Istennek ez a jóságos rendelkezése elhomályosul az ember előtt
mindaddig, míg nem kezd el végre engedelmeskedni annak. Amíg az ember
meg nem ismeri Istennek örök és biztos irgalmát, hogy maga Isten
irgalmasságot akar, és nem áldozatot, addig visszaesik a régi hibába:
rabszolgatartónak véli Istent. Vajon nem kísért-e meg téged is, kedves
testvérem, néha az, hogy ragaszkodsz a hagyományokhoz, vagy akár az
írott ige betűjéhez, és közben elfelejtkezel irgalmasságot gyakorolni?
Ha irgalmasságból áldozunk, az nem kárhoztat.