március 12.

Minden helyzetben teljes bizalom

2010. február 28., vasárnap

Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz,
légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben,
és készülj fel a megpróbáltatásra!
Alázd meg szívedet és légy állhatatos,
hajtsd füledet a bölcs igék befogadására;
ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
Viseld el, ha Isten késni látszik;
ragaszkodj Istenhez és tűrj,
hogy végül is gyarapodjon életed!
Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva,
tűrd el, szenvedve bár,
és viseld békével megaláztatásodat,
mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára,
a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli;
remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz,
maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát;
el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
Akik félitek az Urat, higgyetek benne,
akkor nem marad el jutalmatok;
akik félitek az Urat, bízzatok benne,
akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma.

Sir 2,1-9

Őrizni a szívünket

2010. március 1., hétfő

Még a csillagok sem tiszták Isten színe előtt – még kevésbé az emberek, akiknek az élete folyamatos kísértés! Jaj nekünk, ha mindannyiszor, amikor az érzékiség vágya föllobban bennünk, elkövetjük a paráznaságot. Az én kardom – mondja Isten – megittasult az égben (vö. Iz 34,5): mennyivel inkább a földön, amely kínt és tövist terem.

A „kiválasztott edény” (ti. Szent Pál), akinek ajka által Krisztus beszélt, sanyargatta és szolgaságba vetette testét, észrevette ugyanis, hogy a test természetes heve ellenkezik saját akaratával: látta, hogy azt kényszerül tenni, amit nem akar! Úgy kiált föl, mint akit erőszak ér: Én boldogtalan! Ki szabadít meg ettől a halálra szánt testtől? (vö. Róm 7,24).

És te még azt hiszed, hogy élhetsz bukások és sebek nélkül, ha nem őrzöd szívedet gondos figyelemmel?

Szent Jeromos

Isten lantosai

2010. március 2., kedd

Nem arról kell beszélnem, mekkora kegyelmeket kaptam időnként az Úrtól, hanem arról, hogy általában a nekem tetszővel ellentéteset teszem. Követem a számomra kijelölt tervet, nem mert olyan elbűvölő, hanem mert ezt kell tennem a Szeretetért.

„De atya, lehet színészkedni Isten előtt? Nem képmutatás ez?” Légy nyugodt: elérkezett a pillanat, hogy az isteni nézők előtt mutasd be ember alkotta színdarabodat. Légy erős, mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek nézi játékodat! Tégy mindent Isten iránti szeretetből, hogy tetszésükre legyél, még ha áldozatot kíván is!

Milyen szép Isten lantosának lenni! Milyen nagyszerű a Szeretetnek komédiázni, áldozatot hozni anélkül, hogy személyes megelégedettségünket keresnénk. Csak az Atyaisten tetszésére, aki játszik velünk! Állj az Úr elé, és valld meg neki: „Nincs semmi kedvem megtenni ezt a dolgot, mégis fölajánlom Neked.” Aztán tedd meg szívből, még ha mindezt színjátéknak is gondolod.

Áldott színjáték! Biztosítalak, hogy nem képmutatás, mert a képmutatóknak színlelésükhöz emberi közönségre van szükségük.

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer

Törékenység elbátortalanodás nélkül

2010. március 3., szerda

Nyilvánvalóan szükséges, hogy szünet nélkül, erős hittel és alázattal könyörögjünk: „Uram, ne bízz bennem. Én viszont igen, rád bízom magam!” Lélekben előre átélve a szeretetet, együttérzést és gyöngédséget, amellyel Jézus Krisztus tekint ránk – mert ő nem hagy el minket – a maga teljes mélységében megértjük az Apostol szavait: „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg” (2Kor 12,9). Az Úrban bízva gyöngeségünk ellenére – sőt gyöngeségünkkel – leszünk hűségesek Mennyei Atyánkhoz. Így fog fölragyogni az Ő ereje, és lesz támaszunk törékenységünkben.

Ha azt veszed észre, hogy – bármilyen okból – nem vagy képes erre, mondd neki: „Uram, bízom Benned, Rád hagyatkozom, csak segíts gyöngeségemben!”

Bizalommal telve ismételd neki: „Tekints rám, Jézus, piszkos rongydarab vagyok, nagyon elszomorító ahogy eddig éltem, nem érdemlem meg, hogy fiad legyek”. Mondd ezt neki, és mondd el neki sokszor.

