Andre naplója

Január 27.

Egy indián ismerősével sétált a városban. A zajos utcán ciripelésére figyelt fel, és a hang alapján rá is talált egy tücsökre. Városi ismerőse csodálkozva mondta: nektek, természeti embereknek még mindig milyen kifinomult a halásotok!

Továbbmenve az indián benyúlt a zsebébe, és egy fémpénzt dobott a járdára. Városlakó ismerőse azonnal felkapta a fejét: Hallottad, valaki elejtett egy pénzérmét - és gyorsan keresni kezdte. Mire az indián csodálkozva mondta: lám nektek, civilizált embereknek mennyire kifinomult a halásotok - a pénz csörgésére! A ti fületek sem rosszabb, mint a mienk, csak másra figyeltek vele...

Évekkel ezelőtt egy gazdag ember egy nagy erejű mikroszkóp bűvöletébe esett. A készülék segítségével csodálkozva szemlélte a kristályok szerkezetét és a virágszirmok szépségét. Elhatározta, hogy mikroszkópot vesz és az otthonába viszi. Nagy örömmel alkalmazta a mikroszkópot mindaddig, amíg egyszer megvizsgálta a vacsorára készített ételt. Legnagyobb kiábrándulására, fölfedezte, hogy az ételen apró élőlények ezrei csúsznak-másznak. Mivel nagyon szerette az elkészített ételt, azon töprengett, hogy most mit tegyen. Végül eldöntötte, hogy csak egy módon szabadulhat meg a problémától. Ezért megsemmisítette a mikroszkópot, amelynek segítségével ezt a kiábrándító fölfedezést tette.
Sokan ugyanezt teszik Isten igéjével. Azért gyűlölik és azért akarnak megszabadulni tőle, mert bemutatja saját gonoszságaikat.

Ne hasonlítsd az életedet másokéhoz. Nem tudhatod, az ő életük miről szól...

Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz.
(Kempis)

Január 27.

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 9 - A Szűzanya szavai az Adventről

Szűzanya: Az Adventről

Drága, engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Édesanyátok és Éva hangján szólok hozzátok. Ma az Adventről tanítalak benneteket.

Az egyházi évben 2 ünnep van, melyet megelőz a hosszú előkészület. Egyik a Karácsony, melyet az adventi hetek vezetnek be, a másik a Húsvét, melyre a Nagyböjttel készültök.

Most röviden beszámolok életem ide illő szakaszáról. Mindketten, Szent József és Én is Dávid király családjából származunk. Édesanyám, Anna elmúlt 50 éves, mikor születtem neki. Már egész kicsi koromban Istennek ajánlottak. A templomban éltem papok és tanítónők neveltek, és eljegyzésemkor visszaadtak szüleimnek. Szüzességi fogadalmat tettem és azt jegyesem elfogadta. Szent Józseffel Názáretbe költöztünk. Nagynéném, Erzsébet és férje Zakariás elkísértek az útra. Külön kis szobát rendezett be nekem József. Még csak 15 éves voltam. Egy szép, fehér selymet fontam az ablak felé fordulva, énekelve, imádkozva. Kértem az Atyát, küldje el végre a tiszta és termékeny szüzet, aki megszülheti a Messiást. Egyszer csak elkezdett lebegni a függöny az ablak előtt és nagy fény árasztotta el a szobámat. Ott termett előttem kb. 1 méterre egy ragyogó, gyönyörű angyal. Megijedtem és csodálkoztam egyszerre. Felugrottam és a falhoz lapultam.

De az angyal így szólt: „Ne félj, Mária! Én vagyok Gábor, az Isten angyala. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes. Az Úr van veled. Áldott vagy te az asszonyok között. Most méhedben fogansz, és fiat szülsz, akit Jézusnak fogsz hívni. A Magasságbeli fiának nevezik majd."

Én így válaszoltam: Hogyan történhet ez, ha én nem ismerek férfit?

„Nem ember révén leszel anyává, a Szentlélek száll le rád és a Magasságbelinek ereje árnyékol be téged. Az Örökkévaló várja a válaszodat"- mondta az angyal.

Mellemen keresztbetéve kezemet, meghajolva így válaszoltam: Íme az Úr szolgáló leánya. Legyen nekem az Ő szava szerint. Így fogantam meg abban a percben, ahogy beleegyeztem. Mikor felocsúdtam ebből az elragadtatásból, aggódni kezdtem, hogy emiatt nagy baj lehet. Hogy fogom ezt Józsefnek megmondani? Még agyon is kövezhetnek, ha kiderül, hogy nem Jegyesemtől vagyok áldott állapotban. De a Szentlélek benső szavakkal megnyugtatott, hogy majd Ő igazol engem Józsefnél.

