatunkban, mert messze lakik, és így nagyon nehéz lett volna az érettségiidöszakommal egybevetni... Szerintem pasiznom kellene. De nem ilyen madártávlatokban, hogy kukutyinban lakik, vagy az isten háta mögött 10 km-rel. Nem lesz értelme. Sanyival barátok maradunk, és ha kitart a szerelmünk addig, míg lehetöségünk lesz arra, hogy együtt legyünk újra, akkor megpróbáljuk. Ennél többet nem tudok tenni.
Majd ha lesz lehetőségem, akkor elnézek arra, a tesója eleve mondogatta, hogy majd öszi szünetben menjek el hozzájuk... Szal... De akkor Lacát is meg kell látogatnom... xD De az tök poén lesz, mert amint az kiderült, Laca szeret. Nem az, hogy szerelmes belém, csak szeret. És tök cukor, mindig úgy köszön el, hogy szeretlek, szia. Meg kell zabálni.
Elkanyarodtam. Sanyi. Szóval ö kitartóan vallja, hogy neki velem kell leénie  az életét, és hogy én vagyok az, akit neki szánt a sors. Mért mondja ezt?
Mindegy. Ma a Mars téren barátnömmel ültünk az egyik padon... Erre bnöm hátranéz, és felkiált.
OTT VAN SANYI!
Erre én elkezdek forgolódni, HOL? Remegtem, nehezen lélegeztem, tökre megijedtem,hogy tényleg ott van, erre Ildi beágja, hogy összetévesztette a neveket, és Szabit akart mondani.Én meg totál bestresszeltem magam... Puff...
Ma voltam angoltanárnál... Nagyon jó volt, csak már nagyon fáradt voltam... Dehát, ez van. Kemény évem lesz. Az biztos. Sanyival, vagy nélküle, de túl kell élne.

Aztán lehet Sanyi az életem szerelme, de addig éljem túl. És élje túl a szerelmünk is.

 

2009. szeptember 18.nagyonpéntek.

 

 

 

nagyonszépvolt. respect. Marley+Én <33

 

 

 

2009. szeptember 17.Napsugaras jóestét!

Jaj, emberek, megőrjít a várakozás... Még hat nap van a 
huszonegyből
, és félek, hogy eszébe sem fogok jutni...
 Félekhogy nem kapok tőle sms,t meg semmi.  Mondjuk az azjelentenéhogy baszhatom a
 másfél órá
t, amit telón dumáltunk.
R
emélem nem így lesz. Amúgy ma egész jó
 napom volt a problémákt
ól
eltekintve. Próbáltam nem ráfigyelni. 
Tesiórán én futottam a legjob
b 
időt...   Körülbelül 40 lányt magam mögé utasítva... 
Igazából semm
i 
célom nem volt vele, meg ilyenek, egyszerűen jólesett 
futni egyet

És
 valamiben én voltam a legjobb. Ha ez a sport is. 
Ez is nagy szó

Felemelő érzés volt.
Aztán voltam ma különmatekon, ésamiről azt hittem, 
hogy totál nem 
megy, azokat a feladatokat megcsináltam kb
 öt perc alatt.
 
Tök kellemesen csalódtam magamban, ráadásua tanárnő is egy
 
csomószor megdicsért, hogy ilyen 
ügyes tanítványa még nem volt.
 
Eleve... nem lenne bajom a 
matekkal, csak lusta vagyok hozzá, meg
 
nem értem, amit a tanárunk magyaráz
.
Nekem kell, hogy leülön velem valaki, és ha elakadok,
 
elmagyarázza. Utána a dolgozatban már menni fog,
 
meg az óán, csak a kezdőlökést adja meg valaki...
 
A fizikával persze nem így volt. Azzal szenvedtem
 
rendesen. De valahogy csak átmentem...
 
Amúgy ma minden más unalmas volt. Kedd óta nem
 
cigiztem, ez nálam nagy haladás. Tudom, hogy csúnya
 
dolog cigizni, meg egézségtelen, de... Nem akar menni
 
ez a leszokásos dolog.
 
Mindig megfogadom, négy napig minden oké, aztán
 
meg... Oda az egész akaraterőm, és cigizek.

Viszont az ivással kibéültem. Mármint úgy értve, hogy 
megtanultam tartani amértéket úgy, hogy jól is
 
érezzem magam, és be is csiccsentsek kicsit. És ennél
 
több nem is kell. Sőt, eleve nem kell pia ahhoz, hogy
 
olyan hülyéskedéseket le tudjak vágni, mint részegen...

 


2009. szeptember 16..


Jaj, emberek, megszakad a szívem. Sanyi felhívott.
 Mondott szépeket, meg minden, és ma meg.
Jaj teljesen s volt.
Beszélgettünk msn-enés azt mondta,
 
hognem most akar veleösszejönni,
 de biztos hogy akar, mert ő tudja,
 hogy minket egymásnak teremtett a sors.
Estemeg... Felelevenítette a régi álmainkat az
 összeköltözésről és a gyerekekről.
 Most nem hihetek neki. Még nem tehetem meg.
 Rgy kicsit húzni kell, kiderül, meddig bírja.
Amúgy az az érdekes, hogy épp most döntöttem el,
 
hogy a "szünet" végéig nem keresem.
 Erre elkezd nekem visszahívósokat küldeni,
 és felhív, és azt mondja, hiányoztam neki.

Eleve az, hogy felhívott, csoda,
 hisz elég durván váltunk el.
 
Elmondta, hogy nem volt még ilyen,
 hogy valakit ennyire nem tudott volna kiverni a fejél,
 minden nagondorám, és találkozni
 
akar velem slesnapomon.
Eleve az, hogy tudta, mikovaa szülinapom,
 az is meglepett, meg az, hogy szóba hozta.
Valóban szeret még? Ahogy azt állítja,
 vagy csak én fogok megint szívni? Nem tudom.
 Nagyon sokan azt mondták,
 hogy egyszer tudni kell megbocsájtani.
 Lehet, hogy életem szerelmét szalasztom el.
Nem tudom, majd kiderül.

(Hapcíí***)
 Mindenesetre most megint úgy döntöttem,
 hogy nem keresem, se sms, se hívás,
 
se msn, míg a szünet le nem járt.
Az, hogy ő keres-e, rajta múlik,
 
én nem fogom befolyásolni.
 Ez most egy próba. Ha szeret, keres.
Ha nem, akkor megszívtam. 
Próba cseresznye.




2005 © www.intranet.hu