Nemsokára hallani fogod az Ő hangját, amint azt mondja: „Ne félj!” – vagy „Kelj föl és járj!”

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer

„Fölfoghatatlan” szeretet

2010. március 4., csütörtök

Az emberré lett Isten legcsodálatosabb tette az, hogy meghalt értünk. Érthető számunkra az, hogy föl kell támadnia, a föltámadást fel tudjuk fogni. Érthető a mennybemenetele is, amely a dolgok birtokba vételének kezdetét jelenti, ezek közös eredetétől indulva. De ami érthetetlen számunkra, amit el sem tudtunk volna képzelni, amit soha nem föltételezett volna, az az, hogy Isten meghaljon érte. És ez végtelen meghatottságot ébreszt a bűnös emberben.

„Simon, szeretsz engem?” Nem pedig: „Hibáztál, elárultál”. „Simon, szeretsz engem?” Ebben áll a nagy erkölcsi forradalom, amit a kereszténység hozott a világba: az erkölcs olyan szeretet, amely megvalósulásra törekszik, könyörög, hogy megvalósulhasson, kér és koldul.

„Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt” (2Kor 5,14.15). Ily módon azt ismételgeti – olyan szenvedéllyel, amely összeszorítja a szívem –, hogy rajtam a sor, én is tegyek hasonlóképp, megvalósítva ezt az ideált. És emészt a vágy, hogy mások is ezt a példát kövessék.

Luigi Giussani

A lélek sötét éjszakái

2010. március 5., péntek

Istennek célja van az életünkkel, és ez nem korlátozódik csupán a földi életünkre.

Vannak pillanatok, amikor igazán mérgesek vagyunk Istenre, vagy teljesen lehangoltak, vagy egészen becsapottnak érezzük magunkat, mert úgy tűnik, mintha Isten nem tenne semmit...

De ha kihasználjuk a megzavarodottság e pillanatait – „a lélek sötét éjszakáit”, ahogy a misztikusok nevezik –, akkor Istennel való kapcsolatunk mélyebbé válhat.

A hitem felszínes, hogyha csak akkor dicsérem Istent, amikor süt a nap.

David Watson

A fájdalom: találkozáshoz vezető út

2010. március 6., szombat

Mély találkozás Krisztussal a fájdalom által lehetséges. Enélkül nem ismerhetjük meg, és nem találkozhatunk vele mélyen.

Miért éppen a fájdalom által? Ennek az az oka, hogy ha nem nyitjuk meg magunkat, nem találkozhatunk Krisztussal. Nem találkozhatunk Krisztussal anélkül, hogy önmagunkat kitárva ki ne üresednénk.

Megnyílni és üressé válni nem lehetséges anélkül, hogy azt ne kísérné a szív metsző fájdalma, mintha hegyes tőr járná át.

A Végtelen befogadásához a végesnek szét kell szakadnia.

Stefano Kim bíboros

Szeretve szenvedni

2010. március 7., vasárnap

Két módja van a szenvedésnek: szenvedni szeretettel és szenvedni szeretet nélkül. A szentek mind örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan és fásultan szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, boldogság töltene el, hogy szenvedhetünk szeretetből Azért, Aki elfogadta, hogy értünk szenvedjen.

Azt mondjátok, hogy ez nehéz? Nem, ez könnyű, vigasztaló, édes: csupa öröm! Csak szeressünk, amikor szenvedünk, és szenvedjünk, amikor szeretünk.

Aki elébe megy a keresztnek, a keresztektől egyre távolabb kerül. Talán találkozik a kereszttel, de örül ennek a találkozásnak: szereti, bátran hordozza. A kereszt egyesíti őt a mi Urunkkal. Megtisztítja és szabaddá teszi ettől a világtól. Eltávolítja szívéből az akadályokat, és átsegítik az életen – ahogy a híd segít átjutni a víz fölött.

Vianney Szent János

Szeretet és szenvedés, szenvedés és szeretet

2010. március 8., hétfő

Ami igazán termékennyé teszi a lelkeket a földön, az a végtelen szeretetből következő fájdalom, amely örök életre szóló értéket ad neki.

