Természeti és társadalmi földrengések

A neves mexikói író az idei év – és talán az évtized – legszörnyűbb földrengéseinek következményeit hasonlítja össze a Letras Libres számára írt cikkében. Mind Haitin, mind pedig Chilében eddig még sohasem tapaszutalt pusztítást vitt végbe a katasztrófa, mindkét országban rengeteg ember veszítette életét és nagy az anyagi kár. Ám a hasonlóságok – írja Rafael Gumucio – ezzel mintha véget is érnének.

Haitin látványos a szörnyűség, és bár kegyetlen jelentetek tanúi voltak a vidéken élők is, a természet elsősorban a fővárosra, Port-au-Prince-re csapott le. Megsemmisültek a középületek és az üzletek – az árúikkal együtt, ami az éhséget és ivóvízhiányt még inkább elviselhetetlenné tette.

Ám ha a chilei fővárosban járkál az ember – ekként a kommentár – gyakorlatilag észre sem veszi, hogy történt valami. Különösen a kormánynegyedek és a közép és felsőosztály házai (illetve palotái) mutatnak felfoghatatlan ellenállást a földmozgással szemben. Ám ez csak a látszat. Furcsa módon a homlokzatok, illetve a külső falak és támelemek maradtak épek, még az ornamentika sem sérült. De belül valamennyi háznak, a korábbi rengések következtében keletkezett repedései kaptak még hangsúlyozottabb kontúrt.

Az is érdekes – jegyzi meg a szerző –, hogy általában a régi épületek őrizték meg intaktságukat, ugyanakkor az új létesítmények – így számos híd és autópálya – leomlott, mutatván, az elmúlt évtized nagy gazdasági fellendülésében milyen sok a felszínesség és a komolytalan munka. Nem is beszélve a szegények által tömegesen lakott vidéki városokról, főként Concepción-ról. Még szerencse, hogy Haitival szemben itt nem pusztultak el az üzletek, melyeket a helybeliek azóta is fosztogatnak.