Naplom.com - Naplóm

Az utóbbi egy-két évben a rendőrség sorra leplezett le a vietnamiak által fenntartott marihuánaültetvényeket és ezekhez kapcsolódó bűnszervezeteket Magyarországon. Az elfogásokról szóló rövid közleményeken túl azonban eddig kevés derült ki ezekről a csoportokról. Ródler Norbert, a a BRFK kábítószer-bűnözés elleni szolgálatának vezetője tizenegy éve foglalkozik kábítószerügyekkel. Szerinte a marihuánapiac nagy részét ma Magyarországon a vietnamiak uralják.

1999 óta vannak jelen a magyar kábítószerpiacon, csak akkor még nem marihuánával, hanem heroinnal foglalkoztak, és azt is inkább az utcán árulták. Később kinőtték magukat, és mivel elég jól reagálnak a piac változásaira, a heroinfogyasztás pedig régóta stagnál, áttértek a marihuánára, aminek hatalmas a piaca. A nagyüzemi termesztéssel elérték a belga és holland áruk színvonalát, és már nem foglalkoznak utcai árusítással, csak nagykereskedelemmel.

 

Rabszolgák és nemzetközi hálózatok

„Jó öt–tíz éve már, hogy a vietnamiak nekiálltak füvet termeszteni, csak először Angliában. Az igazán nagy hullám aztán 2007-2008-ban Csehországban volt, és utána 2008 második felében kezdték el itt Magyarországon is. 2008-ban fogtunk olyan vietnamit, akinél fű volt, csak az nem volt világos, hogy itt termesztik, vagy Csehországból hozzák be. Akkor kezdtük el őket célirányosan keresni, és ez oda vezetett, hogy tavaly már harminckét ültetvényt számoltunk fel” – mondta Ródler.

Nemzetközi droghálózatról van szó, mert a Magyarországon tevékenykedő csoportok szoros kapcsolatot tartanak fenn a csehországiakkal is, sokszor kisegítik egymást.

A vietnami drogkereskedőknél – mint minden hasonló ügyekkel foglalkozó csoportnál – van egy vezető-irányító mag. Ők nagyrészt legálisan tartózkodnak Európában már évek óta, különféle egyéb üzletekkel is foglalkoznak, például piacoznak. „Ők a pénzemberek, akik nem kertészkednek, hanem fenntartják a házakat, a szervezetet. A házakban pedig becsempészett vietnamiakat – mi néha rabszolgának nevezzük őket – dolgoztatnak kertészként.”

Ennek egyik oka lehet, hogy a vietnami szociális ellátás elég gyenge, az időseket a fiataloknak kell eltartaniuk. „Gyakran előfordul, hogy megoldásként kiválasztanak valakit a családból, sokszor a legidősebb fiút, és összeadják azt a négy-ötezer dollárt vagy eurót, amiért egy embercsempész-csoport behozza őket Európába, majd reménykednek, hogy az Európában megkeresett pénzből törleszteni tudják a hitelt” – mondta a nyomozó.

A legtöbben ötszáz-ezer dolláros fizetésre számítanak havonta, amiből bőven hazaküldhetnek a családjuknak is. „Persze az esetek nagy többségében az embercsempészek nem szereznek állást, hanem egyszerűen csak elhozzák őket. De nem saját papírjaikkal, hanem egy már itt élő uniós állampolgáréval. A felszállás előtt kezükbe nyomott iratokat a leszállás után persze azonnal vissza is veszik, mert kell a következő utazónak is. Van, hogy hetente hoznak így egy új embert.”

A becsempészett ember aztán kikerül az utcára, papír nélkül, vadidegenként, ezért megkeresi honfitársait, és munkát kér tőlük. Legtöbbjük elvállal bármit, azt is, hogy elvigyék egy ültetvényre – ahonnan többé szinte ki se mozdulhat. Ételt-italt visznek neki, és csak az a dolga, hogy kezelje és szüretelje az ültetvényt.

Busásan megtérül a befektetés

A házak, amelyekben az ültetvényeket tartják, általában Budapest külső kerületeiben, családi házas övezetben vannak. „Nagy házakat keresnek, százötven-kétszáz négyzetmétereseket, mert ez dupla előny nekik: egyrészt nagy területet tudnak beültetni, másrészt kihasználják, hogy ezeket a házakat nagyon nehéz kiadni, mert magasak a bérleti díjak. A bérbeadó persze boldog, hogy végre ki tudja adni a házát, és elfogad minden feltételt, azt is, hogy ne járjon ki a házba ellenőrizni.”