Ó, Gyermekeim! Nem is képzelitek, milyen könnyű és boldog volt ez az állapotom. Ez alatt semmit nem szenvedtem 9 hónapon át. Minden kellemetlenséget, nehézséget és fájdalmat -amit minden asszony át szokott élni ez idő alatt és szülés alatt is, elvett tőlem Isten. Azért, mert szeplőtelenül, áteredő bűn nélkül jöttem a világra. Látjátok? Ha Éva engedetlensége nem történt volna meg, ma minden asszony ilyen könnyen, fájdalmak nélkül, vajúdás nélkül élné meg az anyaságot.

Az én Jegyesem észrevette állapotomat és nagy lelki szenvedésen ment át. Ha nem lett volna olyan nagy szent és jóságos, akkor feljelentett volna engem a papoknál, mint házasságtörőt, hogy halálra kövezzenek gyermekemmel együtt. Néhány napig gyanakodott és szenvedett, de természetfeletti módon megtudta és elhitte, hogy Isten gyermekét hordom a szívem alatt. A 9. hónap végén Betlehembe kellett mennünk népszámlálásra, hogy ott szülessen meg Üdvözítőtök, ahogy a Szentírás előre megjövendölte.

Adventi várakozás ideje, én is vártam. Most elmondom, hogy Én, Mennyei Édesanyátok hogyan vártam Kisfiamat. Már fogantatásom első percében határtalan öröm töltött el. Az eszembe se jutott, hogy megérdemlem, hiszen nem voltam tudatában szeplőtelen fogantatásomnak-olyannak láttam magam, mint a többi leányt. Arra se gondoltam, hogy most csodálni fog a világ, mert hasonló vagyok Istenhez. Szinte megsemmisültem az alázatosságban. Örömmel töltött el, hogy boldoggá tettem Istent az IGEN-emmel. Mint minden anya, én is találgattam, hogy milyen külső vonásai lesznek Szent Fiamnak, ha megszületik. Mikor egyedül voltam, nagy szeretettel simogattam a szívem alatt a bőrömön keresztül, énekeltem hozzá, becézgettem, dédelgettem, Jézuskámnak szólítottam. De boldogságomba 9 hónapon át belevegyült a nagy fájdalom: eszembe jutott a próféták jövendölése az Üdvözítőről: „Ő a fájdalmak embere. Az Ő Sebei szereztek nekünk gyógyulást. A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze." Nem tudtam előre, hogy pontosan mit kell majd átszenvednie, de azt tudtam, hogy a betervezett megváltás, a kínszenvedése és kínhalála elkerülhetetlen. Ebben a tudatban kellett várnom megszületésére, és ebben a tudatban kellett leélnem a következő 33 évet. Tudom, a többi földi édesanya is sokat szenved, ha el kell vesztenie gyermekét, de a halálra-várakozással nem kell egyiknek se ennyi sok évet félelemben tölteni.

ADVENTBEN vagyunk, ez a ti várakozásotok ideje. Először is várjátok a Karácsonyt, Fiam születésnapját. Nagy készülődésben vagytok és gondban, kit mivel lehetne megajándékozni a szép ünnepen. A televízió reklámok özönét teríti elétek, az üzletek rogyásig megtelnek ajándékozni való árukkal. A szülők nem győzik egymást túllicitálni, hogy ki vesz drágább és szebb játékot gyermekének, hogy elhenceghessen vele az óvodában, iskolában. A háziasszonyok recepteket cserélnek pompás ünnepi vacsorákhoz. A nagy készülődésben az emberek sokasága elfelejti a lényeget.

Már nem is tudják, minek az ünnepe Karácsony. A megkérdezettek így válaszolnak: A Szeretet ünnepe. A béke ünnepe. Már eszükbe se jut, hogy Jézus születésnapját kellene ünnepelni. Kinek szoktak ajándékot adni? Akinek születésnapja van. Legalább ti, drága engesztelő Gyermekeim, készítsetek ebben az Adventben ajándékot Szent Fiamnak. Lelki ajándékokat vár: áldozatot, önmegtagadásokat, böjtöket, virrasztásokat. Ugye tudjátok, miért várja ezeket tőletek? Mert kegyelemmé alakítja és kiosztja a közömbös és hitetlen lelkek között. Szomjazik és éhezik a hitükre és szeretetükre. Tehát az Advent elsősorban lélekmentéssel teljen nálatok. Másodszor az Advent megújulást jelentsen számotokra. Új egyházi év kezdődik, új ember szülessen bennetek. Törekedjetek levetni hibáitokat, bűneiteket, önzéseteket, önszereteteteket, és kérjetek a Szentlélek Istentől erényeket a lelketekbe:

1) Lelki tisztaságot: hogy ne essetek vissza ugyanabba a bűnökbe, hogy a legkisebb bűnt azonnal bánjátok meg, hogy nagyon gyakran végezzetek szentgyónást.
2) Kérjetek szeretetet: tegyetek jót mindenkivel, bocsássatok meg mindenkinek, szeressétek ellenségeiteket is.
3) Kérjetek alázatot: Tudatosítsátok magatokban, hogy minden erényetek Isten ajándéka.

