Naplom.com - Naplóm

A kislány iskolája 2007 decemberében már tett bejelentést a gyermekvédelmi hatóságoknál, amikor Khyra osztályfőnöknőjének feltűnt, hogy a gyerek rendszeresen ételt lopkod társaitól. A szülők válaszul kivették az iskolából a kislányt, mondván, ezentúl magántanulóként folytatja tanulmányait. Ez a lehetőség biztosította számukra, hogy a gyereket rabként tartsák a házban anélkül, hogy bárki gyanúját is felkeltenék vele.

Az osztályfőnöknő többször is felhívta a családvédelmiseket, majd személyesen is meglátogatta a családot, de az anya nem engedte be. A tanárnő végül rendőrt hívott, akik bementek a lakásba, és mindössze tíz perc alatt úgy döntöttek, hogy a veszélyeztetettnek mondott kislány "egészséges és jól van".

Az iskolai bejelentés nyomán végül 2008 januárjában egy Ranjit Mann nevű szociális munkás járt a családnál, de csak egy üzenetet hagyott a postaládában, hogy hívják fel, majd átpasszolta az ügyet egy kollégájának. Később két másik kolléganője már eljutott a küszöbig, tíz percre látták is a kislányt, majd miután az anya könyörögve hívta fel őket, úgy döntöttek, lezárják az ügyet.

2008 februárjában Irving Horne és Richard Lewis oktatási felügyelők tettek egy egyórás vizitet a házban, felmérni, alkalmasak-e a kislány családi körülményei arra, hogy otthon végezze tovább tanulmányait. A szakemberek anélkül ítélték alkalmasnak a körülményeket, hogy egy pillanatra is látták volna Khyrát, elfogadták az anya magyarázatát, ami szerint "az emeleten alszik, mert előző éjszaka sokáig volt fenn". Ezzel semmi probléma nem is volt, hisz - mint a tanfelügyelők biztosították róla az anyát - az önkormányzati dolgozók számára senki nem ír elő olyasmit, hogy találkozzanak is a gyermekkel, akinek a felügyeletét végzik.

Khyrát szülei ekkor már nem csak iskolába nem engedték, de egyáltalán nem léphetett ki a házból: sem nagyanyja - aki korábban is csodálkozott, mekkora étvágya van unokájának, és mégse hízik - és édesapja sem találkozhattak többé vele.

A kislányt a szülők állítólag akár hosszú órákra is kizárták a jeges hidegben egy szál alsóneműben, ha szerintük rosszul viselkedett. Khyra annyira éhezett, hogy egy ízben rájárt a szomszéd kertben a madaraknak kitett kenyérhéjra, amiért anyja magánkívül üvöltözött a madáretető szomszéddal. A kislányt bambuszpálcával és jeges fürdőkkel büntették, teste tele volt sebhelyekkel és véraláfutásokkal. A család háza "inkább emlékeztetett egy dologházra a viktoriánus korból, mintsem egy 21. századi család otthonára". Abuhamza próbálkozott kisebb-nagyobb javításokkal, de többnyire félbehagyta őket, így a házból mindössze három helyiség volt lakható (közülük az egyik a lakattal lezárt konyha).

A gyerekek naponta kétszer kaptak enni, egy közös nagy tálba öntötték nekik a babból, répából, tojásból, rizsből és cukor nélkül főzött zabkásából álló ételt. Egyetlen szobában laktak mind a hatan, két matracon és egy vizeskancsón osztoztak, az evéshez még evőeszközt se használhattak. Minderről testvérük halála után az életben maradt gyerekek számoltak be a hatóságoknak, a szintén súlyosan kiéhezett testvérek jelenleg állami gondozásban vannak.

Minderre a mostohaapa vallási tébolya miatt volt szükség, aki ezzel a szigorú módszerrel vélte ránevelni őket, hogyan kell a Korán előírásai alapján tisztességesen viselkedniük szüleikkel. A férfi akkor sem akart mentőt hívni, amikor Khyra már haldoklott, ehelyett a Koránt olvasta fennhangon a kislány felett. Abuhamza végül azzal hívta ki a mentőket, hogy leállt a lánya szíve, akik kórházba szállítás után már csak halottnak nyilvánítani tudták a kislányt.

Philip Ball, a The Music Instinct című könyv szerzője szerint a hagyományos klasszikus zene képviselői, mint Mozart, Bach, vagy Beethoven olyan motívumokat és formulákat építettek bele műveikbe, amelyek megkönnyítik az emberi agy számára, hogy egységes zeneműként értelmezze az egymást követő hangokat.

A 20. század elején azonban olyan zeneszerzők, mint Arnold Schönberg, vagy Anton Webern, felrúgva a hagyományos klasszikus zene szabályait, atonális, vagyis hangnem nélküli zeneműveket kezdtek komponálni, amelyek viszont összezavarják a hallgatóközönséget, olvasható a The Daily Telegraph brit napilap online kiadásában.

Ball könyve a legújabb agykutatási eredményekre támaszkodva bizonyítja be, hogy egy dallam szerkezete és a benne rejlő motívumok alapvetően meghatározzák a zenei élményt. "Az agy folyton mintákat keres, tehát a zenében is olyan motívumok után kutat, amelyek révén értelmezni tudja a hallottakat. Bach zenéjében rengeteg ilyen sémát fedezhetünk fel" - magyarázta a szerző.

"Azonban Schönberg művei lehetetlenné teszik, hogy az agynak ez a felfogó képessége segítséget nyújtson az értelmezésben. Az ő zenéje töredezetté vált, ami megnehezíti az agy számára, hogy megértse a mű szerkezetét. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezt a zenét lehetetlenség hallgatni, csupán nehezebb az átlagosnál".

Nina Kraus, az Illinois állambeli Northwestern Egyetem professzora szintén az agy és a zene kapcsolatával foglalkozott egy nemrég megjelent tanulmányában. Kutatásai szerint az agyhullámok visszafordíthatóak zenei hangokká. Kraus zenét játszott le önkénteseknek, majd rögzített agyhullámaikat visszajátszva arra a megállapításra jutott, hogy ha nem is egészen pontosan, de felismerhetővé válik az eredetileg hallgatott dallam.

(MTI)