Egy történet
– gyermektanítónk meséli: a M-i iskolában ötödikes fiúkat tanítok. A
tanév során, végig, rettenetes volt a magatartásuk. Folyamatosan
imádkoztam értük. A legutóbbi órára csak egyetlen egy jött el
közülük. A többiek a kosarazást választották. (A jó idő is döntés elé
állít… mint minden lehetőség…) Pont ez a fiú, (D.), volt korábban a
hangadó. Háttere nagyon rossz: nem édesapa, és nem is édesanya, hanem
anyukája volt élettársa (!) neveli. „Nekem csak a szexről tessék
beszélni, más engem egyszerűen nem érdekel” mondta korábban. De
mostanra teljesen megváltozott. Olvas otthon, kérdései vannak,
folyamatosan formálódik gondolkodása és élete! Mi a titok? Az, hogy
amikor egyes egyedül ő jött el a fiúk közül, mi ott, abban a teremben –
elmondtuk a bűnösök imáját. Mindazt, amit eddig hallott, át tudtuk
beszélni, életét az Ige megítélte, és döntés elé került. Jézust
választotta.
„Legyen
áldott az Úr, aki áttöréshez vitte ezt a munkát, s a bandavezér fiú
megtért! Legyen áldott minden beszélgetés, ami ehhez a változáshoz
vezetett a fiú életében. Végezze el a Mindenható Úr, hogy ne egy
fellángolás legyen ez. Merje felvállalni a barátai előtt élete
változását D., s ahogy eddig a rosszra vezette társait, vigye most a
jóra! Az eddigi szexcentrikus gondolkodás helyett legyen ott most a Te
jelenléted, kedves Urunk! Tisztuljanak a gyermekszívek! Ámen.”
Üzenet:
lehet, hogy a többiek a kosarazást választották. Lehet, hogy egy egész
tanévet végigküzdöttünk értük, és most úgy néz ki, hogy nem is fontos
számukra, amit mondani szeretnénk. Lehet, hogy úgy tűnik ebben a
percben, hogy az ellenség győzött. De nem. Az Úr ezt a helyzetet – éppen ezt a helyzetet, amikor csak egyetlen
gyermek volt kíváncsi a foglalkozásra – jóra tudja használni. Éppen így
tudja megmenteni ezt a gyermeket. Ennek jött el most az ideje. És D. megkapta élete nagy lehetőségét.
Feltéve, hogy gyermektanítónk nem adja oda magát a gonosz cselvetésének – a rossz gondolatoknak! Sem az önkárhoztatásnak, sem a kétségbeesésnek, sem pedig a reménytelenségnek. Nem adja oda magát az értéktelenség gondolatainak, nem adja oda magát annak, hogy sokat vetett, de keveset aratott. Nem adja oda magát annak, hogy ő már túl öreg, vagy alkalmatlan lenne erre a munkára – hanem szabaddá teszi szívét arra, hogy az Úr elvégezhessen benne mindent, amit szeretne. Azt a szót tudja mondani, amire pontosan D-nak van szüksége, úgy tudja őt vezetni a beszélgetésben, hogy minden ellenállás megszűnjön, és az Ige, ami eddig már formálta belülről, győzelemre juthasson: D. megtérhessen. A győzelmes élet alapjai – nem adom oda a gondolataimat az ellenségnek, bármilyennek látsszon is a helyzet, amibe kerültem – itt működtek. A gyümölcs: D. megtérése. Ha minden rosszul jön is ki, ki tudod-e mondani Illéssel: Uram, te tudsz valamit erről a helyzetről, amit én nem tudok…
A hétfőn, az uráli Jekatyerinburgban megrendezett Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) már nem igazán kelt feltűnést – írja kommentárjában a hírügynökség. Éves rendezvényei szabályszerűen megtörténnek, az intézményen belüli mintegy 20 szakosodott ágazat, az Üzleti Tanácstól, a Nagysebességű Információs Sztrádáig olajozottan működik.
Az SCO
egy regionális szervezet, mely alapítóként a következő államokat
foglalja magában: Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgízia
(Kirgizisztán), Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Egykori létrehívói
mindenekelőtt biztonsági szövetséget kívántak volna belőle teremteni,
de a szükség úgy hozta, hogy az utóbbi időben elsősorban gazdasági és
energiapolitikai intézménnyé vált.
Nagyon sokan úgy
tekintenek a Szervezetre, mint egy olyan orosz-kínai együttműködésre,
mely garantálja a két nagyhatalom gazdasági, kereskedelmi, energetikai,
sőt bizonyos értelemben biztonsági érdekeit a közép-ázsiai térségben,
illetve megakadályozza egy külső, domináns hatalom térségbeli
egyeduralmát.
