Naplom.com - Naplóm

Érdekes I.

Érdekes, érdekes --
Mit érsz, ha nem érsz
Érdekes, érdekes --
Mit tudsz, ha nem élsz
Várom válaszod --
Válaszodra válaszolok
S több lehetsz,
Mint réges régen --
Mikor a nap tüze,
Még oly nem égett --
Mikor a harmat cseppje,
Úgy csillogott reggelen
Érdekes, érdekes --
Mit érsz, ha nem érsz
Érdekes, érdekes --
Mit tudsz, ha nem élsz
Várom válaszod --

Klagenfurt, 7.17.2007.




Érdekes II.

Érdekes, hogy miért nem írsz nekem?
Érdekes, hogy miért nem hívsz engem?
Érdekes, hogy nem olvasol kedvesem!
Érdekes, miért nem vagy mellettem?
Érdekes, érdekes egyetlenem!
Érdekes, érdekes drága szívem!

2008.05.03. 14:48




Érdekes III.

Már a karjaid ölelésében lennék,
Már a karjaim ölelésében lennél,
Ha nem aggódtál volna egyetlenem!
Ha nem aggódtál volna egyetlenem!

Már felöltöztettelek volna édes,
Már felöltöztettél volna kedvesem,
Édes forró csókjainkkal jegyesem!
Kedves forró csókjainkkal jegyesem!

Már megerősítettelek volna szívem,
Már engem is erősítenél mindenem,
Érted születtem, értem születtél!
Nélküled nem akarok élni életem!

Már tanultam volna tőled végzetem,
Már tanultál volna tőlem gerlícém,
Olyat életem pótolhatatlan felem,
Melyet csak te kaphatsz meg tőlem!

2008.05.03. 18:00




Érdekes IV.

Érdekes sorsod ellen tettél,
Már többször kedves jegyesem,
Rád nem tudok haragudni édes,
Csak azokra akik ezt tették,
Veled, velem, velünk szívem!

Érdekes sorsunk ellen tettél,
Váratlanul néha édes végzetem,
Szeretlek szeretve szeretettel,
Mindigen mindenkor te kellesz,
Amíg e Földkerekségen élhetek!

Érdekes sorsom ellen tettél,
Már többször kedves mindenem,
Rád nem tudok haragudni szívem,
Mi már eggyek vagyunk régesrég!
Szeretlek szeretve szeretettel!

2008.05.03. 18:50

Országunkban évek óta egyre több izraeli állampolgár tartózkodik mindenféle státus és tartózkodási engedély nélkül. Így megy ez már hosszú évek óta, különböző indokokkal érkeznek, mondván, hogy tanulni, dolgozni jönnek ide, illetve csak szimplán turistaként. És sajnos ezt sokan el is hiszik nekik, és gyanútlanul szemet hunyunk a dolog felett, illetve számomra sem világos okokból a hivatalos szervek sem tesznek ez ellen semmit.



Szerencsétlenségemre a saját példámon sikerült megtanulnom, hogy mit is keresnek ezek az emberek itt, és e történet megírásával szeretném megelőzni, hogy mások is az én sorsomra jussanak, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy hogyan is teszik tönkre az országunkat, és a becsületes, hiszékeny magyar állampolgárokat.

Mintegy 3 évvel ezelőtt mentem férjhez, elég rövid ismeretség, kb. 5 hónap után izraeli barátomhoz. Akkor hízelgőnek tűnt, hogy ennyire sürgeti az esküvőt, ma már persze más megvilágításba kerültek a dolgok. Az esküvőig rendben is ment minden, jól éltünk (látszólag – ez volt az, amit velem el akart hitetni, sikerrel), úgy nézett ki, hogy jól menő üzlete van, nincsenek sem anyagi, sem más jellegű gondjai. Ám az esküvő után rendkívül sürgőssé vált számára, hogy Magyarországra költözzünk, ott levő üzletét egy perc alatt feladta (ami persze szintén csak a látszat része volt, mint később kiderült, akárcsak a lakása) persze úgy alakította a dolgokat, hogy még ez se legyen gyanús, mintha miattam jönnénk ide élni. Kinti életét teljesen felszámolta, a családját (2 gyereke is van az előző házasságából) is maga mögött hagyta.

