február 13.

A szeretet fontosságára figyelmeztetett Böjte atya

Koncz Ferencnek, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés alelnökének, a 11.sz. választókerület országgyűlési képviselő-jelölt jelöltjének meghívására Szerencsen és környező településeken tett látogatást az árva gyermekek megmentőjeként ismert Böjte Csaba atya.

 

 

Az Erdélyből érkezett vendég szerdán látogatta meg a pátria néhány települését Koncz Ferenc kísérete mellett, lakásotthonokban és magáncsaládoknál osztotta meg tapasztalatait az egyedül maradt gyermekeknek otthont adó felnőttekkel. Mint az ismeretes, Böjte Csaba döbbenetesen nyomorúságos körülmények közül gyűjti maga köré a kilátástalan sorsú gyermekeket. Ételt, ruhát biztosít nekik, törődik taníttatásukkal, szellemi és lelki fejlődésükkel, szeretetet ad nekik. Hogy mindez megvalósítható legyen, egy alapítványt hozott létre, amelyen keresztül több ezer segítőkész és nagylelkű ember biztosítja a gyermekmentő munkát. Jelenleg több mint kétezer fiatal álmát próbálja megvalósítani immár nem csak Románián és Székelyföldön belül, de az ország határain túl is.

A szeretetről…
Az atya népszerűségére jellemző, hogy az est folyamán nem csak a pátriából, de a megye számos településéről érkeztek érdeklődők a Szerencsi Rákóczi Vár Színháztermébe, ahol az isteni tanítások közül a legfontosabbra, a szeretetre fókuszált a szerzetes. Előadásában megkegyezte, az ember hajlamos arra, hogy szeretet nélkül végezze munkáját. – A munkaköri leírásokba nem lehet beleírni, hogy a tanár szeresse a diákját, az orvos a betegét, a köztisztviselő az ügyfelét, nincsenek szabályok az effajta viselkedésre. Ha nem lángol a szív, nem működnek az emberi értékek sem. Tudatosítani kellene magunkban, hogy Isten szép ajándékai vagyunk, arra születtünk, hogy egymást boldoggá tegyük, szeretettel, jósággal lássuk el embertársainkat – fogalmazott Böjte atya.
Egy kis tréfa
A szerzetes egy adomával tért ki mondandójában a válságra, halványan érintve az ország választások előtti időszakát. – Elindul a teknősbéka és a nyuszi kirándulni. A nyúl megy mint az ágyúgolyó, a teknős pedig a maga sebességével. A tapsifülű állandóan nyüstöli társát a lassúsága miatt, szekírozza hogy nem jutnak el sehová, viszont a teknős állítja, hogy jó az, ha nem igyekeznek. Kitör magából a nyúl, hogy miért jó ez a tempó nekik, mire a teknős azt válaszolja, hogy nem jó az irány…
A szerencsi látogatás végén ruhaneműket, ajándékokat vett át Koncz Ferenctől Böjte Csaba, illetve köszönetet mondott a Szerencsi Bon-bon Kft termékeiért. A tetemes mennyiségű adományt erdélyi fiatalok számára vitte magával az árva gyermekek oltalmazója.

www.kulcsmagazin.hu


február 13.

Tanúságtétel gyógyulásról - "azt kértem Jézustól, hogy tűzzel gyógyítson"

"...Veszélyeztetett terhes voltam. 28 hetes a kisbabám, a koraszülés veszélye fenyegetett, attól féltünk, nem húzzuk ki a 35 hétig sem...."

Kedves Testvérek!

Jézus él és gyógyít! Legyen áldott az ő neve!

Veszélyeztetett terhes voltam. 28 hetes a kisbabám, a koraszülés veszélye fenyegetett, attól féltünk, nem húzzuk ki a 35 hétig sem.

Vasárnap nem mentem a reggeli misére, itthon feküdtem: imádkoztam és bűnbánattal készültem az esti törökbálinti gyógyító misére. Hitem kicsinységét tudva valami olyasfélét kértem Jézustól, hogy „Tűzzel gyógyítson”, mert tudtam, szükségem van jelre, amibe a kísértések idején kapaszkodhatok.

Úrfelmutatáskor melegem volt, ezért áldozás előtt levettem a kabátom alól kardigánt. Áldozás után úgy éreztem, izzik a testem. Ájulástól féltem ezért kibújtam a kabátból. Eléggé elgyengülhettem, mert térdelni akartam végig, amíg a Gyula ismeret szavát mond, de nem voltam rá képes.

