Naplom.com - Naplóm
2009. szeptember 7.
Peking tesztelése?
Pontosan kiszámítható volt, hogy a dalai láma tajvani látogatása milyen reakciókat vált majd ki Pekingből, elvégre a tibeti vallási - és nem kevésbé politikai - vezető, amióta csak elhagyta hazáját az 1959-es ottani kommunistaellenes felkelést követően, Kína heves rosszallásával találkozik, valahányszor külföldi korútra indul. Tajvani látogatásai pedig még provokatívabbaknak számít, elvégre a szigetet Peking saját területének tekinti - írja az Asia Times által megjelentetett elemzésében Cindy Sui.
Nem kétséges a vizit üzenete, de nehéz volt azt politikainak tekinteni, amikor a dél-tajvani város, Kaohsiung stadionjában húszezren imádkoztak és énekeltek együtt a főpappal a buddhista szertartás keretében - állapítja meg a szerző. Ez az aktus - ha mindenáron politikát akarunk benne keresni - sokkal inkább belpolitikainak tekinthető, semmint Peking ellen irányuló gesztusnak. A dalai lámát az ellenzéki Demokratikus Progresszió Pártjának helyi notabilitásai hívták meg - ez a párt nyerte meg a helyhatósági választásokat a városban -, és a szertartás sokkal inkább a kormányzó Kuomintag Párt viselt dolgaival kapcsolatos bírálatnak számított, elvégre a látogatás színhelyét érintette legdrámaiabban a Morakot tájfun, melynek 600 halálos áldozata volt, további százat pedig eltűntnek nyilvánítottak. A katasztrófa utáni helyzet rossz kezelése azóta is erős kormányellenes kritikákat vált ki az egész lakosság körében.
Mindezt egybevetve - állapítja meg az elemzés - Ma Ying-jeou (Ma Jing-zsou) államfő mégis komoly kockázatokat vállalt azzal, hogy engedélyezte a tibeti vezető látogatását. Peking és Tajpej viszonya példamutató fejlődést ért el az utóbbi időben; megszűntek a kölcsönös vádaskodások, a katonai fenyegetés végképp lekerült a napirendről, ezzel szemben 1949 óta megindult a közvetlen turistaforgalom a két ország között, közvetlen repülőjáratok működnek, amire eddig még sosem volt példa.
Ám az, hogy Peking egy formális rosszalló nyilatkozatot, egy banki delegációs vizit, valamint egy sporteseményen való részvétel lemondását leszámítva, most érdemben nem kardoskodott a dalai láma azonnali kiutasítása mellett, és azt meg végképp kerülni igyekezett, hogy a látogatásért Ma elnököt okolja, mégis érthető. Szakértők úgy értékelik ezt, hogy Kína nem is tehetett egyebet, elvégre, ha most kritikával illeti a - Pekinggel kifejezetten szívélyes viszonyra törekvő - kormányzó Kuomintag Pártot, illetve a kormányzati elitet, ezzel azt kockáztatja, hogy annak ingatag politikai pozíciói végképp tarthatatlanná válnak. A szerző e tekintetben ismét emlékeztet azokra a hibákra, melyeket a vezetés a tájfunt kapcsán elkövetett, és amely nagyon aláásta népszerűségét. Minden komoly kritika a Demokratikus Progresszió Pártjának helyzetét erősítené, mely épp Pekinggel szemben pozícionálja magát a belpolitikában, illetve azokat a választói elvárásokat igyekszik visszaigazolni, melyek Tajvant független, szabad és demokratikus államként akarják látni.
Igaz, mindenki betartotta a játékszabályokat és igyekezett visszafogottan viselkedni. A dalai láma lemondta az egyetlen, előre eltervezett sajtótájékoztatóját, ahol akár politikai jellegű kérdéseket is feltehettek volna neki. Ma elnök pedig gyorsan Pekingbe küldte egyik tanácsadóját, hogy az adjon magyarázatot a tibeti vezető beutazásának engedélyezése ügyében. Arról nem is beszélve, hogy a kormánykörök egyetlen politikusa sem találkozott a főpappal, nem is beszélve Ma elnökről. A szerző ugyanakkor emlékeztet rá, a dalai láma előző két, tajvani vizitje során maguk az elnökök is fogadták őt, 1997-ben Lee Teng-hui (Li Teng-hui), 2001-ben pedig Chen Shui-bian (Csen Sui-pian).
