A jelentésben több mint 500 szoláriumgépet vizsgáltak Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Magyarország és Németország mintegy 300 szoláriumában és edzőtermében.

A jelentés azt javasolta, hogy a kormányok hatékonyabban lépjenek fel a mesterséges barnulás ilyen formáját választók biztonsága érdekében, és biztosítsák a megfelelő tájékoztatást a szoláriumozás káros hatásairól, valamint a szalonokat is fokozottabban ellenőrizzék. Az EU az elkövetkezendő két év során kívánja biztonságosabbá tenni a szoláriumok berendezéseit és egy egységes működési szabályzatot akar kidolgozni a szalonok részére.

(MTI)

A Fermi-paradoxon látszólagos ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.

Az Univerzum életkora és hatalmas számú csillaga azt feltételezi, hogy ha a Föld tipikus bolygó, akkor a földön kívüli élet általánosan elterjedt kell, hogy legyen. Miközben 1950-ben kollégáival ebéd közben erről beszélgetett, a fizikus Enrico Fermi azt kérdezte: „Hol vannak?” (másképp: „Hol van mindenki?” Fermi felvetette a kérdést: hogyan lehet az, hogy ha számos fejlett földön kívüli civilizáció létezik a Tejútrendszerben, még nem találtunk olyan bizonyítékokat, mint idegen űrszondák, idegen űrjárművek vagy rádióadások. Fermit tartják annak, aki jelentősen leegyszerűsítette a földön kívüli élet valószínűségének problémáját. Azonban a téma szélesebb körű vizsgálata 1975-ben, Michael Harttal kezdődött el, és az elméletre néha úgy hivatkoznak, mint a Fermi–Hart-paradoxon.

Voltak és jelenleg is folynak kísérletek a Fermi-paradoxon feloldására, földön kívüli civilizációk létezésére utaló közvetlen vagy közvetett bizonyítékok keresésével, valamint olyan elméletek felállításával, amik kijelentik, hogy ilyen élet az emberek tudta nélkül is létezhet. Az ellenvélemények azt feltételezik, hogy nem létezik intelligens földön kívüli élet, vagy csak olyan ritkán fordul elő, hogy az emberek soha sem léphetnek kapcsolatba ezekkel az életformákkal.

A paradoxonra adott elméleti magyarázatok

Jelenleg nem léteznek más civilizációk

A legegyszerűbb magyarázat az, hogy az emberi faj valóban „egyedül” van a Tejútrendszerben. Ezt a vonalat képviselő, számos elmélet merült fel, ami megmagyarázná, hogy az intelligens élet miért nagyon ritka, vagy nagyon rövid életű.




Nem fejlődött ki más civilizáció

Akik úgy gondolják, hogy nem létezik intelligens földön kívüli élet, azzal érvelnek, hogy az élet kifejlődéséhez – vagy a kevésbé összetett élethez – szükséges körülmények ritkák, vagy akár egyedül a Földön adottak. Ez a ritka Föld hipotézisként ismert, ami azzal próbálja meg feloldani a Fermi-paradoxont, hogy visszautasítja a középszerűség elvét és azt feltételezi, hogy a Föld nem tipikus, hanem szokatlan vagy akár egyedülálló. Bár a magányos Föld eszméjének filozófia- és vallástörténeti hagyománya van, a ritka Föld hipotézis számszerűsíthető és statisztikai érveket használ, hogy alátámassza azt, hogy a többsejtű élet kimondottan ritka az Univerzumban, mivel a földszerű bolygók maguk is nagyon ritkák vagy számos valószínűtlen egybeesésnek kell létrejönnie ahhoz, hogy a földihez hasonló összetett élet kialakulhasson. Mások ugyanakkor rámutattak, hogy összetett élet más mechanizmus szerint is kialakulhat, a földitől akár jelentősen eltérő körülmények között. Az a tény, hogy a földi élet hosszú története során csak egyetlen faj fejlődött olyan szintre, hogy képes legyen az űrutazásra és a rádiótechnika használatára, úgy tűnik, több hitelt adhat annak a felvetésnek, hogy a technológiailag fejlett civilizációk ritkaságnak számítanak az Univerzumban.

Az intelligencia megjelenése például akár evolúciós véletlen is lehet.

Az intelligens élet hajlamos önmaga elpusztítására

A technológiai civilizációk talán általában vagy elkerülhetetlenül megsemmisítik önmagukat mielőtt, vagy röviddel azután, hogy kifejlesztik a rádió és az űrrepülés technológiáját. A kipusztítás lehetséges módjai közt szerepel a nukleáris háború, biológiai hadviselés vagy balesetszerű fertőződés, nanotechnológiai katasztrófa, veszélyes fizikai kísérletek .