A nyomozó szerint sokszor fizetnek akár fél-egy évre is előre. A házak mindig nagyon jó állapotban vannak, sok köztük az úszómedencés-szaunás, de a beköltözés után rögtön átalakítják őket. Minden felesleges holmit kipakolnak, árammal csak egy-két háztartási gép meg a tv megy, minden más, ami az ültetvényhez kell, az jellemzően  lopott árammal működik. Ezt úgy intézik, hogy ipari áramot igényelnek, arra hivatkozva, hogy varrógépeket akarnak üzemeltetni. Azonban még a mérőóra beállítása előtt megcsapolják az ipari vezetéket, és ettől kezdve lopott árammal üzemeltetik az elszívó- és világítórendszert.

Az elszívás azért kell, hogy ne lehessen érezni a marihuána szagát a ház körül. Az álcázás érdekében körbefóliázzák az összes ablakot. „Most már erre is új módszerük van, hiszen az gyanús lehet, ha a szomszédok hallják, hogy van ott valaki, de sosem szűrődik ki fény. Ezt úgy oldják meg, hogy az ablak síkja mögött húsz centivel fából ácsolnak egy másik síkot, a kettő közé egy időkapcsolóval vezérelt lámpát tesznek, hogy kívülről úgy tűnjön: fel- és lekapcsolják a lámpát” - tudtuk meg Ródlertől.

Egy ilyen ültetvény nagy anyagi beruházást igényel, de megéri a befektetést. „Ha most csak alaphangon számolunk is, tavaly húszezer tő marihuánát foglaltunk le. Ez durván két tonna eladható marihuána – és ennyi kéthavonta beérik. Évente hatszor lehet aratni, tehát összesen tizenkét tonna nyerhető, amivel – még ha nagyon olcsón adják is el, mondjuk, ezer forintért grammját, akkor is – tizenkétmilliárd forintot szednek össze. És akkor még nem adtuk hozzá azt, amit nem találtunk meg.”

Budapest már túl forró?

A rendőrök rendszerint összefüggést találtak az egyes ültetvények között. „Egy-egy ültetvényen mindig találunk adatokat egy esetleges következőről. Papírok lehetnek, feljegyzések, számlák, de technikai eszközökből is nyerhető bizonyíték, laptoptól a mobiltelefonig.” A bérbeadók bejelentései alapján is volt már fogásuk. Közülük szinte senki sem tudja, hogy mi folyik a házukban, így bűncselekménnyel sem gyanúsíthatóak.

Sőt általában őket éri kár, hiszen ilyenkor derül ki, hogy tönkretették a házukat, és többmilliós tartozást halmoztak fel az áramszolgáltatónál. A rabszolga viszont mindig tisztában van vele, hogy mit csinál. Ők tíz évet kaphatnak ha elkapják őket, a vezetők életfogytiglanra számíthatnak.

Magyarország a csempészet szempontjából nem célország. Bár volt olyan időszak, amikor Csehországban sok ültetvényt fogtak, és úgy nézett ki, hogy a drogkereskedők átteszik kelet-európai székhelyüket Budapestre. A tavalyi felderítések miatt azonban most itt sem biztonságos a terep, ezért a központ valószínűleg nem itt lesz. A fővárost amúgy sem érzik már igazán biztosnak, egyre inkább vidéken terjeszkednek. „Fogunk még Budapesten is találni ültetvényeket, de korántsem ekkora mértékben és számban. Inkább vidékre mennek, főként a keleti országrészbe, Borsod, Szabolcs, Csongrád, nagyrészt ott várhatóak ilyen ültetvények.”

A Józsefvárosban a tévhitekkel ellentétben egyáltalán nincs termelés, itt oldják meg viszont a raktározást. „Találtunk a józsefvárosi piacnál két olyan raktárt, ahova A-tól Z-ig minden technikai eszközből be volt rakva annyi, hogy tizenöt-húsz házat be lehessen rendezni – az utolsó hurkapálcáig vagy szigetelőszalagig, minden, amire szükség lehet, ott volt.”

Elvágták a nyakát

Gyilkosság, lopás, nagyobb bűncselekmények ritkán fordulnak elő ezekben a körökben. „Az emberölés azért kényes kérdés, mert feltehetően előfordul náluk, csak nem tudunk róla. Hiszen a legtöbben illegálisan vannak itt, és ha eltűnik közülük valaki, senki sem fogja keresni. Azért volt olyan eset, amikor direkt a tudomásunkra hozták, hogy leszámoltak valakivel, feltehetően példát akartak vele statuálni. A XVI. kerületi kiserdő szélére tették ki a holttestet, fültől fülig vágták el a torkát. Ezzel feltehetőleg üzenni akartak, de egyébként a gyilkosság nem jellemző rájuk.”