A lelkiéletben a szeretet szenvedés, és a szenvedés szeretet. A szeretet gyökere a szenvedésben van, nem azért, mert a szenvedés ott van az Atyában, minden létező eredetében. A szeretet azért gyökerezik a szenvedésben, mert a szenvedést, a bűn következményét eltörölte és megváltotta az Atya termékeny szeretete, aki összetör minden fölöslegeset, megnemesíti mindazt, amit megérint, szeretetté és érdemmé alakítja még a szenvedést is. A szeretetnek szeretet a gyökere, mivel a Kereszt a megváltó fájdalom oltára, a minket üdvözítő termékeny szeretet oltára.

A lemondás hány fajtájával kell szembenéznie egy papnak, hogy jól végezze föladatait, hogy megszentelődjön és megszenteljen!

Milyen elszánt vággyal ölelnék át a papok a Keresztet, ha tudatában volnának, hogy a termékenység a fájdalom által érkezik az Atyától.

Conchita Cabrera de Armida

Isteni kapcsolatok, emberi kapcsolatok

2010. március 9., kedd

Abban a pillanatban vagyok a legteljesebben személy, amikor szabadon és tudatosan igent mondok a másikra – akár az életem árán is. Ezt a dinamizmust Jézus a következő szavakkal fejezi ki: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja másokért”. Úgy is mondhatnánk: senki sem annyira „én”, annyira személy, mint az, aki amikor a másik egyedülálló értékének megőrzéséért magát megtagadva fölülmúlja önmagát.

Ez az isteni kapcsolatok törvénye, ahogy Jézus kinyilatkoztatta és élte, de egyben – nem is lehetne másként – az emberek társas kapcsolatainak és az élet minden megnyilvánulásának a törvénye is. Jézus segít ennek megértésében: a búzaszem nem önmaga, csak amikor kalászt hoz, de csak akkor hoz kalászt, ha bizonyos értelemben meghal. Aztán még hozzáteszi: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki azonban kész föláldozni – megmenti azt”.

Silvano Cola

Titokzatos, de valóságos szolidaritás

2010. március 10., szerda

Aki Krisztushoz tartozik, annak teljes mélységében kell élnie Krisztus életét. Krisztus érettségéig kell fölnőnie, átélni a Getszemánit és a Golgotát. Ám minden fájdalom, ami kívülről érkezhet, semmi a lélek sötét éjszakájával összevetve, amelyben az isteni fény nem ragyog többé, és az Úr hangja sem hallatszik. Isten továbbra is jelen van, de rejtekbe húzódik. Krisztus halála és szenvedése folytatódik misztikus Testében, és annak minden egyes tagjában. Minden ember sorsa a szenvedés és a halál. De aki Krisztus misztikus Testének tagja, annak szenvedése és halála a Fő istensége által engesztelő, társ-megváltói jelleget ölt.

Így aki Krisztushoz kapcsolódik, állhatatos marad az Istentől való elszakadottság átélésekor, és Isten hiányának sötét éjszakájában is. Talán az üdvösség isteni rendje fölhasználja gyötrelmeit, hogy megszabadítson valakit, akit a bűn tart megkötözve. Ezért hát: „Legyen meg a Te akaratod!” Még a legsötétebb éjszaka közepén is, sőt éppen akkor!

Szent Edith Stein

Korunk szeizmográfja

2010. március 11., csütörtök

Ha olyan szeizmográfot keresel, amely képes jelezni korunk rezdüléseit, képes felismerni korunk tudatának pozitív és negatív eredményeit, a ránk váró fenyegetéseket és az új reményeket, tekints a pap alakjára.

Ő bizonyos módon az Úr Szíve, akit maga az Úr rendelt az emberiség számára, s különleges hivatással bízta meg őt: egyszerre kell fogékonynak lennie az Úr iránt – és az emberek iránt is, akikkel közösséget kell vállalnia. Ez a fogékonyság azonban nagy sebezhetőséggel is párosul.

Klaus Hemmerle: A pap ma

Kollektív éjszaka

2010. március 12., péntek

Hódításai ellenére a modern ember is megtapasztalja – közösségileg és személyesen is – az elhagyottság mélységeit, a nihilizmus kísértését, a sokféle fizikai, erkölcsi és lelki szenvedés értelmetlenségét.

A sötét éjszakák, a próbák, amelyek közel hozzák a rossz misztériumát, megkövetelik a hit nyitottságát, föltárják a korszak dimenzióit és közösségi vonatkozásait.