Az intelligens élet hajlamos mások elpusztítására

Egy másik lehetőség az, hogy egy bizonyos technológiai fejlettséget elérő intelligens fajok elpusztítják a többi intelligenciát, miután azok megjelennek. Az elgondolás, miszerint valaki vagy valami intelligens életformákat semmisít meg az Univerzumban, olyan téma, amelyet már jól körüljárt a sci-fi és a tudományos irodalom. Egy faj talán terjeszkedési szándékai, paranoia vagy egyszerű agresszivitás miatt folyamodhat a kiirtás módszeréhez. 1981-ben Edward Harrison kozmológus arra is rámutatott, hogy az ilyen viselkedés elővigyázatosság címén is megtörténhet: egy intelligens faj, ami legyőzte saját önpusztító hajlamait, esetleg minden más, galaktikus terjeszkedésre szándékozó fajra egyfajta vírusként tekint,és megsemmisíti.

Valóban léteznek, de mi nem találunk bizonyítékot

Az is lehetséges, hogy léteznek földön kívüli technológiai civilizációk, de az emberi lények nem képesek kommunikálni velük különböző megkötések miatt: a távolságból vagy technológiából adódó problémák; mert a természetük egyszerűen túl idegen az értelmes kommunikációhoz; vagy, mert az emberi társadalom nem hajlandó elismerni a jelenlétükre utaló bizonyítékok hitelességét.



További lehetőségek még:

Túl költséges az egész galaxisra kiterjedő terjeszkedés

Az emberiség talán még nem kutat elég ideje(hiszen az Univerzum már sok milliárd éves,és csak 50 éve vannak ilyen irányú kutatások)

A kommunikáció technikai okok miatt lehetetlen( Az emberiség nem megfelelően figyel.Vagyis nem rádiójeleket használnak csillagközi kommunikációhoz,hanem például nagyteljesítményű lézerfényt.A lézer azért is jobb,mert egy ilyen sugárban több a tárolható,és továbbküldhető információ,mint egy rádióüzenetben..)

A civilizációk csak egy rövid ideig sugároznak észlelhető rádiójeleket

Lehetséges, hogy az idegen civilizációk a rádiósugárzásuk révén csak egy rövid ideig észlelhetőek, ami csökkentené annak esélyét, hogy rájuk bukkanjunk. Két lehetőség van ebben az estben: a civilizációk túllépnek a rádión a technológiai fejlődés következtében, vagy az erőforrások kimerülése lerövidíti az időt, amíg egy faj sugározhat.

Úgy döntöttek, hogy nem lépnek velünk kapcsolatba:





A Föld szándékosan el van különítve – az állatkert-hipotézis

Lehetséges, hogy az abba vetett hit, hogy az idegen fajok kommunikálnának az emberi fajjal, valójában téveszme, és az idegen civilizációk talán akkor sem akarnak velünk kommunikálni, ha az ehhez szükséges technológia rendelkezésükre áll. Egy lehetséges ok, amiért az idegen civilizációk nem akarhatnak kommunikálni, az úgynevezett Állatkert-hipotézis: az az elgondolás, hogy a Föld az idegen civilizációk megfigyelése alatt áll, tanulmányozzák, vagy megőrzik egy elkülönített „állatkerti vagy vadon területen”.

Számos más ok is felmerült eddig, amiért egy idegen faj kerülheti a kommunikációt. Az idegenek talán csak akkor engedik meg a kapcsolatfelvételt, ha az emberi faj már megfelel bizonyos etikai, politikai vagy technológiai elvárásoknak. Lehet, hogy nem akarnak beavatkozni a természetes, tőlük független fejlődésünkbe. A Föld talán kifejezetten egy kísérlet része, amelyet a kapcsolatfelvétel elrontana, vagy úgy érzik, hogy a kapcsolatfelvétel (számunkra vagy számukra) túl veszélyes. A fejlett civilizációk esetleg szándékosan elbújnak nem csak a Föld, hanem mindenki más elől, hiszen a galaxis veszélyes hely.

Ezek a felvetések akkor a leghihetőbbek, ha csak egyetlen civilizáció van a vételi körzetünkben, vagy idegen civilizációk között létezik egy homogén kultúra vagy törvény, ami kimondja, hogy a Föld védett. Ugyanakkor, ha több idegen kultúra létezik, akkor ez az elmélet megbukhat az egységes szándék sérülésével: csak egyetlen a vételi körzetünkben lévő kultúrára vagy civilizációra van szükség, amelyik úgy dönt, hogy ellenszegül a rendelkezésnek, és egy ilyen esemény valószínűsége a civilizációk számának növekedésével arányosan növekszik