Mindazonáltal a diplomatikus hivatalos magatartás s a dalai láma diplomáciai érzéke és tapintata sem rejtheti véka alá a tajvani társadalom mély megosztottságát a problémával kapcsolatban. Elég volt megfigyelni - jegyzi meg az elemzés -, milyen őserővel tört fel a látogatás során az egyszerű polgárok vágya egy olyan ember iránt, aki a legfelsőbb spiritualitást volt képes velük megosztani. Mindez érthető a tájfun által olyannyira sújtott vidékek lakosai körében, számukra a dalai láma azt a lelki békét és szolidaritást tudta elhozni, melyet a kormányzat képtelen volt biztosítani. Ám őt Tajpejben, a fővárosban is épp oly lelkes tömeg várta és éljenezte, mint délen. Mindezek mellett eltörpültek azok az apróbb incidensek, melyek során vagy kéttucatnyian nemtetszésüket fejezték ki a vizit miatt.
2009. szeptember 7.
Vajon mi hogyan értékeljük eddigi életünket? Meg vagyunk elégedve vele? Békességgel tudnánk elfogadni a halál gondolatát? Milyen lelkiismerettel néznénk szembe a halállal? Ezekre a kérdésekre mindig tudnunk kell a választ! Függetlenül attól, hogy mikor halunk meg. Aki megismerte Jézus Krisztust, annak van egy csodálatos belső békessége az elmúlással kapcsolatban. Tudjuk, hogy a nevünk bele lett vésve az Élet Könyvébe, és biztos helyünk van a mennyben. De hogy a mennyben mennyire leszünk gazdagok, a földi életünktől függ. Csak itt tudjuk gyűjteni a kincseket. Mindenkire rá van bízva talentum. Kinek több, kinek kevesebb. Nem a mennyiség a lényeg, hanem, hogy hogyan bánunk vele. Az Úr iránt legyünk hűségesek, éljünk tiszta életet, és akkor be fog vonni a Neki való szolgálatba, ahol áldások csodálatos zuhataga fog ránk áradni, és teljes életet fogunk élni.
2009. szeptember 7.
ÉLETED MUNKÁSSÁGÁRÓL!
A legnagyobb kincsed, amit fentről kaptál!
A Te bölcs életed, az édes-mézes kaptár, -
ahol Te születtél, és ott szerencsére, -
gyorsan rátaláltál a finom lépes-mézre!
Gyorsan szaporodott! - Azt Te bölcsen tetted, -
ha szorgalmaddal tetted, - minden tetted!
Ha eszed és kezed Istentől megáldott, -
akkor megszentelt lett a Te gazdagságod!
A Teremtő Isten leküldött a Földre!
Talentumot adott, de nem adta egyszerre!
Mert csak annyit kaptál, hogy legyen alapod, -
hol szorgalmad gyümölcsét Te szépen lerakod!
- Aztán, amikor már meg lett - bőtermése!
Te számot vetettél, hogy mennyi az értéke, -
A mennyei érték! Tudd, hogy az a lényeg!
Ha tiszta a forrás! S nem fedi bűnréteg!
Mert ha sor kerül majd fenn a számadásra!
Az ad majd alapot, egy új élet forrásra!
Hogyha segítettél igaz emberséggel, -
és nem voltál fukar soha a szegénnyel!
Nem azt várja Isten, hogy mindent szét szórjál!
De ami fölösleged itt a földi létben, azokból adjál!
Arra nincs szükséged odafenn az Égben!
Ha jó lélekként adtál, majd ott is élsz jó létben!
Ott fenn nincs különbség! A pénznek nincs értéke!
Érted már hogy mért adj? Az Égben a mértéke!
Ne várj Fent kegyelmet, ha lent fukar voltál!
Isten előtt ott van a Mennyei oltár,
ahol te számot adsz! - Ha hamisan teszed,
arra ne hivatkozz: - már nincs veled az eszed!
Fenn! - nem az ész diktál, de a jó szeretet,
Amely sosem kapzsi! - ha lelkes az eszed!
Imádkozzál és gondolkozzál!
Még nem késő, még itt vagy, míg eszed kenyeredet,
addig használd bölcsen, Égi Jövendődért a földi létedet
és megtartó, - Bölcs Eszed!
Mert, - Megérted? - Teérted! -
- Fenn a szeretetnek méri az értékét!
A szeretet forrásnak nézi a mértékét -
A Mennyei Atya, a Mindenség Ura!
