Naplom.com - Naplóm
2008. október 29.
I like this place. There's everything good, and I'm so glad in here. I want to live in here. Everybody, who i know, are very nice with me. I'M SO HAPPY IN HERE. If I'm crying, i'm happy. If I go anywhere, it will be good. Bad things aren't exist in here. This is the Land of miracles. I love this place.
2008. október 26.IGEEEEN!! VÉGRE!!!
Juj, itt vagyok Berentén Juditéknál, és fúúúú! Ma meccsünk volt Pesten, és Pestről jöttem vonattal Miskolcra. 3an... Judit, Manó és én... Találkoztunk Miskolcon. Elmentünk a mekibe, ott megvacsoráztunk, aztán mentünk a Barcikai buszra... ÁHHH, és Ati felhívott, hogy hol vagyunk, mert épp megy Berentére. Fúúúh, és találkoztunk.... Jaj, annyira örülök neki...:D:D:D LÁTTAM! Láttam végre a szerelmemet.... Éééés, annyira örülök. Nagyon féltem, hogy Judit kiborul. Biztos nem tetszik neki a dolog, de nekem nagyon fontos Judit, és nem akarom elveszíteni. Féltem, és félek is egy kicsit ezért... Na de mindegy... Hát az úgy volt, hogy Judit meg én másmerre mentünk, mint Manó meg Ati... Búcsúzkodtunk... ÉÉÉÉS Ati megcsókolt.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, istenem istenem júl 30 óta erre a pillanatra vártam!!!! És végre átölelhettem, adhattam neki puszit, a szemébe mondhattam (bár nem tettem...) hogy szeretlek!!! Boldog vagyok... És itt vagyok a legjobb barátnőimnél... Nekem ennél nem kell több! Ez a három ember bőven elég! Na jó, azért ez így nem teljesen igaz, de akkor is tök jó... Most Judit laptopját tanulom kezelni... A gépelés nagyon nem megy... Vagyis egy csomószor javítanom kell... Nah mindegy...
Holnap is... Megyek Atiékhoz Manóval.... (L)(L)(L) Jáááj, alig várom meg minden. Meg moziba megyek Judittal, szóval tényleg, minden tök egyenes... Szeretek itt lenni, és puff. Ennyi.
Jaah, és eszembe jutott egy tökjó novella téma. Csak... Elfelejtettem... Ráadásul szomorú téma lett volna. Ahhoz meg nincs kedvem...:D:D:D
NA puszka!
BE COLORFUL AND HAPPY! ^^
2008. október 22.Jóóókedv :)
Ajj, annyira jó napom volt! Kinn voltam mamáméknál a tanyán, mindenki tökre aranyos meg minden... Én is be-besegítgetem, nagyon jó volt...:D Azért nem mondom, elég rosszul vagyok, de mégis, friss levegőn egész más a dolog. MEg azért errefelé még mindig szép az idő.:)
Jaj, hétfőn végre megyek Miskolcra, és valószínű, hogy találkozok Atival is... Sőt, tutira.:) NEm akarok én tőle semmit, de olyan jó lenne, csak egyszer átölelni, hozzábújni, megcsókolni... Áhhh! Hiányzik, bevallom őszintén, nagyon nagyon szeretem. Bele kell törődnöm, hogy köztünk nem működik a dolog.Várok rá... Persze, hogy várok, de mégsem tarthat örökké a várakozás. Szerelmet vallott, meg annyi minden történt mostanában! Ilyeneket mondott, hogy már hatszázszor megbánta, hogy szakított velem, meg ilyen dolgok, én meg nem tudom, mit hihetek el neki, és mit nem. Most volt egy kisebbfajta magánakcióm, ami igazából semmire sem volt jó, de mégis megtörtént.. Kiírtam MSN-re, hogy jaj, de jó újra MIskolconm neg ilyenek... Persze Ati egyből kattant, hogy fúúú, találkozzunk, stb... Tegnap kijelentette, hogy elment azelőtt a ház előtt, amiben épp "laktam"... Én meg rimánkodtam neki, hogy fúúú, akkor tényleg őt láttam, meg satöbbi. Áh, olyan édes volt, mindent elhitt.... Annyira szeretem, hogy csak na.:) Jaj meg közben kért tőlem egy zenét, hogy szerezzem meg neki. Az is közel 4-5 órás kálvária volt. De alig győzte köszönni...:) De meglepiből még fel is hívott. IMÁDOM! Most ennyi jutott eszembe... Fáj a fejem:S :D
2008. október 18.SOha ne félj...:(
Ne félj!
Ha eldobsz magadtól, én eldobom magamtól az életet. Végülis... Már úgysem számítok senkinek. Miért kellene tovább élnem? Azt mondtad, szeretsz, most mégsem, majd holnap újra szerelmet vallasz. Szerintem pedig mától nem ismerjük egymást.
Egy kendővel betakartad szemem, megfogtad a kezem, és vezettél. Hiába kérdeztem, hová viszel, választ sosem kaptam. Csak gyöngyöző kacajod visszhangzott.
S egyszercsak megcsókoltál, jelezve, hogy utunk itt véget ért. Hátulról öleltél át, gyöngéden, úgy mint még sohasem azelőtt. Nyakamon éreztem forró lélegzeted, simogattál. Úgy éreztem, minden rendben lesz.
S akkor, akkor végre levetted a kendőt. Én mosolyogtam, felkészültem a legszebbekre, de az, ami elémtárult, rothadó hullák szagaként borult rám.
Ősz volt. A kis kikövezett utat elszáradt, elsárgult levelek borították. A szél fel-felkapta őket, zizegtek a néma csendben. Előttem - ó, bárcsak ne láttam volna - egy fekete márványkoporsó volt. A fedele nem volt a helyén. Értetlenül néztem rád, s te mosolyogva intettél, hofgy nézzem meg közelebbről.
Bátortalanul léptem egyet, pipiskedtem, de nem láttam semmit. Derekamnál éreztem meleg tenyered, csókoltál a vállamtól egészen az államig, de én remegtem. Hallottam a halk hangot: " Nyugodj meg, nincs semmi baj. Ez csak egy új kezdet."
Erős lökést éreztem. Fülemben a vér egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben tombolt, én sikoltottam, a levelek táncoltak az üvöltő szélben.
Hirtelen minden lassú lett. Láttam, ahogy ajkad szavakat formált, de csak szívem lassú dobogását hallottam. Fejem a koporsó hideg márványlapján koppant, számból vér fröccsent. Közel hajoltál, csapzott hajam kisimítottad, csókot adtál az arcomra, és elégedetten, hideg hangon suttogtál a fülembe: " Te senki sem vagy. Senkinek sem számítasz, és nem fogsz hiányozni."
Levegőt próbáltam venni, de a tüdőm szorított, hallottam, ahogy vér csöpögött ajkamról, s így vegyült könnyemmel. A szél süvöltött, fülemben dübörgött a múlt.
Még láttam a fényt. Te felemelkedtél, megfogtad a márnykoporsó fedelét, s a fényből egyre kevesebb jutott számomra. Kiáltani akartam,de nem hang jött ki a torkomon, hanem egyszerű, kínzó nyögés.
Azt hittem, minden rendben lesz. A levelek abbahagyták táncukat, a ritmus lelassult, majd megzűnt, és a fényből sötétség lett. Te csak álltál a koporsó felett, hallgattad szenvedő sóhajaim, és mosolyogtál. Vigyázzban álltál, és feketében voltál.
Hangod a szél elnyelte, de én így is hallottam búcsúszavaid.
- Ez csak egy új kezdet. Ne félj!
