Naplom.com - Naplóm

Ferguson kétféle lehetséges megoldást lát (a totális anarchián kívül): Görögország szakít a valutaúnióval, vagy Németország pénzügyi "mentőövet dob" az országnak. Kérdés persze, hogy ez utóbbit hogyan nyomnák le a német adófizetők torkán, akik csak úgy nem hagynának szó nélkül egy ilyen lépést, arról nem is beszélve, hogy ez a megoldás azután precedenst is teremtene más országok számára.

Ferguson nem teljesen optimista: "Improvizálni kell majd. Én pedig nagyon kiváncsi vagyok, hogy időben sikerül-e egy tervet kidolgozni."

A „Gázprom" orosz konszern kormányközi megállapodást írhat alá Ausztriával, amely alapján épül majd a „Déli Áramlat" osztrák szakasza. A soros tárgyalást január 26-án tartják Bécsben. A „Déli Áramlat"projekt részvény-tulajdonosai a GÁZPROM és az ENI olasz konszern. A csővezetéket a Fekete-tenger mélyén fektetik le Oroszország partjától bulgáriai partokig, aztán a balkán államok területén húzódik tovább a csővezeték. Olaszország és Ausztria lesz a vezeték végpontja. Azt tervezik, hogy az építés 2015-ben ér véget. Ez garantálja majd a földgáz biztonságos szállítását Európába, hiszen a „Déli Áramlat" nem lesz hozzákötve tranzit-országokhoz. Így ki lesz zárva annak lehetősége, hogy leblokkolják a gáz szállítását fogyasztókhoz, mint ahogyan ez nemrég történt Ukrajna miatt.

Az orosz fél már aláírta kormányközi megállapodásokat Bulgáriával, Szerbiával, Magyarországgal, Görögországgal és Szlovéniával. Most Ausztriára esik a sor, amelynek területén helyezkedik el a Baumgarten gázipari központ és egy földalatti gáztároló.

Emlékeztetjük, hogy a „Nabucco"-t az orosz-olasz gázvezeték alternatívájaként tervezték. Feltételezhető, hogy az - megkerülve Oroszországot - ellátja majd Európát közép-ázsiai és azerbajdzsáni gázzal. A projekt fő negatívuma az, hogy az operatőröknek nincs elégséges gázmennyiség, amely képes lenne megtölteni a csövet. A „Nabucco" perspektívái még homályosabbak lettek az után, hogy a múlt héten a „GÁZPROM" megállapodott Bakuval, hogy megveszi az azerbajdzsáni exportgáz jelentős részét. Szakértők véleménye szerint ezek a megállapodások kizárják a gázvezetéket a Közép-Ázsiában és a Kászpi-tenger vidékén kitermelt gázellátásból. Szergej Pinkin az Energetikafejlesztési Alap igazgatója véleménye szerint célszerűbb lenne, ha az EU-országok nem szembeállítanák a „Déli Áramlat"-ot és „Nabucco"-t, hanem egyesítenék ezt a két projektet.

Az egyesítés logikus megoldás. Hiszen a „Déli Áramlat" és az „Északi Áramlat"orosz vezeték számára biztosítva van a gáz, ezeknek megvan saját bázisuk. A Nabucco-val kapcsolatos kérdés még nem nyert végleges megoldást, és megvitatás alatt van. Ilyen körülmények között természetesen a „Déli Áramlat"-nak jobbak a perspektívái, mint a Nabucco-nak. Értelmesebb garantált projektekkel kezdeni, amelyek nemcsak Oroszország számára előnyösek, hanem a többi részvevőnek is, és több részvevőt belevonni a projektbe, akikkel együtt meg lehet osztani az esetleges kockázatokat.

Szakértők rámutatnak, hogy az orosz-olasz gázvezeték lefektetése, amely Ausztriába vezet, gyökeresen megváltoztathatja a helyzetet ezen ország számára. Egyidejű részvétele két projektben - a „Déli Áramlat"-ban és „Nabucco"-ban - nemcsak megerősíti helyzetét, hanem egyik legnagyobb európai gázipari központtá változtatja Ausztriát.

A Hegyi-Karabah és annak megoldása

Egyeztették a hegyi-karabahi konfliktusra vonatkozó dokumentum bevezető részét - jelentette be Szergej Lavrov orosz külügyminiszter annak a találkozónak eredményeivel kapcsolatban, amelyen részt vett Dmitrij Medvegyev orosz, Szerzs Szarkiszjan örmény és Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök. „Ez lehetővé teszi, hogy ne elvontan, hanem a konkrét megfogalmazások alapján folytassuk a megbeszélést" - hangsúlyozta Lavrov. A konfliktus 1988 februárjában kezdődött, amikor a főképpen örmények lakta Hegyi-Karabahi Autonóm Terület kinyilvánította, hogy kilép Azerbajdzsán kötelékéből.

Az utóbbi hónapokban különösen intenzíven folynak a tárgyalások a karabahi konfliktus rendezéséről.  Egymást követik Örményország és  Azerbajdzsán vezetőinek találkozói  a közvetítők - így az orosz államfő - részvételével. Szerzs Szargszjan, Ilham Alijev és Dmitrij Medvegyev ma Szocsiban tekinti át a  témát.

Moszkvában arra számítanak, hogy a három elnök újabb találkozója előrelépést hoz a karabahi rendezés ügyében.

A világközösség nem véletlenül foganatosít mind aktívabb lépéseket a karabahi konfliktus rendezésében. Hiszen egyre reálisabb az a veszély, hogy a Kaukázuson túli körzet helyzete  hasonlatossá válik a közel-keleti „csomóéhoz"- állapítja meg Andrej Arisev, a Stratégiai Kultúra Alapítvány vezérigazgató-helyettese.