Egymást feljelentő drogüzérek

Leszámolásokra amúgy sincs igazán szükség Magyarországon, mert a drogpiac nagy, és a kereskedők szépen elférnek egymás mellett. „Ha mégsem férnének el, akkor inkább azt a kényelmesebb és olcsóbb megoldást választják, hogy értesítik a rendőrséget a rivális csoport tevékenységéről. Volt, amikor valaki feljelentett valakit, el is fogtuk, majd a következő héten elfogtuk a feljelentőt is, aki csak a piacot akarta magának egy kicsit megtisztítani.”

Ródler azt mondja, minden esetben volt valami érdekes momentum. „Volt, hogy úgy tudtunk összekötni jó pár házat egymással, hogy figyeltük az ellátmányt. A rabszolgáknak mindig ugyanazok a dolgok voltak bekészítve: egy karton sör, egy karton cigaretta, Tescóban megvásárolt tojás, szóval teljesen ugyanaz, ugyanabban a mennyiségben. De olyan is volt, hogy bementünk a házba, üresnek tűnt, és aztán a részletesebb keresés után vettük észre, hogy ott gubbaszt egy ember a növények alatt. Abban bízott, hátha nem veszik észre. Voltak érdekes menekülési kísérletek is, például olyan, aki hátrafelé próbált átmászni a kerítésen. A legtöbb esetben papucsban próbálnak elfutni, ami azért viszonylag nehéz. Sohasem támadnak, mindig inkább menekülnek.”

Egyes szervezeteket mára szinte teljesen sikerült felszámolni. Ám az elfogottak azonosítása nem könnyű feladat. „Volt, hogy elküldtük valakinek a papírjait  a követségre, hogy ezt a férfit szeretnénk azonosítani, mire visszaírtak, hogy oké, de ez valójában egy Vietnamban élő nő.”

A követséggel egyébként jó a kapcsolatuk. „Próbálnak segíteni nekünk, készítettek például egy olyan adatlapot, ami megkönnyíti a kommunikációt. A vietnamiak közt ugyan van, aki nagyon jól beszél magyarul, de a kertészek nagy része, mivel nem régóta és illegálisan van itt, egy kukkot sem tud.”

(Mráv Noémi, Index)

Régi ellentétek és egy hibás tudományos megállapítás is nehezíti a klímaváltozás elleni hatékony fellépést. A decemberi, csalódást keltő koppenhágai klímacsúcs végén még arról volt szó, hogy a szennyezőanyagok csökkentéséről szóló nagyon várt globális megállapodást egy éven belül tető alá hozhatják, de ennek esélyei 2010-ben sem jobbak, mint tavaly. Az ellenzők egyre jobban bekeményítenek, a pártolók reményei pedig lassan elúsznak.

"A klímaváltozás ellen fellépni kívánó erők összezavarodtak, kis csoportokban kószálnak a csatatéren, mint egy megvert hadsereg" - idézett a Guardian a hét elején egy brit diplomatát, akit arról kérdeztek, hogy várható-e áttörés 2010-ben a klímaváltozás elleni küzdelemben, és hogy idén sikerülhet-e tető alá hozni a klímaváltozást előidéző káros anyagok kibocsátásának csökkentéséről szóló globális egyezményt. Az egyezményről sikertelenül tárgyaltak a világ országai tavaly december elején Koppenhágában.

"Nem érdekel, hogy egyes miniszterek vagy éppen civil szervezetek azt hiszik, hogy össze lehet hozni és aláíratni egy jogilag is kötelező érvényű megállapodást novemberre Mexikóban, nem hiszek benne" - mondta a brit lapnak John Prescott korábbi brit miniszterelnök-helyettes, aki jelenleg az Európa Tanács klímaügyi jelentéstevője.

A hasonló céllal indult, de végül kudarcba fulladt koppenhágai klímakonferencia után, még sokan azt állították, hat hónapon belül megszülethet a végleges egyezmény, amely mindenki szerint létfontosságú, hogy el lehessen kerülni a károsanyag-kibocsátásból fakadó klímaváltozás legdrasztikusabb hatásait. Múlt héten is erről beszélt Dzsajram Rames indiai környezetvédelmi miniszter a sokat kritizált koppenhágai megállapodás tető alá hozásában kulcsszerepet játszó BASIC-országok (Kína, India, Brazília, Dél-Afrika) Új Delhiben tartott klímaügyi konferenciáján.

Esélyek

Csakhogy a Guardian által megszólított több tucat szakember többsége szkeptikus. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a globális, jogilag kötelező érvényű megállapodás a legjobb módszer, hogy meg lehessen előzni a klímaváltozás katasztrofális hatásait, de annak esélye, hogy erről 2010-ben megállapodást kössenek, szerintük szinte a nullával egyenlő.