Keresztes Szent János tapasztalata a bizalomra hív meg bennünket: arra, hogy Isten megtisztíthasson bennünket, s a reménnyel átszőtt hitben és szeretetben megélt éjszakában felfedezzük a hajnal fényeit. Olyan fénylővé válik, mint Húsvét éjszakája.

Ezeket a sötét éjszakákat, melyek korunk egyéni és közösségi tudatában sűrűsödnek össze, a tiszta hit segítségével tudjuk megélni. És a reményben, amely „annyit ér el, amennyit remél”, a Lélek erejének lángoló szeretetében. Így a fájdalommal teli emberiség számára ezek az éjszakák fényes nappalokká alakulnak át a Feltámadott győzelmében, aki keresztjének erejével szabadít meg bennünket.

II. János Pál: Homília Keresztes Szent János ünnepén

A bűn „arca”

2010. március 13., szombat

Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek az Atya arcát, nemcsak az ember arcát kellett magára öltenie, hanem a bűn „arcát" is: „Ő [az Atya] azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné" tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága legyünk” (2Kor 5,21).

Sohasem szűnünk meg kutatni ennek a misztériumnak a felfoghatatlan mélységét. A paradoxon a maga teljes élességével abban a fájdalommal teli, sőt látszólag elkeseredett kiáltásban nyilvánul meg, melyet Jézus hallat a Kereszten: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni? Ez annyit jelent: Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e ennél nagyobb gyötrelem, sűrűbb homály?

II. János Pál: Novo millennio ineunte 25.

„Eggyé válni” – ahogy Jézus tette

2010. március 14., vasárnap

Nem kis árat fizetett Isten Fia azért, mert szeretetből eggyé vált velünk. Ő valóban a „másikat élte”. Íme az ember: Jézus, aki megszületik, mint mi, zsidó a zsidók között a zsidó kultúrában. Él, dolgozik, sír, elfárad, szenved testben és lélekben, Istennek ajánlja a Tőle való elhagyottság félelmetes érzését, megfosztják mindenétől, meghal. Így minden helyet bejárt, amit ember bejárhat, hogy szívében összegyűjtve őket mindenkit az Atyához vigyen.

Rá tekintünk, ha azt szeretnénk tudni, hogyan vigyük el Őt azokhoz, akik nem ismerik vagy másként ismerik. „Eggyé válni” velük azt jelenti, hogy befogadunk gazdag kultúrájú, olykor évezredes hagyományú népeket, és bennük termékennyé tesszük az örömhírt.

Így minden ember a világon, legyen akár ateista, materialista, erőszakos, terrorista, bűnös, drogos, tolvaj, öngyilkos: mind-mind a keresztre feszített Jézusra emlékeztet, amikor elhagyottságában felkiáltott. Az iránta való szeretet ad új lendületet a papnak, hogy megértse, hogyan és miben folytasson párbeszédet velük. Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket.

Chiara Lubich: A pap ma, a szerzetes ma

Megosztani Istennel a szenvedését

2010. március 15., hétfő

Egy órát sem tudtok virrasztani velem? – kérdezte Jézus a Getszemáni kertben. Ez épp az ellenkezője annak, amit a vallásos ember vár Istentől. Arra kaptunk meghívást, hogy osztozzunk Istennel a nélküle élő világ miatti fájdalmában.

Ezért valóban az Isten nélküli világban kell élnünk, és nem arra kell törekednünk, hogy ezt az istennélküliséget valahogyan vallásos módon elleplezzük vagy átértelmezzük.

Nem a vallásos cselekedetek tesznek kereszténnyé, hanem az Isten – e világban megélt – szenvedésében való részt vállalás.

A megtérés azt jelenti, hogy ne elsősorban a saját gyötrelmeinkkel, problémáinkkal, bűneinkkel, félelmeinkkel foglalkozzunk, hanem vágjunk neki Jézus Krisztussal a messiási események útjának, hiszen az Izajás könyvének 53. fejezetében leírtak most teljesednek be.

Dietrich Bonhoeffer

Ne roskadjunk magunkba szenvedéseink miatt

2010. március 16., kedd

Jézus a kereszten való szenvedése és az elhagyottság kiáltása által egyesítette az embereket Istennel és egymással. Ott valóban magára vett minden bűnt, minden fájdalmat és széthúzást, és legyőzte ezeket.

