Naplom.com - Naplóm
2007. március 29.hmm...
Tiszta szívből
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
2007. március 23.Kárhozat...
Ülök egy tó partján
Figyelem a vizet
Hallom ahogy a madarak csicseregnek
És várom a véget.
A véget,mit annyira szeretnék
A gondok elmúlnának,s
Mit tehetnék,ha az életben
már értelmet nem lelnék?
Még mindig a tóparton ülök
figyelem a vizet
hallom ahogy a madarak
a végzetemet dalolásszák.
Könnyes szemmel látom a hullámokat
figyelem a madár-párokat
hallom ahogy egymásról dalolnak,s
a végzetemről kárhoztattatnak...
Figyelem a vizet
Hallom ahogy a madarak csicseregnek
És várom a véget.
A véget,mit annyira szeretnék
A gondok elmúlnának,s
Mit tehetnék,ha az életben
már értelmet nem lelnék?
Még mindig a tóparton ülök
figyelem a vizet
hallom ahogy a madarak
a végzetemet dalolásszák.
Könnyes szemmel látom a hullámokat
figyelem a madár-párokat
hallom ahogy egymásról dalolnak,s
a végzetemről kárhoztattatnak...
2007. március 20....
Nah mit ne mondjak,yoo régen nem irtam már...hát ki tudja.."unalmasan" telnek a napjaim,ujabb hibába estem bele....Lehet h szerelmes lettem a legjobb fiúbarátomba?Hát persze...Bálint...miért kell mindig ien balf***nak lennem????:'(((((((
Utálok élni..utálok...
Utálok élni..utálok...
2007. március 7.Amiket tegnap hallgattam...
...elég változatos zenék voltak...A sorrendet nem tudom,de azt tudom,hogy az összeset végigbőgtem...Ez már régóta kijárt nekem...
Kárpátia-Veterán
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szeretőd.
Várt, várt reád sok hosszú éven át,
Megszakadt a szíve annyit várt reád.
Elvették tőle gyenge életét,
Téged hív, hallgasd meg szegényt!
Megszólal a síron nőtt virág:
˝Egy bűnöm volt csak, az hogy vártam rád˝
Így búcsúzik, így köszön el,
Áldott magyar föld így fedi el.
Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem csak ez a leány,
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szerető.
Várt, várt reád sok hosszú éven át,
Megszakadt a szíve annyit várt reád.
Elvették tőle gyenge életét,
Téged hív, hallgasd meg szegényt!
Megszólal a síron nőtt virág:
˝Egy bűnöm volt csak, az hogy vártam rád˝
Így búcsúzik, így köszön el,
Áldott magyar föld így fedi el.
Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem csak ez a leány,
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Tankcsapda:Minden szó
Éjszaka indultam hozzád
Üres az állomás
hiába nézem a büfé pont most zár
ez egy éhes vallomás
A hajnali ködben alig látok
odakint hideg,
bennem még annyi minden lángol
mondanám de nincs kinek
Minden út egy helyre tart
te a hullám voltál
Én meg a tengerpart
Mint egy eltérített járat
amin bomba robban
úgy öltél meg bennem minden vágyat,
semmi nem fájt ennél jobban
Minden út egy helyre tart
te a hullám voltál
én meg a park
Tudom, hogy nem volt varázsló,
tudom csak álomkép volt
Ő félig angyal volt
Én félig ember, félig gép
Éget belül ha rámnéz
Kínoz ha lát.
És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át.
Szíven talált, Szíven talált
minden szava szíven talált
Az éjszaka újra az úton ért
ez már egy másik állomás
a ködöt is elfújta a szél
bennem nincs több vallomás
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál
én meg a part
Tudom, hogy nem volt varázsló,
tudom csak álomkép volt
Ő félig angyal volt
Én félig ember, félig gép
Éget belül ha rámnéz
Kínoz ha lát.
És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával,
minden létező világon át.
Szíven talált, szíven talált
minden szava szíven talált
szíven talált 5x
Tankcsapda-Örökké tart
Gyere mondd el mi a baj béby én figyelek rád
Elõttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád
Látom van valami ami a szívedet nyomja
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja
Gyere ne félj tõlem én nem verlek át
Ha belekezdtél hát folytasd tovább
Ha akarod suttoghatsz nekem
Az is elég hogy halljam, és én majd
Ott leszek és segítek ha baj van
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Na jól van, borítsunk fátylat a múltra
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen és
Néha elvisznek magukkal arra az útra
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem
Gyere ne félj tõlem én jól tudom mi bánt
Néha mindenki elkövet néhány hibát
De ha magadba nézel és azt látod hogy
A szíved tiszta akkor
Jó az út amin jársz és többé
Ne is fordulj vissza
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg' örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Gyere mondd el mi a baj béb' én figyelek rád
Elõttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád
Látom van valami ami a szivedet nyomja
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja
Republic:67-es út
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyári éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árokparton ülve...