Ezek a legszebb és legértékesebb születésnapi ajándékok Jézusomnak.

Adventkor nem csak Megváltótok születésnapjára készültök és várakoztok, hanem az Úr Jézus 2. eljövetelére is. Mondogassátok gyakran: Jöjj el, Uram, Jézus, jöjjön el a Te Országod! Most és itt a templomotokban kérlek benneteket, hogy ezt együtt és hangosan 3-szor mondjátok el Velem: JÖJJ EL, URAM, JÉZUS, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!!! Ezután így köszönjetek egymásnak: MARANATHA, ami azt jelenti: Jöjj el, Uram, Jézus!

Kedveseim! A végső időkben éltek. Csak hívogassátok! Hamarosan el fog jönni angyalaival és szentjeivel nagy isteni dicsőséggel és hatalommal, hogy a Föld megtisztítása után elhozza nektek az Új Világot. Ott nem lesz szomorúság, szenvedés, betegség, halál, béke és szeretet uralkodik. Jézus lesz a királyotok és Én a Királynőtök. Ott fogunk Szent Fiammal lakni köztetek. Szemtől-szembe láthattok minket. Nem fogtok ráismerni a Földre: félig mennyei, félig földi elemekből fog állni. Gyönyörűek és érintetlenek lesznek a folyók, tavak, tengerek, erdők, rétek és a virágok. Mindenkinek mindene meglesz, amire csak szüksége van. A Sátán meg lesz láncolva és be lesz zárva a pokolba, és ezért senki nem tud bűnt elkövetni, nem lesz kísértés.

Most megkérem eszközömet, hogy olvassa fel a nagyfalui Madarász Éva választottunk könyvéből a neki adott látomást az Új Világról (47.old.).

Drága Kincseim! Addig, míg tart a tanítás itt állok Évám mellett, s mikor elkezditek imáitokat együtt mondom veletek. Így engesztelésetek értéke nagyra nő. Minden egyes szándékotokat felajánlom a Mennyei Atyának, és Ő meghallgatja kéréseiteket. Éva kezét keresztül édesanyai áldásomat adom rátok.

2008.december 15. hétfő

Január 27.

Kadarkúti Hétfői beszélgetések -7-8.- Jézus beszél a szenvedésről

"Az első célunk azzal, hogy megengedjük a szenvedést: az a lélek tisztulása!

Jézus a szenvedésről I.

Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus, a ti Megváltótok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a szenvedésről tanítalak benneteket.

Vizsgáljuk meg először, honnan ered a szenvedés? A szenvedést, a rosszat, a betegséget, a halált nem Mi teremtettük, kezdetben minden jó volt. Az első emberpár hozta a világba a bűnt, mint áteredő bűnt. Ez a bűn beleültette minden ember szívébe a rosszra, a bűnre való hajlamot. Tehát a bűnből ered és a bűnnek a következménye a szenvedés. Ha már el is rontotta az ember életét a bűnnel, mely szenvedést hozott rá, Mi a Szentháromság egy Isten a szenvedésből is jót teremtünk nektek.

Az ember szenvedésével CÉLUNK van: 1,Próbára tesszük a lelket, hogy a szenvedésben is elég erős-e a hite. Akiben csak pislákol a hit, az a csapás alatt mégjobban eltávolodik Istentől. Akinek erős lángoló hite van, azt a szenvedés közelebb viszi Istenhez. „Ver az Isten" -mondják sokan, ha baj éri őket, pedig csak tisztítjuk a lelküket. Ráébresztjük, hogy eddig aludt a bűnben, hátat fordított nekünk és a saját lelkének, haladt az örök kárhozat felé. Ha nem engednénk, hogy megízlelje a szenvedést és majomszeretettel kényeztetnénk, az élete végén a pokolban találná magát. A szenvedés viszont rádöbbenti a mulasztásaira, bűneire és bűnbánatra ösztönzi, és ennek következtében megtisztul. Tehát az első célunk azzal, hogy megengedjük a szenvedést: a lélek TISZTULÁSA.