Annak ellenére, hogy abban a pillanatban mérhetetlenül elszakadva érezte magát az Atyától, kimondta: „Kezedbe ajánlom lelkemet!”

Nekünk sem szabad megállnunk, ha az övéhez hasonló fájdalommal találjuk szemben magunkat. Ne torpanjunk meg a megrázkódtatás miatt, hanem szeretettel lépjünk tovább.

Legelőször is tekintsünk szívünk mélyére, és mondjuk az Elhagyott Jézusnak: „Te vagy az egyetlen kincsem!” Aztán vessük bele magunkat abba, amit Isten kér tőlünk a következő pillanatban, például szeressük azokat a testvéreket, akik előttünk állnak.

Nem roskadhatunk magunkba személyes szenvedéseink miatt. Az egész világ fájdalma a miénk, mert keresztények vagyunk, Jézus követői.

Chiara Lubich: A keresztre feszített és elhagyott Jézus

Ami közös az örömben és a fájdalomban

2010. március 17., szerda

Ha a szeretetben kitartva elérkezünk arra a pontra, amikor a lélek már nem tudja visszatartani a kiáltást: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, s ha ezen a ponton is kitartunk, anélkül, hogy megszűnnénk szeretni – végül megérinthetünk valamit, ami nem egyszerűen csak öröm, hanem a lényegek lényege, amely tiszta, nem érzéki, amely közös az örömben és a szenvedésben: magának Istennek a szeretete.

Simone Weil

Isten életében minden ott van

2010. március 18., csütörtök

Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.

Klaus Hemmerle: A egység útjai

(Részlet a „Amint az Atya szeretett engem... - 365 gondolat a papság évére című könyvből. Citta Nuova, 2009 http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp)

március 12.

Megdöbbentő botrány árnyékolja be a szlovén belpolitikát. A ljubljanai ellenzék azzal vádolja a baloldali kormány több miniszterét, hogy közük lehet egy nemrég elhunyt orvos halálához.
Az orvost - miután állítólag többször is szexuális kapcsolatba lépett kutyájával - saját házi állatai tépték szét a múlt hónapban. A szlovén közvélemény megdöbbenve figyeli az egyre gusztustalanabb részleteket.
Saša Baricević egy jónevű ljubljanai orvos volt - magánklinikája a szlovén elit házi kórházának számított. Az ismert orvos február elején hunyt el - és nem is akárhogyan. Villájában széttépve talált rá a rendőrség: testére pedig egy műpénisz volt erősítve. Baricević ugyanis szerette a kutyaviadalokat - és maga is tartott három harci kutyát.

Saša Baricevi
Ám mást is szeretett velük csinálni az orvos. Miután a gyilkos kutyákat - akik korábban több járókelőt megtámadtak - elaltatták, az állatok holttestén olyan egyértelmű nyomokat talált a rendőrség, amelyek megerősítették a pletykákat: az orvos rendszeresen szexuális kapcsolatra lépett kutyáival.
Az orvossal több miniszter is - így kiváltképp Katarina Kresal (cikkindító fotónkon), rendőrségi miniszter asszony - jó viszonyt ápolt: Kresal többször is átengedte ingatlanjait illegális kutyaviadalok lebonyolítására. A mostani haláleset után a rendőrség feltűnően gyorsan altatta el az orvost széttépő kutyákat. Sőt, a kormány nyomást gyakorolt a rendőrségre, hogy azonnal égesse is el a tetemeket - így próbálta volna a Borut Pahar vezette kabinet eltüntetni a szexuális molesztálás bizonyítékait. Végül az országos felháborodás miatt nem került sor minderre.
Ljubljana utcáin az emberek gyertyákat gyújtottak a három elaltatott kutya, Atossa, Atlas és Joy emlékére, mondván: az állatoknak a politikusok miatt kellett meghalniuk. Baricevic jó viszonyt ápolt a baloldali kormány számos tagjával: az ő révükön tudta elérni, hogy harci kutyáit megtarthassa, és harci viadalokra, valamint szexuális játékokra kihasználhassa. A ljubljanai ellenzék szerint a kormány hosszú éveken át tusolta el az orvos botrányait - sőt, egyes miniszterek tán maguk is részt vettek a viadalokat követő hancúrozásokban.
Sasa Baricevic boncolása során egyébként megállapították, hogy az orvos valójában nő volt, és évekkel ezelőtt, titokban műtette át magát férfivá. Az elhunyt orvosról érkezett hírek olyannyira sokkolták korábbi pácienseit, hogy tömegesen kérték: a magánklinika fizessen nekik kárpótlást, amiért éveken át egy beteges, perverz ember gyógyíthatta őket.
Janez Jansa, egykori konzervatív miniszterelnök a botrányban a „baloldali dekadencia" újabb megnyilvánulását látja.