Ezzel, hogy számolsz el?
Ha megérkezel - Haza, oda, -
ahonnan a Földre érkeztél!
Ott: van a Szellemeknek Hona. -
minden - földi lélekembernek, -
kik a Szellem Világából vagyunk -
a földi élet létében, az életünk végéig! -
a MINDENHATÓ Teremtményeként!
Most és mindörökké
Ámen
2009. szeptember 7.
Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket.
Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga.
Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az \"eperből\" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!) Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyábó cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz ! illúziójáért felel.
Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak \"folyékony füstöt\", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet \"füstölni\" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik, a Danone Actimel \"szuperegészséges\" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.
A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát \"maszkírozza\" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz. Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az !
íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni.
Ha becsapják íz- lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk. A leves hazudik - írja a magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze
két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a
virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az
Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt. A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. \"De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga.\"
Már akinek.
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0905/megetetett_tarsadalom
2009. szeptember 7.
A Gazdasági Tagozat 10 pontja:
1.) Követeljük az államadósság lengyel/bolgár minta szerinti kb. 60-70%-os mérséklését, és rendezetlensége miatt elveszett kb. 50-60 Mrd USD visszatérítését Magyarországnak!
Magyarország adóssága 1990-ben 22 Mrd US dollár volt. Miután 93/94-ben Magyarország adósságát nem mérsékelték, azért az értéke mára 4,5-szeresére nőtt. Emiatt adták el az ország legértékesebb termelő vagyonát és részben emiatt szűnt meg 1,5 millió munkahely. Összesen kb. 70 Mrd USD kára keletkezett az országnak. Mivel a nemzeti tőke kb. negyed része az adósság értékének, emiatt a kifizetés teljesíthetetlen. A mai adósságterhet kb. 1/4-ére kell mérsékelni. Ha nem, akkor Magyarország – még áthidaló hitelekkel is - totális csődbe jut.
2.) Az államadósság könnyítése kapcsán kapjanak a hazai dolgozók kb. 10 évre kb. 20-25%-os adókönnyítést!
Magyarországon az 1990 előtt az államadósság a lakosságra is hatott, pl. 1980-tól jelentősen visszaesett az állami lakásépítés, s ez családokra vetítve már egy fél lakás árának megfelelő kárt okozott. Ha hozzávesszük a megmaradt 22 Mrd USD-os adósságot, akkor bizonyosan egy ház ára kár keletkezett. 1990 utáni szintén egy fél lakás ára kárt szenvedett minden magyar család. Mondható, hogy az államadósság 1979 óta családonként egy ház ára kárt okozott. Ma az államadósság ma 4 tagú családra számítva kb. 8 millió Ft. Ha ezt ki kell fizetni, akkor Magyarországon minden magyar család elveszíti a lakását. (a nemzet albérlővé válik a saját hazájában, vagy elvándorol) Ezért elkerülhetetlen a rendezés.
3.) Követeljük a GDP 25%-át kitevő rejtett gazdaság gyökeres felszámolását, ennek keretében szerzett és elcsalt kb. 12000 Mrd Ft értékű vagyon- és pénzérték visszatérítését!
Magyarországon a fekete gazdaság aránya 1990 óta megduplázódott, ma a GDP 25%-a. Az adóeltitkolásból szerzett pénzösszegek és csalárd módon szerzett vagyonok értéke 1990 után minimálisan 12000 Mrd Ft-ra tehető. Azért kell ezt az összeget visszaszerezni, mert az egy adócsaló arisztokrácia kezében van, amely gazdaságilag és erkölcsileg rombolja az országot. Ez a réteg a korrupció melegágya, és hogy az országot ne tudják gazdaságilag végleg tönkre tenni, vissza kell tőlük venni az elcsalt értékeket. Ehhez mielőbb vissza kell állítani az Adógyomozó Hivatalt, és átfogó gyomozást kell visszamenőleg indítani.
4.) A korrupció és a rejtett gazdaság felszámolásával juttassanak a társadalom 60%-ának kb. 4,5 millió Ft-os családi részvényt, a kisvállalkozóknak adókedvezményként, és az önkormányzatok és a társadalombiztosítási alapok megerősítéséhez részösszeget!