A 2008-as dél-oszétiai  helyzet után és Törökország aktívabb szerepvállalása következtében a probléma egyre inkább előtérbe kerül.  Az EBESZ Minszki csoportjának egyetlen társelnöke sem, és a regionális  játékosok - Törökország, Irán - sem  akarják a katonai akciók felújulását, miután ez beláthatatlan következményekkel fenyeget.  Oroszország mind Jereván, mind pedig Baku számára stratégiai partner. Így a katonai akciók felújítása Oroszországot   rendkívül kellemetlen  választás elé állítaná. Az egyik fél támogatása egyet jelentene  a másik féllel való  szembenállással. Az orosz vezetés szerintem nagyon bölcsen és kiegyensúlyozottan  azon munkálkodik, hogy rendeződjön a konfliktus, vagy legalábbis a kétoldalú találkozók segítségével fennmaradjon a status quo. Hiszen eddig senki sem tudott  ajánlani átfogó koncepciót a regionális biztonságra. Az az érzésem, hogy a kaukázusi helyzet nagyon gyorsan  hasonlatossá válhat a közel-keletihez, legalábbis abban, hogy elvileg lehetetlen rendezni a meglevő konfliktusokat.  Itt nemcsak a karabahi konfliktusra kell gondolni, hanem a Grúzia, Abházia, Dél-Oszétia témára. Itt az alapvető játékosok - egyik oldalon: Moszkva, Szuhum és Chinval -  a másik oldalon - Tbiliszi, Washington, Brüsszel - álláspontjai gyakorlatilag kizárják egymást.

Ugyanakkor Oroszországnak elég nagy befolyása van  mind Örményországra, mind Azerbajdzsánra, és közvetetten Karabahra is-mondta a szakértő. Ha a feleknek sikerül aláírniuk egy olyan dokumentumot, amelyben megerősítik vállalásaikat arra vonatkozóan, hogy tartózkodnak az erő alkalmazásától - ideális esetben: az információs háborúktól és a provokációktól is-, ez előfeltétele lehet a régióban felgyülemlett probléma rendezéséhez vezető út megkeresésének.


Herczeg Károly

Egészében véve a közeli években a világgazdaságot „geopolitikai forradalom" várja, amikor a hagyományos nyugati ipari hatalmakat, a G7-be tömörült országokat / Egyesült Államok, Japán, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada /  felváltja az új csoport, az E7, amely az új piacokat tömöríti:Kínát, Oroszországot, Indiát, Brazíliát, Mexikót, Indonéziát és Törökországot.

A hazai elemzők álláspontja e merész prognózis kapcsán megosztott. Egyesek szerint a PwC adatainak lehet hinni, miután ez  a cég ismeri a helyzetet a legnagyobb oroszországi társaságok több mint a felénél. Nyilván senki nem tudja, mi lesz konkrétan az említett hosszú idő alatt, de feltételezhető, hogy ha Oroszországban ez alatt az idő alatt elfogadnak bizonyos ösztönző intézkedéseket az üzleti életben, a PwC prognózisa még a kijelölt időponttól korábban is valósággá válhat.

Még az elemzők is azt tartják, hogy nálunk egy évvel előre sem képesek helyes prognózist állítani. ha pedig egy húsz éves előrejelzésről van szó, akkor a számokhoz és adatokhoz úgy kell hozzáállni, mint véletlenszerű dolgokhoz. Elméletileg minden lehetséges, hogy mi lesz a valóságban, azt nem tudja senki.


Herczeg Károly

A General Motors amerikai autóipari konszern újra nem engedte meg technológiáinak átadását Oroszországnak. A GM végre eladta a veszteséges svéd Saab-ot sport gépkocsik holland gyártójának a Spyker-nek. Bármennyire is  furcsán hangzik, de az ügyletnek volt egy feltétele: Vlagyimir Antonov orosz bankárt, a Spyker legnagyobb részvényesét elkötelezték, hogy eladja részvénycsomagját a nevezett márka vezetőjének. Ilyen követeléssel amerikai fél állt elő.

Ugyanakkor Vlagyimir Antonov nem hagyta el a céget: nagy részvény-csomaggal marad ott, de már nem tudja befolyásolni a cég sorsát. Így tehát amerikaiak még egyszer értésre adták, hogy nem akarnak orosz vállalkozókat látni saját autóipari cégek tulajdonosai között. Először meghiúsult az Opel, németországi konszern eladása egy olyan konzorciumnak, amelyhez tartozik az orosz Szberbank. Úgy látszik, nem akarják odaengedni az oroszokat nyugati technológiák közelébe sem. Ugyanakkor ilyen döntés mögött analitikusok kereskedelmi okokat is vélik látni. Lehet, hogy az orosz vállalkozónak pénzügyi nehézségei vannak. Mindazonáltal szakértők rámutatnak, hogy az ok modern technológiák hozzáférhetőségében  rejlik, ami megengedné orosz cégeknek, hogy jövőben visszaszorítsák a világ vezető autóipari vállalatokat. Ilyen helyzet viszont nem okoz örömet nyugati gépkocsigyártóknak. Ők csak partnerként fogadják orosz vállalkozókat, de nem engedik őket a termelés ellenőrzéséhez.

 

Több analitikus feltételezi, hogy figyelembe véve amerikai vezetés aggódó viszonyát a GM-hez, az autóipari óriással kapcsolatos döntésnek politikai háttere is lehet. És a Saab eladásához fűzött, fent említett feltételt is politikai meggondolások diktálták.


Nyikolaj Muratov