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve...
Demjén Ferenc-Szabadság Vándorai
Hogyha eltûnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tûnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserûség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van
Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem,hosszú az út.
Demjén Ferenc-Hogyan tudnék élni nélküled?
Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?
Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Jobb, ha erről nem beszélünk tán.
Mert annyira őrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.
És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tűnjünk el a mából. Jövőnk felé.
ref.2:Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet
Abból ami nélküled lehet, én már nem kérek.
ref.2
Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Demjén Ferenc-Szerelem első vérig
1. Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
2. Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
R1. ||: Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem! :||
R2. Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
R2'. Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Máté Péter-Elmegyek
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.
Refr.:
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.
(A 2. versszak másik verziója:
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Azóta én minden napon feketével írok már.
Látod így vitted el a színeket,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
Csak ha újra megjönnél.)
Depresszió-Tűzön és vízen át
Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut
Minden álmod érdekes
Érted érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
Tőled erőt kaptam
Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szív, mely értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk
Adj, amit csak te tudsz, mert
Kell aki vagy és ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely a szeretlek,
De én erős hittel
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Adj, amit csak te tudsz, mert
Kell aki vagy és ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely a szeretlek,
De én erős hittel
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Tankcsapda-Föld és ég
Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Itt állok látod, mossa a testemet,
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod, és ha erre születtem
Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Kárpátia-Veterán
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szeretőd.
Várt, várt reád sok hosszú éven át,
Megszakadt a szíve annyit várt reád.
Elvették tőle gyenge életét,
Téged hív, hallgasd meg szegényt!
Megszólal a síron nőtt virág:
˝Egy bűnöm volt csak, az hogy vártam rád˝
Így búcsúzik, így köszön el,
Áldott magyar föld így fedi el.
Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem csak ez a leány,
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szerető.
Várt, várt reád sok hosszú éven át,
Megszakadt a szíve annyit várt reád.
Elvették tőle gyenge életét,
Téged hív, hallgasd meg szegényt!
Megszólal a síron nőtt virág:
˝Egy bűnöm volt csak, az hogy vártam rád˝
Így búcsúzik, így köszön el,
Áldott magyar föld így fedi el.
Isten az égből nézz le reám!
Semmim sem volt nekem csak ez a leány,
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Semmim sem volt, és soha nem lesz már.
Sírj csak sírj! Hős veterán!
Tankcsapda:Minden szó
Éjszaka indultam hozzád
Üres az állomás
hiába nézem a büfé pont most zár
ez egy éhes vallomás
A hajnali ködben alig látok
odakint hideg,
bennem még annyi minden lángol
mondanám de nincs kinek
Minden út egy helyre tart
te a hullám voltál
Én meg a tengerpart
Mint egy eltérített járat
amin bomba robban
úgy öltél meg bennem minden vágyat,
semmi nem fájt ennél jobban
Minden út egy helyre tart
te a hullám voltál
én meg a park
Tudom, hogy nem volt varázsló,
tudom csak álomkép volt
Ő félig angyal volt
Én félig ember, félig gép
Éget belül ha rámnéz
Kínoz ha lát.
És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával
minden létező világon át.
Szíven talált, Szíven talált
minden szava szíven talált
Az éjszaka újra az úton ért
ez már egy másik állomás
a ködöt is elfújta a szél
bennem nincs több vallomás
Minden út egy helyre tart
Te a hullám voltál
én meg a part
Tudom, hogy nem volt varázsló,
tudom csak álomkép volt
Ő félig angyal volt
Én félig ember, félig gép
Éget belül ha rámnéz
Kínoz ha lát.
És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával,
minden létező világon át.
Szíven talált, szíven talált
minden szava szíven talált
szíven talált 5x
Tankcsapda-Örökké tart
Gyere mondd el mi a baj béby én figyelek rád
Elõttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád
Látom van valami ami a szívedet nyomja
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja
Gyere ne félj tõlem én nem verlek át
Ha belekezdtél hát folytasd tovább
Ha akarod suttoghatsz nekem
Az is elég hogy halljam, és én majd
Ott leszek és segítek ha baj van
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Na jól van, borítsunk fátylat a múltra
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen és
Néha elvisznek magukkal arra az útra
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem
Gyere ne félj tõlem én jól tudom mi bánt
Néha mindenki elkövet néhány hibát
De ha magadba nézel és azt látod hogy
A szíved tiszta akkor
Jó az út amin jársz és többé
Ne is fordulj vissza
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg' örökké tart
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part
Gyere mondd el mi a baj béb' én figyelek rád
Elõttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád
Látom van valami ami a szivedet nyomja
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja
Republic:67-es út
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyári éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árokparton ülve...