1990 óta a lakosság 80%-ának csökkent, 20%-ának nőtt a jövedelme. Ha tekintetbe vesszük, hogy a lakosság egészének a reáljövedelme ma az 1989-es értéken áll, akkor nyilvánvaló, hogy a 20%-os nyertes, és a 80%-os vesztes réteg közt egy belső jövedelmi átrendeződés, valójában egy belső kifosztás zajlott le. Azért nevezhetjük ezt belső kifosztásnak, mert a vesztes 80% munkajövedelemből él, s teljesítményük kb. 70%-kal nőtt, miközben reáljövedelmük csökkent, míg a gazdag réteg nagy részének (pl. az adócsaló arisztokráciának) nincs olyan teljesítménye, hogy méltó lenne a jövedelemtöbbletre.
Miután Magyarország lakosságának kb. 60%-a szerény, vagy szegény körülmények közt él, és ők 1990 utáni idők vesztesei, ezért társadalmi igazságtétel, hogy ez a 6 milliós tömeg a veszteségének mérsékléséhez családonként kb. 4,5 milliós részvényt kapjon. Ugyanakkor ismert az önkormányzatok és az egészségügyi rendszer
5.) Magyarországon egy radikális, magyar típusú New Deal-re van szükség, amelyben munkahelyteremtő állami beruházásokat kell kezdeni és védelembe kell venni a hazai árut, amit az Uniónak is el kell fogadnia!
1990 után várni lehetett, hogy a magyar tulajdonú termelő tőke növekedni fog. Ehelyett magyar tulajdonú termelő tőke 60%-a elveszett. Ez példátlan gazdasági veszteség. Ez azért történt, mert 1990 után Magyarországon a kapitalizmusnak egy elavult típusa, azon belül is az idegeneknek kedvező, un. provinciális monopolkapitalizmus alakult ki. A monopolkapitalizmus 1929-ben már súlyos gazdasági válságba taszította a világot, és kiderültek súlyos szociális hiányosságai. Ez történt az USA-ban is. Ám 1931-ben felismerték a monopolkapitalizmus tarthatatlanságát és Keynes angol közgazdász elvei alapján meghirdették a New Dealt-t, melyben fontos, infrastrukturális és munkahelyteremtő beruházásokat indítottak. Ezek mellett azon belföldi cégek, melyek nem bocsátották el a dolgozóikat, a termékeikre rátehették a kék sas jelet, melyet, mint hazai terméket ajánlották a vásárlóknak. A kapitalizmusnak pedig a egy humánusabb típusára, a szociálkapitalizmusra tértek át. Ez kell tenni 2009 után Magyarországon is.
6.) A külföldi cégeknek a további protekcionista - évi kb. 900 Mrd Ft-os - támogatását le kell állítani és az eddig áron alul vásárolt ingatlanok értékét utólag meg kell fizettetni velük.
1990 után Magyarországon megjelent az idegen tőke, s máig kb. 100 Mrd eurót ruháztak be ám mára kb. 100 Mrd USD-t vittek ki. A külföldi elérte óta a lakosság 80%-ának csökkent, 20%-ának nőtt a jövedelme. Ha tekintetbe vesszük, hogy a lakosság egészének a reáljövedelme ma az 1989-es értéken áll, akkor nyilvánvaló, hogy a 20%-os nyertes, és a 80%-os vesztes réteg közt egy belső jövedelmi átrendeződés, valójában egy belső kifosztás zajlott le. Azért nevezhetjük ezt belső kifosztásnak, mert a vesztes 80% munkajövedelemből él, s teljesítményük kb. 70%-kal nőtt, miközben reáljövedelmük csökkent, míg a gazdag réteg nagy részének (pl. az adócsaló arisztokráciának) nincs olyan teljesítménye, hogy méltó lenne a jövedelemtöbbletre.
7.) A drága állami beruházásokat (pl. a 4-es metrót) felül kell vizsgálni, a bekerülési árakat mérsékelni kell, és a munka nélküli prémiumokat, csillagászati végkielégítéseket (pl. BKV esetében) és gyanús pályázatokon nyert összegeket felül kell vizsgálni és vissza kell fizettetni.