Másodszor azért engedjük meg a szenvedést, hogy általa érdemeket szerezzetek magatoknak és másoknak. Nem minden szenvedés érdemszerző. Ha például egy hitetlen ember egy balesetben hirtelen lebénul, zúgolódva, átkozódva vagy keservesen beletörődve reagál, az ő szenvedése valóban értéktelen, felesleges nyűg, bármekkora kínokat kell kiállnia, lelke üdvösségének nem használ. Ha ugyanebbe a helyzetbe kerül egy mélyen hívő ember, elfogadja bénaságát, a kerekes széket. Kegyelemnek tekinti, és szeretettel felajánlja engesztelésül saját bűneiért, a világ bűneiért, a közömbös és hitetlen felebarátai megtéréséért, a haldoklókért, a tisztuló lelkekért. Tisztában van vele, hogy nagy, érdemszerző kincset tart a kezében. Bizony mondom nektek, drága Gyermekeim, hogy az ilyen ember nagy jutalmat kap, és felajánlásaival, a betegsége türelmes viselésével a lelkek sokaságát menti Nekem.

Harmadik célunk a szenvedéssel, hogy megolvassza az emberi szívet, megértővé, elnézővé, megbocsátóvá tegye másokkal szembe, együttérzővé alakítsa. Érdekes, hogy minél jobb dolga van valakinek, annál részvétlenebb a szenvedőkkel szemben. Aki sose volt súlyos beteg, az egyenesen iszonyodik az élete utolsó heteit élőnek a látványától. Nem látogatja meg, és azzal áltatja magát, hogy úgy akarja megőrizni, ahogy egészséges állapotban látta. Vagy aki soha nem nélkülözött, dúskál a javakban, annak eszébe se jut, hogy segítsen egy szegény éhező, fázó felebarátján.

Drága, engesztelő Gyermekeim! Vannak kérdések, amit a szenvedő ember feltesz magának:

I. Miért éppen én szenvedek? Hiszen én imádkozom, szentmisére járok, áldozok, gyónok, kerülöm a bűnt. Bezzeg a szomszédomnak nincs semmi baja, pedig káromkodik, egyáltalán nem gyakorolja vallását, durva a családjához, csalja a feleségét. Ennek több oka van:
1.) Az örökös bűnben élő, hitetlen ember szenvedésének nincs haszna, mert rosszul fogadja: káromkodva, dühöngve. A lelke még sötétebb lesz a bajban. Te, Engem szerető kicsi Lélek, szenvedésedet felajánlod Nekem, Én kegyelemmé alakítva lelked gazdagítom vele, vagy kiosztom a többi rászoruló léleknek.
2.) A szegény elvetemült, Nekem hátatfordító emberek azért szenvednek kevesebbet mint te, mert legalább ez a nyúlfarknyi, rövid földi élet adjon valami örömet nekik, hiszen a túlvilágon szörnyű élet vár rájuk. Ez a tény isteni igazságosságomat támasztja alá.
3.) Azért éppen neked engedem meg a bajt, betegséget, mert ha folyton jólétben, örömben, boldogságban, egészségben élnél - teljesen elfelejtkeznél Rólam és a lelkedről.
II. Miért éppen engem sújt az Isten. Mivel érdemeltem ki, hogy haragudjon rám? A szenvedés nem feltétlenül Atyám büntetésének a jele. Atyám úgy van veletek, mint anya a gyermekével, ha olyat tesz, ami árt testének vagy lelkének, akkor megfenyíti, nem haragból, hanem jóakaratból, szeretetből. Gondoljatok vissza életetekre! Bizonyára volt olyan szenvedés, ami hasznotokra vált, mert ha nem következik be, rossz útra tértetek volna.

III. Miért éppen nekem kell szenvedni, mikor semmi de semmi bűnt nem követtem el? No ez aztán badar kérdés. Ilyenkor szállj magadba és gondolj bele, hogy te is ember vagy és minduntalan elesel a kísértésekben! Én, a Megváltótok és a Szűzanya ártatlanul szenvedtünk, de ti emberek bizony rászolgáltatok.

2008.december 1.

Jézus a szenvedésről II.

Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok, Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Tanításomat folytatom a szenvedésről.Ma az összefüggést magyarázom el nektek az Én szenvedésem és a tiétek között. Először nézzük, mi volt a célom a kínszenvedésemmel és halálommal? Elsődleges célom a ti megváltásotok volt. De hát erre elég lett volna egyetlen csepp Vérem is. Ha már vállaltam a kínok kínját, a fájdalmak tengerét, akkor más fontos célom is volt: erősíteni, vigasztalni, segíteni a szenvedő embert. Ki tud vigasztalni? Aki ugyanabban a bajban már szenvedett. Nincs az a szenvedés, amit Én előttetek ki ne próbáltam volna. Vegyük sorba!Szegény vagy? Nélkülözöl? Én emberhez legméltatlanabb helyen születtem: istállóban, hidegben. Az állatok lehelete melegített és Édesanyám ölelő karjai. Nevelőapám, József, az ács munkájával csak nagyon szerény anyagi megélhetést tudott biztosítani nekünk. Korán megtanultam a lemondást finom ételekről, szép ruhákról, drága játékokról.Munkanélküli vagy? Hajléktalan vagy? Mikor 30 évesen otthagytam a családi házat, Édesanyámat, az ács-munkát, mert elérkezett isteni hivatásomnak ideje, Én is állástalan és hajléktalan lettem. 3 évig, míg úton voltam, tanítottam és gyógyítottam, reggel sose tudtam, hogy napközben lesz-e betevő falatom. Legtöbbször apostolaimmal együtt a szabadég alatt aludtam. Az Emberfiának nem volt hova lehajtania a fejét. Mégsem zúgolódtam, engedelmesen követtem Mennyei Atyám akaratát. Te se szidd Istent vagy a politikát, hogy nincs állásod, járj utána, hogy legyen és meríts erőt ennek az állapotnak az elviseléséhez Belőlem!

Félreismernek az emberek? Megszólnak? Kigúnyolnak? Én mindenkivel csak jót tettem, mégis minduntalan megszóltak a hátam mögött. Azt mondták Rólam, hogy vámosokkal és bűnösökkel, utcalányokkal barátkozom, eszem-iszom életet élek, iszákos vagyok, nem böjtölök amikor kell, hatalomra törekszem, király akarok lenni, lázítom a népet a császár ellen. Ezeket a farizeusok és talpnyalóik terjesztették Rólam. Pedig aki közelebbről ismert, az tudta, hogy nem a szó rosszabbik értelmében közeledtem a bűnösökhöz és utcalányokhoz, hanem azért, hogy jó útra térítsem őket. Azután olyanok házában étkeztem, akik szeretettel befogadtak, mindig ismertem a mértéket evésben és ivásban. Népem nagyon szerette volna, ha élükre állok, harcba állítom őket az elnyomó római hatalommal szemben, ha Én lettem volna a királyuk. De Én nem voltam forradalmár. Én a lélek szabadságáért harcoltam.

Nem földi királyságra vágytam. Mint Istenember tudtam, hogy feltámadásom után Ég és Föld Királya leszek. Noha sértették Szívemet az igazságtalan megszólások, rágalmak, mégis szemet hunytam felettük, vádlóimat nem vontam felelősségre értük. Amikor mint vádlottat a zsidó főpapok elé cibáltak, szembesültem ezekkel a rágalmakkal. Bármilyen aljas, hazug, sértő szavakkal záporoztak, Én csak hallgattam. Nem akartam védeni magam, mert még szabadon engedtek volna. De akkor mi lett volna a Megváltással? Ezzel a hallgatásommal megmutattam nektek, az eljövendő nemzedékeknek, hogyan kell reagálni az igazságtalan elítélésekre. Drága Kicsinyeim, akik itt ültök most Előttem! Tudom, titeket is megszólnak, ha jót tesztek, ha nem. Ha beengedtek egy beteg, öreg, szegény, elhanyagolt nénit és minden este megvacsoráztatjátok, azzal vádolnak, hogy biztos a házára pályáztok. Ha barátságosan szóltok egy kedves munkatársatokhoz, azonnal feltételezik, hogy viszonyotok van vele. Ha szívvel-lélekkel, szorgalmasan dolgoztok a munkahelyeteken, azt mondogatják, hogy előléptetést akartok elérni. Gyermekem! Ne törődj a rosszindulatú megjegyzésekkel, csak a lelkiismeretedre hallgass, és az foglalkoztasson, hogy Én mit szólok hozzá.

Kigúnyolnak benneteket? Ó, Kedveseim! Gondoljatok a tövissel koronázásomra! Maga a töviskorona is a gúnyolódás eszköze volt. Király akarsz lenni? Tessék a koronád! – és a fejembe nyomták. A vörös rongy volt a csúfondáros királyi palást, a nádpálca a jogar. Most aztán uralkodhatsz a népeden! – mondták. Nevetve, hahotázva hajbókoltak Előttem: - Üdvözlégy, zsidók királya. Azután közelebb jöttek, és undok nyálukkal leköpdösték véres arcomat, szememet, számat. És Én mindezt hang nélkül tűrtem. Még nem lett volna késő, hogy isteni erőmmel szétcsapjak közöttük, de rátok gondoltam, gyermekeimre. Csak szelídségemmel tudtam példát mutatni nektek arra, hogyan kell viselni a gúnyolódásokat.