Rólam nem szólt.

A mise végi Balázs-áldásra is kabát nélkül indultam, azzal a gondolattal, megkérem a mögöttem ülő nénit, kísérjen, nehogy összeroskadjak. Végül mégsem kértem meg – felállva már nem tűntem erőtlennek. Jézus még azzal a kegyelemmel is megajándékozott, hogy szeretetének érintését élhettem meg ebben az áldásban.

Miután mindenki megkapta a Balázs-áldást, én pedig már rég a helyemen térdeltem, kezdtem újra érezni a templom hidegét.

És bennem volt a bizonyosság.

Mise után imaszolgálat volt. Amikor elkezdtek felettem imádkozni, az jutott eszembe, vajon nem hitetlenség-e imát kérni gyógyulásért, amikor már meggyógyított Jézus?

A következő orvosi vizsgálat az előzőleg diagnosztizált veszélyeztetett terhességre utaló jelek egyikét sem találta és a koraszülést sem látta valószínűnek.

 

„Él az én Uram és áldom Őt, szívemből. Alleluja!”

 

(Maja, Biatorbágyról)

február 13.

Lerohanták az üzleteket az öngyilkos divattervező rajongói

Megrohanták az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az emléktárgyakra vágyó rajongók azokat a boltokat, ahol Alexander McQueen ruháit és kiegészítőit árusítják - közölték pénteken a kereskedők. A 40 éves divattervező öngyilkossága nem csak a rajongókat, a divatvilágot is sokkolta a New York-i divathét megnyitóján, és a rákövetkező londoni, párizsi és milánói bemutatók előtt.

Alexander McQueen brit divattervezőt londoni lakásában találták holtan csütörtökön. A 40 éves férfi állítólag felakasztotta magát. A divattervező anyja az előző héten hunyt el, és pénteken lett volna a temetése. McQueen közeli barátja, az ismert divatújságíró Isabella Blow, három évvel ezelőtt ugyancsak öngyilkos lett. A 48 éves nő rákos volt, és depresszióban szenvedett, és gyógyszer túladagolással vetett véget az életének. Azt egyelőre nem tudni, hogy a barát és az anya halála mennyiben játszott szerepet McQueen öngyilkosságában

Alexander McQueen a London East End nevű negyedében született munkáscsalád gyermekeként. 1991-ben futott be a divatvilágba, miután elvégezte a londoni St Martin Művészeti Főiskolát. Négyszer választották az év divattervezőjévé.

McQueen cégének szóvivője pénteken azt közölte, hogy a március 9-re tervezett párizsi bemutatót elhalasztják. Mint mondta, a legfontosabb most, a divattervező temetése, amely szigorúan magánjellegű lesz.

Röviddel a halálhír megjelenése után a rajongók megrohanták az amerikai és a brit üzleteket "Először a halálfejes kendőket vitték, aztán a ruhákat, majd mindent, ami Alexanderrel kapcsolatba hozható" - mondta Kate Brindley, a londoni Liberty üzlet vezetője. Hasonló rohamról számolt be a londoni Selfridges áruház, és több New York-i üzlet is.
 
(FH)

február 13.

Micsoda báty!

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.
-A bácsié ez a járgány?
-A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt.
-Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha. . .
Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája.
-De jó volna -kezdte újra a kislegény -, ha én is ilyen báty lehetnék.
A barátom megdöbbenve nézett rá.
-Nincs kedved furikázni egyet? -szaladt ki a száján.
- Naná, hogy van!
A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: -Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé?
Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett.
-Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál!
A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott.
-Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked.
Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött.
Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni!

február 13.

Légy te is gyertya!

Évekkel ezelőtt a Seattle-i paralimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindegyikük megállt és visszafordult.


Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Segítettek neki felállni, majd mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak.

Mit üzen ez a történet nekünk ?

Valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog az életben nem az egymás felett aratott győzelem, mert csak a minden áron győzni akarás a célunk - önzővé válhatunk, talán még le is nézzük a lemaradottakat, kizárjuk életünkből a szeretetet.

Ha le tudsz mondani érdekeid érvényesítéséről, a győzelem mámoráról, akkor meglátod a másik ember küzdelmét is


Az életben sokkal fontosabb, ha másokat is győzelemhez tudunk segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy dicsőségünkről le kell mondani.

EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, AKKOR SEM HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.




2005 © www.intranet.hu