Magyarországon 1990 óta a gyanú és az elégedetlenség övezi az állami beruházásokat. Sokszor meggondolatlanul és drágán épülnek az utak. Ezek közül is legkirívóbb a 4-es metró. A metró hazai forrásból kb. 250 Mrd Ft-ba kerül. Ez jogilag is kifogásolható, mert az önkormányzati törvény szerint Budapest beruházását ez esetben a Központi Költségvetésből nem lehet támogatni. Ezért mielőbb felül kell vizsgálni jogilag és finanszírozási szempontból a 4-es metrót, és keresni kell a kisebb kiadású megoldást. Másik akut pont Magyarországon a pályázati és állami vállalatoknál kialakult jövedelmi és premizálási rendszer. A munka nélkül jövedelmeket és alaptalan pályázatokon elnyert összegeket jórészt összejátszással érik el, ezért nem csak az anyagi veszteség, hanem a veszélyes korrupciós tünete miatt kell utólag is eljárást indítani.
8.) Az állami beruházások kiadásának mérséklésével és a prémiumok visszaszerzésével keletkező összegeket a 120 Mrd Ft-s elvonást elszenvedő önkormányzatok és a csődközeli, kb. 50 Mrd Ft-ot igénylő devizahitelesek megsegítésére kell fordítani.
Magyarországon 2007-ben az 5000 lélekszám alatti településeket II. Nemzeti Fejlesztési Tervben olyan helyzetbe hozták, hogy képtelenek önrész vállalására a pályázatokban. Közben a 4-es metrónak költségvetésből 250 Mrd Ft-ot akarnak juttatni. Közben kormány 2009 nyarán hozott megszorító intézkedésében 120 Mrd Ft-ot von el az önkormányzatoktól. Ettől már a falusi önkormányzatok nem hogy pályázni, hanem már fennmaradni is alig tudnak. További sajnálatos tünet a devizahitelesek sorozatos fizetésképtelensége. Elveszik házaikat, s utcára kerülnek. Számukra az állami beavatkozás, adott esetben tartozásfelvásárlás lehet a családjuk megmentése. Ehhez pár tíz milliárdos állami segítség mentség lehet.
9.) Magyarország sikeres uniós tagságához a mai magyar termelő tulajdont az elkövetkezendő 10-15 évben 1,5-1,7-szeresére kell növelni, az elveszett 1,5 millió munkahely 80%-át vissza kell szerezni, a külföldi cégek hazai uralma mellett is.
Mint ismert Magyarország termelő vagyona 40%-a az 1989-es értéknek, közben a túl privatizációval és a külföldi felvásárlások miatt a munkahelyekből 1,5 millió elveszett. Ma már egyre inkább felismert, ha nem alakul ki jelentősebb magyar tulajdonú termelő tőke, akkor Magyarország csak elgyengült, bedolgozó hátsó udvara lesz az Uniónak. Ahhoz, hogy ez változzon, jelentősen, kb. 1,5-1,7-szeresére kell növelni a hazai tőke nagyságát az elkövetkezendő egy-másfél évtizedben. Ehhez a magyar New Deal-en beül - az Uniót is meggyőzve - egy piacvédelmi programot kell meghirdetni (mint az USA-ban Hamilton elveivel) Fontos még, hogy a szociális támaszt is jobban adó állami tulajdon is nőjön, s ehhez munkahelyeket jelentő állami beruházásokat kell indítani.
10.) A magyar természeti kincseket - a földet, a vízkészletet, a hévizeket, az ásványkincseket - védelembe kell venni, a külföldieknek történő eladását - az EU ellenkezése mellett is - meg kell akadályozni, az eddigi csalárd szerződéseket felül kell vizsgálni és fel kell mondani.
Magyarországnak közepesnek nevezhető a természeti kincsekben a gazdagsága. Ebből a kincsből akkor profitál igazán az ország, ha hazai kézben is marad. Ezért stratégia kérdésnek tekinthető a hazai természeti kincsek védelme. A külföldiek előtt 2011-ben szabaddá válik a hazai termőföld vásárlása. Ha a felvásárlás dömpingszerűen megindul, akkor Magyarország szó szerint elveszíti a maga alatt a talajt. Ez katasztrofálisan kiszolgáltatott helyzetet teremthet. Ez minden körülmények közt meg kell akadályozni, s Európai Unión belül is ki kell csikarni a földvédelmet. (érdemes erről konzultálni Lengyelországgal is) Ilyen irányban minden eddigi megállapodást is felül kell vizsgálni. Nagy figyelmet kell fordítani a gázvagyon védelmére (ld. Makó), s készülni kell arra, hogy bizonyos érdekcsoportok - a nagyobb technológiai tudásra hivatkozva - a hazai érc és szénvagyont megszerezni.
Az Magyarok Szövetsége akta!
http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=6415843