Mikor a keresztet a vállamra vettem, előtte 3-szor megcsókoltam. Képzelhetitek, mekkora nevetést váltott ki. – Ez egészen megbolondult? Úgy ölelgeti, csókolgatja a keresztet, mintha a babája lenne! Ugye ti értitek, Kincseim, hogy nem a keresztet, a szenvedést szeretem, hanem titeket?! Örömömben csókoltam meg a keresztet, hogy végre elérkezett megváltásotok ideje. Drága, Kicsi Engesztelőim! Erősíteni akarlak titeket ezekkel a példákkal, mert a jövőben egyre több gúnyolódásban lesz részetek. Titeket is bolondnak néznek majd, hogy hisztek Istenben, a túlvilágban. Hogy elfogadjátok magán kinyilatkoztatásaimat az emberiség jövőjére és egyebekre vonatkozólag. Hogy időtök egy részét szerintük felesleges dolgokra pazaroljátok, mint szentmise, ima és egyéb vallásgyakorlatok. Hogy igyekeztek törvényeim szerint élni. Hogy maradéktalanul hisztek az Oltáriszentségi Jelenlétemben, amely emberi értelemmel felfoghatatlan.

A megátalkodott, gőgös, hitetlen embereket különösen irritálja az Irántam érzett forró szeretetetek. Még a Nevemet se szeretik hallani, mikor kiejtitek. De ne féljetek, Kicsinyeim, mert akit Miattam, az Én Nevemért gúnyolnak, annak nagy dicsősége lesz a Mennyek Országában. A gúnyolódást el kell fogadnotok, mint az alázat eszközét, mert lelki hasznotokra válik.Csalódtatok szeretteitekben? Barátban, feleségben, férjben, gyermeketekben, unokátokban, szüleitekben? Ezt is volt bőven alkalmam átélni. A legjobb barátaim közül ott volt Júdás árulása, Péter 3-szoros tagadása. Micsoda mély fájdalom volt ez lelkemnek. Amikor az utolsó éjszakámon a getsemáni kertben legszeretettebb apostolaim sem tudta velem egyetlen órát virrasztani, összeszorult a szívem az elhagyatottság érzésében, de harag nem volt Bennem irántuk. Gyermekeim! Ha ezután csalódtok valakiben, ti se tápláljatok ellenszenvet irántuk és ne szomorodjatok el. Inkább a csalódás lelki fájdalmát ajánljátok fel azért, aki ezt tette veletek, és kérjetek helyette bocsánatot a szeretetlenségükért. Így követtek legjobban Engem.Meghalt egy nagyon szeretett családtagotok? Ebben is tudok példát mutatni a fájdalom elviseléséhez. El tudjátok –e képzelni, milyen csodálatos, jó nevelőapám volt Szent József? A szülői gondoskodás, törődés példaképe. A mély Isten-hit, a családfői felelősség, a szorgalom és a szeretet ötvözete volt. Ó, ha tudnátok, mekkora fájdalmat kellett átélnem halála miatt! Lázár sírjánál is hasonlót éreztem. Gyermekeim! Ha meghal valakitek, gondoljatok arra, hogy ezt a kínzó fájdalmat Én is átéltem. Ilyenkor oly mélyen együtt érzek veletek, hogy Én is szenvedek a szívetekben. Vigasztaljon titeket az a tudat, hogy az elválás nem örök, egészen biztos találkoztok velük a túlvilágon.