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve...
Demjén Ferenc-Szabadság Vándorai
Hogyha eltûnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tûnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhõkrõl lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserûség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van
Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem,hosszú az út.
Demjén Ferenc-Hogyan tudnék élni nélküled?
Valahol most is félnek. Hangosak a sóhajok.
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?
Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély.
Hogy bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.: Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Jobb, ha erről nem beszélünk tán.
Mert annyira őrültség.
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
refr.
És ha egyszer arra ébrednék:
ránk szakad a föld és az ég.
Ölelj gyorsan át jól,
Tűnjünk el a mából. Jövőnk felé.
ref.2:Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
Nem történhet semmi sem veled,
míg létezem, és érzek
Hogyan tudnék élni nélküled?
Összeköt az élet
Abból ami nélküled lehet, én már nem kérek.
ref.2
Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz rólad szól az élet.
És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.
Demjén Ferenc-Szerelem első vérig
1. Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
2. Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
R1. ||: Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem! :||
R2. Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
R2'. Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Máté Péter-Elmegyek
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.
Refr.:
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.
(A 2. versszak másik verziója:
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Azóta én minden napon feketével írok már.
Látod így vitted el a színeket,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
Csak ha újra megjönnél.)
Depresszió-Tűzön és vízen át
Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut
Minden álmod érdekes
Érted érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
Tőled erőt kaptam
Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szív, mely értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk
Adj, amit csak te tudsz, mert
Kell aki vagy és ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely a szeretlek,
De én erős hittel
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Adj, amit csak te tudsz, mert
Kell aki vagy és ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely a szeretlek,
De én erős hittel
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát.
Tankcsapda-Föld és ég
Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Itt állok látod, mossa a testemet,
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod, és ha erre születtem
Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
2007. március 7.ez már mindennek a teteje...utállak,gyűlöllek,megölnélek legszívesebben Z.!!!!:'(((
Tegnap???????Őszintén?????Ritka szar napom volt...:'((((érdekes,most nem "Bálint meg én" miatt,hanem Z.miatt...az a r****ék,sze******a,k****g...utálom...Tegnap megin egy elég tartalmas beszélgetést folytattam vele.Sajnos....
Miért kell,hogy minden egyes szava hazugság legyen?Gyűlölöm...
Március 6.-át írunk,körübelül 4 órát.Fenn vagyok msn-en,elütöm az időmet,mire Z. rámköszön és elkezd kérdezősködni,ilyen stílusúakat:
-Szeretsz még?
-Miért baj,hogy Laciékkal lógok,és nem a nyomorékokkal?
-Mit követtem el,hogy nem szeretsz már?
-Miért lettél belém szerelmes?
-Mi a bajod velem?
-Miért utálsz?
Kicsit kikészültem tőle,de miután az összes kis szaros kérdésére válaszoltam szúrópróba szerűen,de feltettem neki a kérdést:
-Miért kérdezgetsz ennyit?
-Mit tudom én...
Először ezt válaszolta,majd:
-Mert én szeretlek téged!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Ugye hazudsz?
-Persze,hogy nem...
-Nem hiszek neked!
-Én nem szoktam hazudni...
-Te??Soha....
-De komolyan mondom!!!!!
-Tudod miért nem akartam járni veled?
-Nem
-Elviselted volna a második helyet?
-Hogy érted?
-Hát az első,az én drága Fradikám...
-Én mindent elviselek,ha nagyon muszáj
-Te sem vagy normális
-Sztem se...xD
-Mit engednél?
-Mibajod van???Elhagytam a fonalat,kérlek magyarázd el mire gondolsz!
-Csók?Tapi itt-ott?
-Minden pasi ugyanolyan..perverz...-.-...kivéve Rolandot...legalábbis őt nem ugy ismertem meg...:P
-Énnn perverz????????
-Nem b****meg én....:D:P
-Nah mit engednél???
-Ha olyan helyzetbe kerülnénk(Isten ments)akkor megtudnád...
-Miért ne kerülnénk?
-Le akarsz tapizni,te mocsok????????
-A seggedet azért megfoghatnám?
-Figyelj...ma Pongóval öleléssel búcsúztunk el,és egy kicsit sem volt feltűnő,hogy a seggemet tapizza...xD
-Akkor nekem is szabad...
-Ki mondta h Pongónak szabad?
-Senki,de engem szeretsz
-Tényleg???Olyanokat mondasz amiket én nem is tudok..xDDD
-Most mondtad
-Mikor?
