Ha kissé szemügyre vesszük az elmúlt néhány év alatt történt világeseményeket, akkor akaratlanul észrevehetjük, hogy minden új esemény és változás egy irányba mutat: az Új Világrend kiagyalói egyre bátrabban és szemtelenebbül merészkednek a porondra, hogy megvalósíthassák régi álmukat, a világuralmat.
Az USA megfélemlítő katonai erejével hol itt, hol ott pöffeszkedik. Békefenntartó akciójuk a legnagyobb álcázott hazugság, mert e manőverek ködfüggönye mögött – bizonyos világhódító kisebbség – a saját világuralmi törekvéseit váltja valóra.
Az ENSZ óvatos becslése szerint Irakban közel egymillió gyermek halt meg Amerika embargója következtében, és másfélmillió azoknak a száma, akikre a lassú halál vagy megnyomorodott testi-lelki élet vár a hátralévő életükben. Ez biológiai hadviselés, mert a mesterségesen előidézett gyógyszer- élelmiszerhiánnyal nemzeteket lehet kiirtani.
A bűnözéssel foglalkozó tapasztalt kriminológusok gyakran a bűntény jellegéről következtetnek az elkövető személyére. A mai égbekiáltó gaztetteknek ugyanazok az elkövetői, akik kiagyalták a kommunizmus ördögi tervét, majd summás összegekkel segítették elterjeszteni és győzni. Akik színarannyal pénzelték az emberiség legnagyobb ellenségét.
Mivel nehezen ment a világhódítás, a kommunizmusukat új ruhába öltöztették, a vörös pestis bűnözőit pedig megmentették minden számonkéréstől. Hja, holló a hollónak nem vájja ki a szemét!
Megint ők vannak a színpadon,, azaz le se léptek onnan, mert itt csak a szín változik, de a szereplők nem. Forgószínpad ez a javából! Hetven évig emberek millióit meggyilkolva és becsapva játszották a Kommunizmus című halálos komédiát, most pedig új bohózat következik: az Új Európa. Mindez az Új Világrend főcím alatt illeszkedik be a kiválasztottak elképzeléseibe. A főrendezők ugyanazok, akik Trianont rendezték nekünk és a világháborúkat. Erkölcsükről annyit, hogy nekik nem bűn pl. ledobni atombombákat védtelen városokra, vagy foszforral elégetni Európa legszebb városát, Drezdát a benne lakó fegyvertelen menekültekkel, mert minden kulturális emlék dühíti őket, amelyek nem az ő alkotásaik és nem hajlandók behódolni nekik.
Aki esetleg megkérdezné, hogy mégis milyen erkölcsi alapon pusztítják a világot, annak javasolnám, hogy lapozza fel Mózes öt könyvét, a Tórát és Talmudot, amelyekben megtalálja a szent nép élettörvényeinek legfontosabb elemeit, amelyek őt felmentik a minden más népek ellen elkövetett gaztettek alól.
A kezdőknek elmondom, hogy a Tóra nagyjából megegyezik a judeo-kereszténység – többször is átírt! – „Szent Bibliájának” ószövetségi részeivel. Segíthetnének ebben az egyházak papjai, de ők nem teszik, mert akkor vétkeznének Jahve kötelező parancsolata, a képmutatás ellen.
„Rabba ben Sila találkozott Illés prófétával és megkérdezte őt: Mit csinál most a Szent (az Isten)? Az pedig felelé: A rabbik szájából tanulja a magyarázatokat.” (Luzsénszky: Talmud magyarul) (Tehát nem kétséges: a rabbik tanítják az Istent!…)
Még mindig a mi Egyházunk lenne? A közelmúltban képkiállítást hordoztak körbe Svédország templomaiban. A bemutatott fotómontázsok Jézust ábrázolták homoszexuálisok társaságában, mint aktív résztvevőt. Istentisztelet alatt az oldalcsarnokban gyermekek és felnőttek csodálták az „alkotásokat”.
A televízió kerekasztal-vitát rendezett különböző vallású résztvevőkkel. Több protestáns papnő helyeselte a kiállítást! Egyik katolikus pap ernyedten tiltakozott, mondván, hogy az úgynevezett újfasiszta még a száját sem nyithatja ki, ugyanakkor szabad a világ legnagyobb vallásának, a kereszténységnek az alapítóját kigúnyolni. Többé nem is jutott szóhoz az egyórás műsor alatt!
A keresztény Egyház ma már ott tart, hogy alig-alig merészel tiltakozni. Köszönheti ezt Saul rabbi judeo-kereszténységének és szemforgató békepapjainak, akik saját magukat rántják a pokol fenekére.
Az új nemzedék azt hiszi, hogy ez, amiben felnőttek, a normális! Erkölcsi tanítómester nincs a láthatáron. Az Egyház a legkevésbé sem tudja a példamutató szerepét ellátni. A Vatikán az összes intézményével együtt Jahve lakájává vált. Megújulásához itt teljes összeomlás szükséges, mert a züllés már elképesztő méreteket öltött.
A pokol fenekéről pedig nincs visszaút…
Tímár Imre - (Megjelent a Tárogató 2004. május-júniusi számában.)