És ha szétszaggatott hazátok sorsán csordul könnyetek, jussanak eszetekbe az Én könnyeim, melyeket Jeruzsálem pusztulásán sírtam el.Ha valami betegség ér benneteket és nagy testi fájdalmakat kell elérnetek? Higgyétek el, ebben is tudlak vigasztalni benneteket. Kínszenvedésemből erre számtalan példát tudnék felhozni előttetek, hogy erősítselek és vigasztaljalak benneteket. Csak egyet választok ki, az ostorozást. Ezt Évám szabadon fogja mondani, hogy a mély együttérzés jobban átjárhassa a szívét és a tieteket.Drága együtt érző Gyermekeim! Most úgy fogom elmondani az ostorozást, ahogy történt. Pilátus ítélete után kivezettek a Fórumra, Pilátus házától északra egy ostorozó oszlophoz. Hat goromba külsejű, barnaképű, zömök hóhérszolga jött korbácsokkal és virgácsokkal. Ezeket az eszközöket ledobták Elém, így közvetlen közelről láttam, milyen ijesztőek. Első ténykedésük az volt, hogy lerángatták ruhámat, még az ágyékkötőmet is. Nagy szégyenemben az oszlop felé fordultam. Karjaimat erősen megrántották felfelé és az oszlop tetejéhez erősítették. Lábszáraimat szorosan odakötözték az oszlop aljához. Először két pribék kezdte ütlegelni kemény fehér szíjakból font korbácsokkal testem hátsó oldalát. Ez negyed óráig tartott. Reszkettem, vonaglottam az ostorcsapások alatt, a Vérem csorgott lefelé. Majd a másik két ostorozó pribék esett nekem nagy dühvel. Ezek virgácsokat használtak, amibe szögek voltak tűzve. Vérem egészen beborított és reszkettem a fájdalomtól. A következő két hóhérszolga a legszörnyűbb korbácsokat vette kézbe: vasnyélbe erősített láncok a végükön vaskampók. Ezekkel egész darabokat szakítottak ki bőrömből, húsomból.Majd elvágták kötelékeimet, és most háttal kötöztek oda az oszlophoz, úgy, hogy mellemet, lábaimat is rögzítették, kezeimet pedig az oszlop közepén hátrakötözték. Az egyik az Arcomat korbácsolta. Bizony nem tudtam kezemet védően odatartani. A másik sorba vette mellemet, hasamat, ágyékomat, combomat, lábszáraimat. Egyetlen ép hely nem maradt rajtam. Ez az ostorozás ¾ óráig tartott. Más belehalt volna, de Atyám terve az volt, hogy a kereszten haljak meg. Az ostorozás alatt jajgattam ugyan, de folyton értetek emberekért imádkoztam.

Kicsinyeim! Ha betegek vagytok, vagy ha fizikai vagy lelki fájdalmaitok vannak, merítsetek erőt az Én végtelen nagy szenvedéseimből! Kérjetek tőlem türelmet, elfogadást, kitartást. Ajánljátok fel kereszteteket az enyémmel összekapcsolva a Mennyei Atyának! Gondoljatok arra, hogy szenvedésetek benne van Isten terveiben és Ő jót hoz ki belőle nektek. Megáldalak benneteket a türelmes és kitartó szenvedés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2008.december 8.

Január 26.

http://www.users.monornet.hu/nkplebania/TEMPLOM.JPG

http://uzleteknagykata.hu/write/Image/telepulesek/cityheader_1_big.jpg

A túlzott szépítkezés: rútság,
Az erőltetett kedvesség: önzés,
A hetvenkedés: félénk gyermek álruhája,
Az élet habzsolása: halálfélelem,
S a világon a legnehezebb: az egyszerűség.

John Heider

Annak, aki türelmesen vár, a jó Isten minden ajtót kinyit.

Békülj meg a múltaddal, hogy ne legyen zavaros a jelen.

Nem a sikerért imádkozom, csak a hűségért.

Január 26.

Kadarkúti Hétfői üzenetek -6- A Szentlélek tanít az alázatról

Szentlélek Isten tanít: Az alázatról

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma az egyik legfontosabb lelki tulajdonságról szeretnélek tanítani benneteket, az ALÁZATRÓL.

Így imádkoztok Hozzám a Szentlélek Rózsafüzér első hetedében: „Szentlélek Úristen! Add meg nekem az Úrfélelemnek ajándékát, írts ki szívemből minden kevélységet, elbizakodottságot és adj igaz alázatot!" Bizony ezt is Tőlem kell kérnetek, mert Én adom az erényeket a lelketekbe. Ugye a fényt csak akkor tudjátok érzékelni, ha árnyék is van mellette? Ugye a jóság csak a gonoszság mellett látszik? Így van ez az alázattal is. Az alázat is csak az önteltség és gőg mellett érvényesül.

Hasonlítsuk össze az öntelt, gőgös embert az alázatossal. Az öntelt ember -mint ahogy a fogalom is mutatja - el van telve önmagával. Szerinte ő a legokosabb, a legjobb, a legtájékozottabb, a legügyesebb, a legcsinosabb és a legszebb. Mindenkit lenéz maga körül. Más munkáját nem értékeli, más sikereinek nem örül. Folyton ítélkezik és rágalmaz. Hatalomra, vezető pozícióra törekszik. Halad a széles úton, egyenesen a pokol felé. Az alázatos ember nem kérkedik, nem dicsekszik érdemeivel. Tisztában van értékeivel, de tudja, hogy azokat Istentől kapta. Nem vágyódik hatalomra, sikerre, megbecsüli mások munkáját és örül a többiek sikerének. Van 2 fogalom: a szolgalelkűség és a hamis alázat, ami könnyen összetéveszthető az igazi alázattal. Ezért ezeket vizsgáljuk meg közelebbről.