Ehhez kapcsolódó gondolat az, hogy az általunk érzékelt Univerzum egy szimulált valóság. A planetárium hipotézis azt állítja, hogy bizonyos lények talán létrehoztak egy szimulált Univerzumot számunkra, amelyben szándékosan tűnik úgy, hogy az minden más élettől mentes. A Nick Bostrom által felvetett szimuláció-érv azt mondja ki, hogy az ilyen szimuláció tartalmazhat más életformákat is, de egy ilyen látszólagos élet nem lehet nálunk sokkal fejlettebb, hiszen minél fejlettebb egy civilizáció, annál nehezebb azt szimulálni. Ez megmagyarázná, hogy miért nem találunk semmit, hiszen a saját technológiánk még nem elég fejlett ahhoz, hogy a saját fejlettségi szintünkhöz közel álló civilizációkat észlelhessünk.





Túlságosan idegenek

Ők nem technológiaiak

Az nem egyértelmű, hogy egy intelligens lényekből álló civilizációnak technológiainak kell lennie. Ha egy idegen faj nem fejleszt technológiát, mert a környezetében ez túl bonyolult, mert úgy dönt, hogy nem akar, vagy bármilyen más okból, akkor az embereknek nagyon nehéz lesz észlelniük őket.





Már itt vannak, de észrevétlenül

Lehetséges, hogy az intelligens idegen életformák nemcsak, hogy léteznek, de már jelen is vannak a Földön. Azért nem vesszük észre őket, mert ők ezt nem akarják, az emberi lények technikailag képtelenek erre, vagy, mert a társadalmak nem fogadják el a meglévő bizonyítékok hitelességét.

Nem ésszerűtlen azt feltételezni, hogy ha egy életforma elég intelligens és fejlett ahhoz, hogy képes legyen a Földre utazni, akkor ahhoz is elég fejlett, hogy itt észrevétlen maradjon. E szerint a nézőpont szerint az idegenek már megérkeztek a Földre, vagy a Naprendszerbe, és tanulmányozzák bolygónkat, miközben elfedik a jelenlétüket. A megfigyelések többféleképpen is folyhatnak olyan módokon, amelyeket nehéz lenne észlelni. Például molekuláris nanotechnológiával megalkotott mikroszkopikus megfigyelő eszközök egy komplex rendszerét telepíteni lehetne a Földre és működésük rejtve maradna, vagy kifinomult műszerekkel távolabbról is lehetséges passzív megfigyelést végezni.

Számos UFO-kutató és -vadász azt állítja, hogy a társadalom egésze igazságtalanul elfogult az idegen emberrablások, UFO-észlelések és fizikai találkozások állítólagos eseteivel szemben, és ennek következtében nem lenne túl befogadókész a bolygónkat látogató idegenek létezésére utaló bizonyítékokra. Mások bonyolult összeesküvés-elméletekkel állnak ki amellett, hogy a politikai elit tagjai elhallgatják a közvélemény elől az idegen látogatásra utaló bizonyítékokat, annak érdekében, hogy elrejtsék az emberek és idegenek között kialakult kapcsolat valódi kiterjedtségét. Az ehhez hasonló forgatókönyveket már évtizedek óta megjelenítik a popkultúrában is.

Vagyis az is lehetséges,hogy az idegen lények itt vannak körülöttünk,de technológiai fejlettségük révén képesek láthatatlanok maradni a mi világunk lakói számára.
(például olyan árnyékolót használnak,ami áthelyezi őket egy olyan dimenzionális fázisba,ami révén az anyagi testük ebben a dimenzióban nem érzékelhető,de ők figyelni tudnak minket.....Több scifiben előfordul ilyen szerkezet..)

* Lehet ezzel egyetérteni meg nem, paradoxonként kezelni vagy nem, de esetleg révületben megvizsgálni - ha valaki képes rá- , mi lehet a valóságalapja ( tudni véljük, hogy minden amit létrehozunk "önállóan", nem biztos, hogy a MIÉNK eredetileg .....) és persze MIÉRT (?).... *

“A talentumainkat – bármilyen keveset kaptunk volna is – fel kell használnunk. Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem az, hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. Képességeink fejlesztése elsődleges kötelességünk. Az ember nem tölti be életcélját, ha nem szerez egyre több talentumot, és nem lesz napról napra hasznosabb. Krisztusba vetett hitünk megvallásával elkötelezzük magunkat, hogy megtanuljuk mindazt, amire nekünk, mint a Mester munkásainak, lehetőségünk van. Minden képességünket tökéletesítenünk kell, hogy a lehető legtöbb jót tehessük. Az Úr maga választja ki emberi segítőit, naponként más és más körülmények között próbálva ki, hogy miként illesztheti elképzeléseibe őket. Azokat választja, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét véghezvinni. Nem azért emeli ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele való közösség útján tökéletessé válhatnak.” (Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)