Itt, Magyarországon egy szórakozóhelyet próbált nyitni, aminek bérlésébe és a renoválás elkezdésébe állítólag a spórolt pénzét fektette – később kiderült, hogy ebből sem túl sok minden igaz. 3 hónap után fogytán lett a pénze, ezért rábeszélt engem és a szüleimet, hogy vegyünk fel hitelt a szüleim lakására, ő azt majd törleszteni fogja, biztosan be fog jönni az üzleti vállalkozása, csak még némi pénz kell hozzá, és megnyithatunk, s ebből majd gond nélkül fizeti a törlesztőrészleteket. Hosszas rábeszélés után hittünk neki, a szüleimmel is elhitette, hogy a vállalkozása sikeres lehet, így felvettünk 5 millió forintot a lakásukra. A pénz 3 hónap alatt eltűnt, amikor rákérdeztem, hogy mégis hova, különböző történetekkel állt elő, hogy mennyi pénzt felemészt a felújítás, és miután én nem igazán tudtam, hogy az építőiparban mi mennyi, ezt is elhittem neki.

A mai napig nem tudom, hogy tudott meggyőzni engem és a körülöttem lévőket ezekről a szemenszedett hazugságokról. Mindezek után megint csak hozzám és a szüleimhez fordult, hogy még 3 millió forint kéne a befejezéshez, illetve abból egy ruhaboltot is tudna nyitni még, kapott egy jó ajánlatot. Persze megint hittünk neki, és odaadtuk a pénzt. Mindennek a folyománya az lett, hogy a szórakozóhelyiségnek szánt bérlemény majdhogynem ugyanolyan lepusztult maradt, mint amikor hozzánk került (de arról ő gondoskodott, hogy úgy nézzen ki, mintha mindig valamilyen munka folyna ott (festés stb.), hogy ne fogjunk gyanút), az ún. ruhaüzlethez pedig még ugyan érkezett egy csomag ruha és cipő, de utólag kiderült, hogy azt egy bezárt üzlettől vette át fillérekért.

Én sajnos még mindig abban a hitben éltem, hogy a férjem nem verne át, és csak a javunkat akarja, ezért támogattam mindenben, én dolgoztam reggeltől estig a boltban, míg ő az állítólagos üzleti ügyeit intézte. Este pedig az állítólagosan felújított, szórakozóhelyiségnek szánt üzletben mulatott a barátaival (akik szintén számomra megfejthetetlen okból és mindenféle papírok nélkül tartózkodtak itt, legtöbbjüknek munkahelye sem volt), amire időközben az önkormányzattól persze nem kaptunk engedélyt (ez valószínűleg szintén az ő számítása szerint történt), tehát abból semmi nem lett. Közben jöttek a levelek a banktól, kiderült, hogy nem fizeti a törlesztőrészleteket sem. Nagy nehezen sikerült rábírni az elmaradás befizetésére, de utána megint nem fizetett. Mindezek alatt a házasságunk is megromlott, külön költöztünk. Hónapokkal később, amikor megint jelentősebb hiteltartozás állt fenn, azzal az ötlettel állt elő, hogy egy barátja ajánlott neki egy házat megvételre, hitelre megvehetnénk, felújíthatnánk és némi haszonnal eladnánk, így abból ki tudná egyenlíteni a hitelt.

Így is lett, a bank egy szomszédos országban volt, feltűnően könnyen ment az egész, a házat én megvásároltam, ő lett a haszonélvező, és a hitelszerződést mindketten aláírtuk, persze az ő nevén nem volt semmi fedezetként, tudta, hogy a bank csak rajtam tud behajtani bármit is. A banktól felvett továbbá 5 millió forintot felújításra. Mikor napokkal később ezt a pénzt számon kértem rajta, hogy mégis mire költi, teljesen kifordult magából. Persze a ház eladásából nem lett semmi, a hiteleket sem fizette, az 5 millió forint pedig eltűnt, így pár hónappal később ügyvédhez fordultam, és lassan kiderült, hogy mi mindenben vert át.

Kezdve onnan, hogy valószínűleg tartozása volt Izraelben, azért vált neki sürgőssé a költözés. Az itt felvett bankhitelből minden bizonnyal a kint levő adósságait törlesztette, de az biztos, hogy nem az itteni üzleteibe fektette bele. Kiderült, hogy semmi nincs a nevén, még bankszámla sem, pénzt sem tudnak neki külföldről utalni, ha készpénzre volt szüksége, akkor valamelyik családtagja iderepült. (Persze elmagyarázta akkoriban, hogy csak látogatóba jönnek.) Ittléte 3 éve alatt egyszer sem ment vissza Izraelbe, valószínűleg erre nyomós oka lehetett, mert beteg édesapját és a gyerekeit sem látogatta. A ház felújítására felvett 5 millióról a banknak ugyan benyújtott egy számlát, amit elfogadtak, de később megtudtam, hogy azt egy itt elő izraeli barátja készítette neki, tehát azzal az 5 milliót is ellopta, mint ahogy az elején felvett 8 milliót is. Az ügyvéd által kiderült, hogy tisztában volt a magyar törvényekkel, és jól kitervelte, hogy haszonélvező legyen a házban, így ő tudja kiadni, hasznosítani azt, és nekem nem sok beleszólásom van abba. Ezt tudtom nélkül meg is tette, végig azt hazudta, hogy a ház üresen áll, nem laknak bérlők benne, próbálja árulni, mire kitaláltuk, hogy ez nem igaz, és már kiadta egy igencsak kérdéses szerződéssel, amelyhez én a beleegyezésemet sose adtam, ő a 2 évre előre felvett bérleti díjjal (körülbelül 7 millió forinttal) a zsebében ő már messze járt.