A szolgalelkű ember mindent megtesz válogatás nélkül, amire utasítják, még a bűnt is. Felfelé hízeleg, lefelé tapos. Az alázatos ember mások helyett is szívesen dolgozik, mártírkodás nélkül. Egyformán barátságos mindenkivel, akár a főnökével, akár valamelyik köztisztasági alkalmazottal. Ennél is nehezebb felismerni és megkülönböztetni egymástól a hamis alázatot és az igazit. A hamis alázatot képviselő ember, tehát az álszerény folyton hajtogatja, hogy ő csak egy porszem, senki és semmi, de csak azért, hogy mások felmagasztalják. Belül nem így érzi. Folyton a többi emberhez hasonlítja magát, és ha nála értékesebb emberrel találkozik, kisebbségi érzése lesz.

Az alázatos ember sosem méri össze magát a többivel, neki Isten a mérce, ezért valóban porszemnek, kicsinek érzi magát. Az alázathoz kitűnő példát meríthettek Jézus életéből. Alázatosan meghajolt Atyja akarata előtt, ott hagyta a tündöklő Mennyországot, emberré lett és szenvedésével, halálával megváltott titeket. Megmosta apostolai lábát, hogy alázatra tanítsa őket. Az igazságtalan megítéléseket és kínzásokat némán, alázattal tűrte. Tanításai is gyakran az alázatról szóltak. Mikor apostolai azon tanakodtak egymás között, ki a nagyobb közülük, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította és így szólt: „Aki befogadja ezt a gyermeket, az Engem fogad be, és aki Engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb közületek, az igazán a nagy." Máskor így szólt: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják."

Ezt illusztrálja a következő eset, mikor egy farizeus a templomban előre ment és úgy imádkozott, hogy hálát adott Istennek, hogy ő sokkal jobb, mint az a vámos ott hátul. A vámos hátul maradt és könyörgött, hogy Isten irgalmazzon meg neki, szegény bűnösnek. Bizony a vámos imádkozott jól, ő megigazulva tért haza, mert alázatos volt. Egyik legismertebb magyar szentetek, Szt Margit - annak ellenére, hogy királylány volt - a kolostorban a legalantasabb, legpiszkosabb munkákat vállalta el, hogy megalázza magát, és jobban hasonlíthasson Üdvözítőjére. Kaszap István gyakran könyörgött Istenhez, hogy engedje, hogy egyre jobban megalázzák, megverjék, kicsúfolják, leköpdössék, hogy ezzel jobban kedvébe járjon Jézusnak. Ez volt az alapállása Jézus felé: Szeretettel, szenvedéssel szolgálni szeretet Székhelyét, Szentséges Szívedet. Nagy Szent Teréz szerint az önmegtagadás és az alázat édes testvérek. Ugyanis, aki sokmindenről le tud mondani, tehát nem burjánzik el benne az önszeretet, az nem akar mindenben első lenni, nem tartja magát többre másoknál, tehát alázatos. A szentekről is példát vehettek.

Drága Gyermekeim! Az alázat az életszentség alapköve. Az eddigi tanításainkkal, mi Égiek minden alkalommal valami szép erényt ültettünk lelketekbe. Mindegyik erényt nevezzük el egy virágnak. A Mennyei Atya a bűn kapcsán a tisztaságról beszélt - ez a fehér liliom. Jézus és a Szűzanya a szeretetről - ez a piros rózsa. Újra Jézus az áldozatokról - ez a piros tulipán, Én pedig ma az alázatról szóltam -ez az ibolya. Szívetek kertjében csak buzgón ápoljátok, öntözzétek ezeket a nyíló virágokat sok imával, jócselekedettel, szentmisékkel, szentáldozásokkal, szentgyónásokkal, hogy el ne hervadjanak! Ne féljetek a megaláztatásokról, mert Mennyei Atyátok csak azért engedi meg nektek, hogy alázatotok növekedjen általa. A földi életetekben elviselt megaláztatások sokat eltörölnek adósságaitokból megrövidítik vagy eltörlik tisztítóhelyi szenvedéseiteket.

Megáldalak benneteket a mélységes alázat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2008 november 24

Előbbi bejegyzések