Mégis a mostani, jekatyerinburgi találkozó
más lesz, mint az előzők, mert elsősorban a külső orientációs
lehetőségekre koncentrál, azaz, arra keresi a választ, hogy lehet-e,
szabad-e, s ha igen, hogyan bővíteni a szervezetet. Már a közeljövő
felvetheti India, Irán, Pakisztán és Mongólia szoros együttműködését a
szervezettel, de ez csak a kezdet – írja a RIA Novosztyi elemzése.
Jelenleg
Oroszország adja az SCO soros elnökségét, Moszkva pedig nagy hangsúlyt
helyezett arra, hogy egyrészt a szervezet számára kiemelt téma maradjon
Afganisztán, mint olyan terület, mely kulcsfontosságú szerepet tölt be
Közép-Ázsia politikai fejlődésében. De Moszkva szeretné szabályozni is
a tagfelvétel kérdését, lévén, hogy a világ különböző régiójából is
akad számos jelentkező. A jekatyerinburgi találkozótól sokan azt
várják, hogy a szervezet elzárja a lehetőséget az új jelentkezők elől,
pont úgy, ahogy az ASEAN országok sem kívánják szervezetük bővítését.
A tavalyi amerikai elnökválasztás óta a Republikánus Párton belül komoly vita indult el arról, hogyan növelhetné a párt népszerűségét. A washingtoni lap szerint a jobboldal támogatottságának visszaesése hátterében elsősorban demográfiai okok húzódnak meg.
Az elmúlt öt elnökválasztás közül négyben a demokrata jelölt kapta a több szavazatot. Bármilyen összehasonlításban is vizsgáljuk a két párt támogatottságát a tavalyi elnökválasztáson, a statisztikából az derül ki, hogy a baloldal népszerűsége szinte minden társadalmi szegmensen belül meghaladja a konzervatívokét. A konzervatívok kizárólag a fehér munkásosztálybeli férfiak körében kaptak több szavazatot.
A The Washington Post szerint a baloldal előretörésének elsődleges oka az urbanizáció. A városlakók körében mindig is a Demokrata Párt volt a népszerűbb. Mivel az elmúlt években egyre nő a városban lakók, és csökken a vidéken élők száma, a baloldal bázisa bővül, a hagyományosan jobbra szavazó területek lakossága viszont folyamatosan csökken.
Különösen nagy a két párt támogatottságának különbsége a fiatal választók körében: a 30 évnél fiatalabbak között toronymagasan vezet a baloldal.
A migráció hatásai is inkább a baloldalnak kedveznek. 1988-ban a választók 85 százaléka, tavaly viszont már csak 76 százaléka volt fehér. A kisebbségek körében pedig ismét csak a demokraták a népszerűbbek.
A jobboldal csak akkor remélheti támogatottságának erősödését, ha sikerül megszólítania a hagyományosan inkább a baloldalt támogató rétegeket. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat. A jobboldal leginkább abban reménykedhet, hogy az amerikaiaknak előbb-utóbb elege lesz az Obama-kormány költekezéseiből, és ismét a fiskális szigort hirdető konzervatívok felé fordulnak.
http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2009/06/13/AR2009061301209.html
A tavalyi orosz-grúz háborút több hónapos előkészületek előzték meg. Elemzők már a nyár elején gyanították, hogy az orosz csapatok előbb-utóbb benyomulnak az ország területére. Az angol nyelvű moszkvai lap szerint a tavalyihoz kísértetiesen hasonló folyamatok zajlanak most is, és félő, hogy újabb konfliktus törhet ki a nyáron Oroszország és Grúzia között.
Matthew Collin arról tudósít Tbilisziből, hogy szaporodnak az aggasztó jelek, amelyek a tavalyihoz hasonló orosz-grúz konfliktus kirobbanásának lehetőségét vetítik előre. A közelmúltban bombák robbantak Abháziában. Oroszország hadgyakorlatokat tartott a grúz határ közelében és megerősítette az abház határ őrizetét. A grúz kormány azzal vádolja Moszkvát, hogy pénzzel támogatja az oroszbarát ellenzéket, hogy destabilizálja az országot. Az orosz vezetés többször világossá tette, hogy Szaakasvili elnök távozását szeretné. „A jelekből arra lehet következtetni, hogy nem lesz konfliktusmentes a nyár."
Collin emlékeztet rá, hogy a közelmúltban amerikai diplomaták is arra hívták fel a figyelmet, hogy Grúzia továbbra is tüske a Kreml szemében. A volt szovjet tagköztársaságot ugyanis a tavalyi háború sem törte meg: Grúzia nem mondott le sem az euroatlanti integrációról, sem a kaukázusi gázvezetékekről. A tavalyi háborús konfliktushoz vezető érdekellentétek tovább mérgezik az orosz-grúz viszonyt.