Persze itt hagyta a szüleim lakására felvett hitelt is, illetve még a ház hitelét is nekem, amit persze nyilvánvalóan nem tudok majd fizetni. Miután ügyvédhez fordultam, az ő ügyvédje (szintén egy itt élő izraeli nő) segítségével meg egy darabig próbált behálózni és átverni ismét, de miután látta, hogy már nem tud elhitetni velem semmit, távozott az országból, a mai napig nem tudjuk, hogy hol tartózkodhat. A rendőrségnél is jártam, ők persze nem segítettek, az izraeli követséghez fordultam, akik aztán végképp elzárkóztak minden segítségnyújtástól, csak rövid levélben közölték, hogy ezzel a gondommal forduljak ügyvédhez, ők az állampolgáraikról nem adnak ki semmiféle információt.

Magyarul: aki itt meglopja az embereket, visszamehet és eléldegélhet az itt lopott pénzből vidáman, mert Izrael nem adja ki őket. Így tehát a most már volt férjem (távollétében sikerült elválnom tőle) körülbelül 20 millió forintnyi készpénzt lopott el tőlem, és itt hagyott engem az összes problémával, hiteltörlesztéssel, amivel gyakorlatilag tönkretette az életemet. Barátom segítségével a szüleim lakásának törlesztőrészletét ki tudjuk valahogy fizetni, őket nem lakoltatták ki az otthonukból, de hogy a házon levő tartozással mi lesz, azt sajnos nem tudom, valószínűleg még jobban meg fogja a keseríteni a jövőmet, életem végéig törleszthetem a fizetésemből, amit ő ellopott. A családom és én megbíztunk benne, és cserébe ezt kaptuk vissza tőle.

Sajnos ezzel a történettel nem vagyok egyedül, már két másik magyar lányról hallottam, akikkel hasonló megesett, és szeretném, ha ez másokkal nem történne meg. Miután izraeli állampolgárokról van szó, érthető okokból nem sok nyilvánosságot kapnak az ilyen esetek, de kérem, akihez eljut, adja tovább, ne hagyjuk, hogy rajtunk, magyarokon élősködjenek, kihasználjanak, meglopjanak minket!

Tisztelt Andre!

