2009. szeptember 8..

Nyugvópont az életemben. Szakítottam Sanyival. És jól tettem.

Szeretem, mert szeetem. Nem tudom elfelejteni, talán nem is akarom. De az eszemre hallgattam. Nem mehetett tovább. Nem szabad egymást kínoznunk.

Nem lényeg, miért. Az az érdekes, mennyire viselt meg. Fulladtam. Azóta is hatalmas fizikai fájdalmaim vannak, étvágytalan vagyok, kedvtelen.
Szóval fulladtam. Olyan erőse, hogy kirohantam a szobámból, és a következő pillanatban a wckagyló előtt tédeltem, és hánytam. Úgy éreztem, mintha a tüdőm ki akarna jönni belőle, esküszöm. Aztán a fulladásos roham többször jelentkezett, de nagy nehezen megnyugodtam.
Aztán kiültem az ablakba csillagokat nézni. Valahogy elvesztettem az egyensúlyom, és hiába kapaszkodtam meg, arccal előre kiestem az ablakból. Nagyon megijedtem.

A suliban szerencsére nagyjából sikerült eltitkolnom, hogy valami bajom lenne. Jó is volt minden, amíg haza nem értem. Aztán borult a bili.

De... Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Mellettem vannak a barátaim, akik bármiben segítenek. És ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok. A tesóm, Ildi, Rózsa, Judt, Pisti, Laca, és Manó.
Manó pedig... Miatta hagytam el Sanyit. Mert beleszeretett a legjobb barátnőmbe.

És most mi lesz? Soha nem lesz olyan senkivel, mint vele volt. De az életnek mennie kell tovább. Talán, ha szeret, a messzi jövőben, már nem 300 km-es távolságból úra lehet valami. De amíg a távolság fennál, nem valószínűsítem.

Az eszemre kell hallgatnom. Pedig mindent eldobék azért hogy visszakaphassam.

De azért Laca irtóhelyes... <3

2009. szeptember 7.Félsz?

- Félsz? – kérdeztem halkan. Fogaim néha összekoccantak. Fáztam.
Félhomály volt. Ő a falnak támaszkodva ült, én a mellkasán feküdtem. A haja csapzott volt. Szemeit majdnem teljesen eltakarta.
Amikor észrevette, hogy reszketésem felerősödött, szorosan magához vont, és simogatni kezdte a karom. Alig hallhatóan megszólalt.
- Nem félek. Ugyan mitől félnék? – kérdezte, majd egy óvatos puszit nyomott az arcomra.
Egy kicsit elhúzódtam tőle, és szembefordultam vele. Mélyen a szemébe néztem.
- Attól, hogy elveszíthetsz - mondtam nagy komolyan. Azt hiszem, egy pillanatra elfelejtett lélegezni, de nyugodtan válaszolt.
- Nem veszíthetlek el.
Sokáig néma csend volt. Újra a mellkasán feküdtem, ő átölelt, a hátam gyengéden simogatta. Én a szívét hallgattam.
- Tegyük fel, hogy elveszítesz. Mit tennél? – kérdeztem elfúló hangon.
ét kezével megfogta az arcom, bal szememből kisimította a hajam, ajkait az enyémekhez tapasztotta. Amikor elengedett, ragyogó szemekkel nézett rám.
- Nem veszíthetlek el.
- És ha igen? – vágtam vissza.
- Olyan nincs – sütötte le a szemét.
- Küzdenél?
- Nem.
- Miért nem?
- Nem tudom.
Újra csend honolt. Most nem ölelt át, és nem simogatott. Nem feküdtem a mellkasán. Mellette ültem, ugyanúgy, a falnak támaszkodva.
- Tegyük fel, hogy elveszítesz. Mit tennél? – fordult felém.
- Küzdenék az utolsó csepp véremig.
- Miért?
- Mert szeretlek. És nem akarlak elveszíteni.
- Nem veszíthetsz el.
- Miért hajtogatod ezt?
- Mert így gondolom.
- Ne gondold. Minden kezdetben ott rejlik a vég.
- Ezt akarod?
- Nem. Csak elmélkedtem – ránéztem – Szeretlek.
Elmosolyodott.
- Én is szeretlek.
Újra megfogta az arcom, és megcsókolt.

 

2009. szept. 3.

 

 




2009. szeptember 7.Márcsak 16 nap

Utálom ez a számot, de mégis idevág...

 


2009. szeptember 6.Márcsak 17 nap

When I see your smile
Tears run down my face
I can't replace
And now that I'm stronger I've figured out

How this world turns cold
And breaks through my soul
And I know, I'll find deep inside me
I can be the one

I will never let you fall
I'll stand up with you forever
I'll be there for you through it all
Even if saving you sends me to Heaven

It's okay, it's okay, it's okay

 

 


Seasons are changing and waves are crashing
And stars are falling all for us
Days grow longer and nights grow shorter
I can show you, I'll be the one

I will never let you fall
I'll stand up with you forever
I'll be there for you through it all
Even if saving you sends me to Heaven

'Cause you're my, you're my, my
My true love, my whole heart
Please don't throw that away

'Cause I'm here for you
Please don't walk away
And please tell me, you'll stay, stay

Use me as you will
Pull my strings just for a thrill
And I know, I'll be okay
Though my skies are turning gray

I will never let you fall
I'll stand up with you forever
I'll be there for you through it all
Even if saving you sends me to Heaven

I will never let you fall
I'll stand up with you forever
I'll be there for you through it all
Even if saving you sends me to Heaven

I will never let you fall
I'll stand up with you forever


 


2009. szeptember 5.18

Márcsak 18 nap.

 





2005 © www.intranet.hu