Az akadályok egy része már fennállt Koppenhága előtt is, mások azt követően merültek fel. Ide tartozik, hogy a legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátók közé tartozó USA vezetése várhatóan nem lesz képes példamutató törvényeket hozni a klímaváltozás megelőzésére - sok más állam ehhez köti, hogy maga is hasonló intézkedéseket hozzon -, továbbra is bizonytalan, hogy a feltörekvő gazdaságával szintén a legnagyobb kibocsátók közé tartozó India és Kína mennyire kész a kompromisszumra, és az EU, amely vezető szerepet szeretne játszani a kérdésben képtelen erre.

Kétségek

A legsúlyosabb probléma a klímaszkeptikusok hangjának megerősödése, amelyhez több tényező is hozzájárult. Tavaly novemberben, közvetlenül a koppenhágai csúcs előtt valakik feltörték, és nyilvánosságra hozták a klímaváltozással foglalkozó kutatók levelezését, amelyben szerepeltek olyan megjegyzések, amelyeket sokan úgy értelmeztek, hogy a kutatások során visszaélések történtek.

Idén januárban kiderült, hogy az ENSZ klímaváltozást kutató kormányközi szervezete (IPCC) 2007-es jelentésében, amely arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozást az emberi ipari tevékenység okozza, egy fontos kérdésben - a himalájai gleccserek elolvadásának becsült időpontjában -, súlyos tévedés történt. A hiba miatt heves kritikák érték az IPCC indiai elnökét, Radzsendra Pacsaurit, többen lemondásra szólították fel, még saját országának vezetése is megfeddte, de végül kiálltak mellette a héten Új Delhiben folyó fenntartható fejlődésről szóló konferencián.

A városban múlt héten tartott BASIC-csúcstalálkozón pedig már a kínai klímaügyi főtárgyaló is arról beszélt, hogy további, több és jobb tudományos vizsgálatot kell folytatni, hogy kiderüljön, valóban az emberi tevékenység okozza-e a klímaváltozást, és még nem szabad elvetni azt a gondolatot, hogy esetleg mégsem.

Erővonalak

A szkeptikus hangok mellett azok is egyre többen vannak, akik megkérdőjelezik az ENSZ klímaváltozási testületének alkalmasságát, Pedig ennek vezetésével kell kidolgozni egy megállapodást. Csakhogy a 192 ország teljes egyetértését követelő döntési rendszere miatt szinte teljesen működésképtelennek tekintik.

A kerettestület ráadásul a koppenhágai megegyezést - amelyről eredetileg az USA, Kína és India vezetésével 28 ország állapodott meg - sem hagyta jóvá, csupán tudomásul vette. Ezek az országok azt szeretnék, hogy 20-30, a többiek érdekeit is képviselő állam, illetve a G20-as csoport döntsön a jogilag kötelező globális egyezményről. Ezt azonban a kisebb és kevésbé fejlett, a koppenhágai megállapodást is ellenző országok hevesen elutasítják.

Az ENSZ a Guardian szerint február-március folyamán szeretne összehívni egy tanácskozást a kerettestület szerepéről, hogy felülvizsgálják a sokat támadott döntési rendszert.

Eközben különböző blokkokban szervezkednek azok az országok is, amelyeknek egyáltalán nem fogadták el a koppenhágai megállapodást. Az Alba-országok (vagy Boliváriánus-országok, többek között Venezuela, Bolívia, Dominika, Ecuador, Nicaragua, Kuba és még és néhány karibi szigetország) például várhatóan áprilisban ülnek össze, hogy egységesítsék álláspontjukat.

(Ballai Vince, origo)

“Minden őszinte, hívő lélek emlékezni fog az Úr szavaira: »Orcád világossága elé vetetted az én titkos bűneimet«. Ritkán látjuk bűneinket olyan éles fényben, mint ahogyan Isten látja. Sokan hozzászoktak egy jól kitaposott bűnös út követéséhez, és szívük megkeményedett Sátán hatalmának befolyása alatt. Gondolataikat foglyul ejtik a bennük érvényesülő gonosz hatások. De ha az Úr ereje és kegyelme által ellenállnak a kísértéseknek, szívük és lelkiismeretük – amelyet most már Isten Lelke kísér – érzékennyé válik. Ekkor a bűnt igazi valójában látják meg: felettébb rossznak. Most jön el az az idő számukra, amikor titkos bűneik orcájuk világossága elé vettetnek. Megvallják bűneiket Istennek, megbánják és szégyellik őket. Akkor az Úr orcájának világossága elől az Ő háta mögé veti azokat.” (1892. 43. sz. levél)