Nemrégen magához tért az általam ügyünkben felkért ügyvéd. Magam sem értem, hogy történt, de az egyik nap azt mondta, feltesz nekem pár kérdést, ha a kérdésre jól válaszolok, akkor továbbiakban nem görget elénk akadályt. Tíz kérdést kaptam, ezek a következőek voltak: Akarsz-e azon a napon hozzámenni, mikor találkozol először személyesen a lelkitársaddal? ; Képes vagy, azon nyomban odaköltözni hozzá, úgy hogy már közösen döntötök? ; Előttem képes vagy tenni egy fogadalmat, hogy soha nem ülsz fel ostoba pletykáknak? ; Mit gondolsz, a lelkitársad képes ezt ugyanúgy megtenni érted? ; Mit gondolsz mire képes a lelkitársad érted? ; Elsíród-e magadat a lelkitársad karjaiban? ; Ha odaviszlek hozzá, a lelkitársaddal fogsz aludni már az első naptól fogva, ha úgy érzed? ; Ha odaviszlek, támasztasz ellenem keresetet? ; Ha odaviszlek, elfogadod amit adok kárpótlásként? ; Ha odaviszlek, a lelkitársad ellenem nem lép fel? Hát a kérdéseit egy kicsit furcsának tartottam, az aki eddig támadta a lelkitársamat. Jót nem mondott róla, inkább azt nézte hol hibázott, most ilyen kérdéseket tett fel nekem. Először nem értettem, mi történt vele. Ezért megkérdeztem az ügyvédemtől, most akkor mi van? Ő újból megkért a kérdések adottak, ha jól válaszolok, akkor elvisz hozzá, mivel semmi de semmi nem szól a kapcsolatunk ellen, s nem akar szembetalálkozni azzal akit jobban szeretnek, ha országhatáron kívül tartózkodik. Én valaminél fogva többet nem kérdeztem, válaszoltam a kérdéseire, s ennek folyományaként, annyit mondott, két óra múlva visszajön, addig még valamit el kell intéznie, s elvisz hozzá, addig a legszükségesebbet szedjem össze. Én ehelyett újból hibáztam, mivel a legfontosabbat elfelejtettem. Aztán megjött az ügyvédem, feltette a kérdést: Minden megvan? S ekkor eszembe jutott, hogy még mit felejthettem volna otthon. Szólni senkinek nem szóltam, de üzenetet hagytam a szüleimnek. Majd ekkor egy újabb meglepetés ért, azt hittem viccel, amikor bemutatott egy másik hölgynek, de elmondta az ügyvédem: Ő ma nyugodtan akar aludni, kettő kapcsolat akadályozása szárad a lelkén. Ő most mindkettőnket el fog vinni a lelkitársához, csak ne nyújtsunk be ellene keresetet. Útközben beszélgettem Andreával, de jött számomra az újabb pofon. Megérkeztünk Andrea lelkitársához, de Andrea lelkitársa nem volt otthon. Ügyvéd úr telefonált ide meg oda, s valami oknál fogva megérkezett Andrea lelkitársa. Átölelték egymást, Andrea bement a lelkitársával az ügyvéd úr is bement velük. Aztán egy papírral vagy fél óra múlva kijött, félig megkönnyebbülten, s mondta reméli a lelkitársam ott lesz, ahová most megyünk. Igen ott volt, s végre megkönnyebbülhettem, de hozzánk is bejött az ügyvéd úr. Fél órán keresztül kérdezett mindkettőnket, s valamit kért, először nem értettem, aztán megértettem, elkészítette az első közös képünket, melyet rárakta ugyanolyan mappára, mint amit Andiéktól is kihozott, s átadott még valamit. Annyit mondott, ő állja az esküvőnket, s elment. Sokat tanultam a rendszeretekből, de valószínűleg az ügyvédem is, mivel szerintem valahonnan olvashatott, de az a lényeg, hogy két hónapja, már felesége vagyok a lelkitársammal, s a legszörnyűbb ennyi időt kellett várnom rá. Nem nyújtottam be keresetet az ügyvéd ellen, sőt minden hónapban barátként érdeklődik, s talán végre az utunkon haladhatok. Nem tudom hogyan kellene elbúcsúznom a levél végén, de mint körülbelül egyidős vagyok veled, ezért ha megengeded letegezlek, Szia! Erzsébet voltam Sopronból!


Tisztelt Andre!

Nem tudom hogyan szólíthatlak sokat kaptam tőled, új felismerésre irányítottál. Magam most kezdem megérteni, mit jelent számunkra ez a lehetőség. Tényleg amióta új életet kezdtem, azóta gyorsabban látom amit látnunk kellene. Nem vagyok büszke, amiket ezidáig csináltam, de megadatott nekem, hogy helyre tudtam állítani. Most már tudom, csak két út létezik. Én sajnos a rosszabb oldalon voltam, nem értettem meg, amit most már értek. Olyat adtál, amivel tényleg új életet kezdhettem. Igaz, még sok mindent helyre kell tennem, de van akiért ezt meg fogom tenni. Igen kollégádnak tekintem magamat, bár nem arra az egyetemre jártunk, de te másképpen fogod meg, s ezt nem akartam megérteni. Sokáig azt hittem, beszélsz majd elmúlik, csak nemrégen jöttem rá, amire akik rájönnek, követik azt az egyetlen utat. Tudod, még mindig kételkedem a nagy figyelmeztetésben, de ahogyan néztem pár ébredést, megértettem az lesz az emberiség utolsó lehetősége. Hogy milyen lesz, az nem rajtunk múlik, még szerencse!!! Sokáig nem értettem, hogy képes kitartani egyetlen mellett, amikor lényegében egyformák. Aztán jött Emese, aki már elég régóta olvas, bejött hozzám, kérdezett valamit, s azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Vannak hiányosságaink, de meg próbáljuk oldani. Mintha minden megváltozott volna, és ez egyetlen döntéssel. Lehethogy bolondnak tartasz, de az első kérdése után jegyesemmé fogadtam, s ez olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Még a megbeszéléseknél tartunk, mivel tudom csak ő lehet a feleségem. Beszámoltam neki, minden kapcsolatomról, s elfogadtam tőle mindent amit kaptam miatta. Emese is hasonlóan tett, de ő kevesellte a büntetését. S tudod mindent elmondunk egymásnak, nem akarjuk hogy titok legyen közöttünk. Ez először nekem nehéznek tűnt, de aztán pár hete természetes. Olvasunk sűrűn, akinek kell segítség segítünk, s nagyon boldogok vagyunk. dr. Dietrich