Itt a cikk kicsit részletesebben is!
http://cravendesires.blogspot.com/2010/02/transexual-dr-saso-baricevic-diddling.html

március 12.

Harangzúgás Szegeden

Március 12-én, pénteken emlékezünk az 1879-es szegedi nagyárvíz 131. évfordulójára. Ez alkalomból a hagyományoknak megfelelően 14 órakor megszólalnak a dóm harangjai, köztük a 86 mázsás Hősök harangja is, mely csak a nagy egyházi ünnepek alkalmával hallható.

* * *

1879. március 12-én hajnali 2 órakor betört az áradó Tisza Szegedre. Felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott és döntő csapást mért a város ősi életformájára, ugyanakkor a modern fejlődés lehetőségeit is megnyitotta előtte.

A Tisza árja a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 km távolságra, Petresnél átszakította, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Hiába erősítették az ún. alföldi (Fiume-Szabadka-Békéscsaba-Nagyvárad közötti) vasút töltését (ami északnyugat-nyugat felől védte - védi a várost ma is), a víz – a föltámadt szélvihartól is támogatva – mindent elsöpört. Csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk (Dömötör-templom, mely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belső és külső területén 36 200 holdnyi terület került víz alá, és 146, más számítás szerint 151 emberéletet követelt. 5458 ház omlott össze, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná. Az alsóvárosi templomon, a zsinagógán és még a város néhány megmaradt házán egykorú jel őrzi a víz magasságát.

Magyar Kurír

március 12.

Jézus tanítása más dimenziót villant fel: az egyetlen maradandót. Az Isten világában mindig az élet az érték, s nem az, amit megemészt a moly vagy a rozsda! Aki nem látja be, hogy Isten az első, annak valamely múlandó dolog válhat istenévé… s így eljátssza léte legnagyobb lehetőségét, hogy rátaláljon Istenre, s önmagára.

március 12.

Irán több mint félszáz újságírót börtönzött be

Hürriyet

Ma Iránban tartják fogva a legtöbb újságírót, így az „iszlám forradalom” országa vezeti azt a szégyenlistát, mely a szólásszabadság megvonásával felérő intézkedések szerint rangsorolja az országokat. Jelenleg 52 újságírót tartanak Iránban fogva, ami 1996 óta a legmagasabb szám. Akkor Törökország vezette a listát 78 bebörtönzött publicistával.

Az isztambuli napilap emlékeztet rá: az ellenzékkel való leszámolást Teherán az újságírókkal kezdte, és elmondható: ma is ők a rezsim legádázabb és legkövetkezetesebb ellenfelei, akiket Mahmud Ahmadinezsád és az ajatollahok személyes ellenségükként kezelnek.

Mindennek következtében az ellenzék áttért egyfajta „gerilla” módszerekre az újságírás terén is – nyilatkozta a Hürriyetnek Reza Valizadeh, a teheráni rádió 32 éves volt szerkesztője, aki elhagyni kényszerült az országot és most Párizsban él. Ez azt jelenti, hogy tüntetéseken az újságírók is kendővel elrejtik az arcukat, cikkeiket álnéven írják, s leginkább az internetet használják kommunikációs felületként.

Az 52 lefogott újságíró közül 11-et most februárban vettek őrizetbe. Ehhez hozzájön mintegy ötven kollégájuk, akik rögtön, még a választásokat követően „horogra akadtak”; ezeket azóta – óvadék ellenében – szabadlábra helyzeték, de állásukat már nem kapták vissza. Mindegy 100 további szerkesztő, riporter, közíró pedig elmenekült az országból.

http://www.hurriyetdailynews.com/n.php?n=iran-tops-list-of-jailers-of-journalists-in-world-2010-03-11

Előbbi bejegyzések Későbbi bejegyzések