-A beszélgetésünkben valahol
-Érdekes,én nem emlékszem rá...:D
-Nah mit engednél?
-Hagyjuk jó?Menj el,és hagyj békén,örökre
-Neeeeeeeeeeeem
-Légyszives!
-Nem...válaszolj,és elmegyek
-Hagyj békén,vagy letiltalak!
-Neeee...kérlek válaszolj
-Tőlem ne kérj semmit!!!!!
-Csak erre válaszolj,és megszűnök!
-Nah idefigyi...nemtudom...:DDDD
-Nah lépek...
-Oké
-Az a helyzet h
-Mond
-Az egész beszélgetésünk alatt hazudtam
-És szted én hittem neked?
-Csá
-Szia...
Erre mit tudok mondani????Nem hittem neki...eddig se hittem neki,ezek után se fogok,viszont ahogy a beszélgetésnek vége lett rámjött a sírógörcs...Zenét kellett hallgatnom,másképp nem maradt abba...Annyira utálom...és ugy érzem,hogy egyre inkább szarban vagyok...áááá....olyan szivesen meghalnék most...hogy kevesebb legyen a gond...:'(((((
Miért kell,hogy minden egyes szava hazugság legyen?Gyűlölöm...
Március 6.-át írunk,körübelül 4 órát.Fenn vagyok msn-en,elütöm az időmet,mire Z. rámköszön és elkezd kérdezősködni,ilyen stílusúakat:
-Szeretsz még?
-Miért baj,hogy Laciékkal lógok,és nem a nyomorékokkal?
-Mit követtem el,hogy nem szeretsz már?
-Miért lettél belém szerelmes?
-Mi a bajod velem?
-Miért utálsz?
Kicsit kikészültem tőle,de miután az összes kis szaros kérdésére válaszoltam szúrópróba szerűen,de feltettem neki a kérdést:
-Miért kérdezgetsz ennyit?
-Mit tudom én...
Először ezt válaszolta,majd:
-Mert én szeretlek téged!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Ugye hazudsz?
-Persze,hogy nem...
-Nem hiszek neked!
-Én nem szoktam hazudni...
-Te??Soha....
-De komolyan mondom!!!!!
-Tudod miért nem akartam járni veled?
-Nem
-Elviselted volna a második helyet?
-Hogy érted?
-Hát az első,az én drága Fradikám...
-Én mindent elviselek,ha nagyon muszáj
-Te sem vagy normális
-Sztem se...xD
-Mit engednél?
-Mibajod van???Elhagytam a fonalat,kérlek magyarázd el mire gondolsz!
-Csók?Tapi itt-ott?
-Minden pasi ugyanolyan..perverz...-.-...kivéve Rolandot...legalábbis őt nem ugy ismertem meg...:P
-Énnn perverz????????
-Nem b****meg én....:D:P
-Nah mit engednél???
-Ha olyan helyzetbe kerülnénk(Isten ments)akkor megtudnád...
-Miért ne kerülnénk?
-Le akarsz tapizni,te mocsok????????
-A seggedet azért megfoghatnám?
-Figyelj...ma Pongóval öleléssel búcsúztunk el,és egy kicsit sem volt feltűnő,hogy a seggemet tapizza...xD
-Akkor nekem is szabad...
-Ki mondta h Pongónak szabad?
-Senki,de engem szeretsz
-Tényleg???Olyanokat mondasz amiket én nem is tudok..xDDD
-Most mondtad
-Mikor?
-A beszélgetésünkben valahol
-Érdekes,én nem emlékszem rá...:D
-Nah mit engednél?
-Hagyjuk jó?Menj el,és hagyj békén,örökre
-Neeeeeeeeeeeem
-Légyszives!
-Nem...válaszolj,és elmegyek
-Hagyj békén,vagy letiltalak!
-Neeee...kérlek válaszolj
-Tőlem ne kérj semmit!!!!!
-Csak erre válaszolj,és megszűnök!
-Nah idefigyi...nemtudom...:DDDD
-Nah lépek...
-Oké
-Az a helyzet h
-Mond
-Az egész beszélgetésünk alatt hazudtam
-És szted én hittem neked?
-Csá
-Szia...
Erre mit tudok mondani????Nem hittem neki...eddig se hittem neki,ezek után se fogok,viszont ahogy a beszélgetésnek vége lett rámjött a sírógörcs...Zenét kellett hallgatnom,másképp nem maradt abba...Annyira utálom...és ugy érzem,hogy egyre inkább szarban vagyok...áááá....olyan szivesen meghalnék most...hogy kevesebb legyen a gond...:'(((((
2005 © www.intranet.hu