Naplom.com - Naplóm

régen írtam....
Most csak egy mondat miatt,amit tegnap egy filmben hallottam s nem szeretném elfelejteni..

" a szívemben laksz,sokszor tartozol ugyan a lakbérrel de kilakoltatni lehetetlen."

Ebben a mondatban valahogy minden benne van.

Vasárnap este Babu unszolására gyalog tettük meg az utat a karácsonyi vásárba...hatalmas távolság,talán 1 egész km is megvan....na jó,lehet másfél.
Be kell vallanom,bár nem vagyok én nagy híve a sok kütyü vásárlásának,mégis mégis abszolút hangulatot ad az ünnep várásnak a sok szín s illat s ünneplőbe öltöztetett belváros az árusokkal a forralt borral s a kemencében sült lángosával.
Bár semmi extra nem történt én mégis rég érzett felhőtlen örömet s jó kedvet éreztem az estében...és nem a bor hatása volt ez,inkább is a béke a meghittség...gondtalanul sétálni a fényárban úszó hideg estében,nézni s részesévé lenni a kavalkádnak,szerelmesen andalogni s nézelődni...
milyen kevés is elég ahhoz,hogy bensőnket melegség árassza el s lelkünket ünneplőbe öltöztetve várjuk a karácsonyt!

Volt-van nekem egy tündéri barátnőm még iskolás koromból.
Egy osztályba jártunk,egymás mellett ültünk s minden szabadidőnkben együtt voltunk....ma sem értem,hogy nem fogytunk ki sosem a mondanivalókból:)

Az évek alatt mindig töretlen volt ez a barátság,bár voltak idők,mikor kevesebbet bírtunk találkozni.
Valahogy mindketten tudtuk-tudjuk mindig,ha bármi van,a másik ott van mindig.
A lányaink egyidősek,s mostanra ők is a legjobb barátnők,ugyanúgy beszélgetnek át éjszakákat,millió titkuk van és ugyanazon dolgokat művelik,amit anno mi.

Mi nem élünk egy városban,60km választja el így a 2 lányt is egymástól.
Nekünk az alkalmazkodás jut,hogy megoldjuk,melyik hétvégén kinél lesznek a lányok,mert hogy ők együtt,ez biztos:)
A hosszú ünnepen most,az én lányom tartott velük,Babu dolgozik holnap estig,így ma megint bírtam csenni egy napot csak magamnak.
Volt takarítás,olvasás,testem kényeztetése és tv nézés is:)
Holnap főzés,este barátok jönnek,majd szombaton mi is elmegyünk másik baráti párral kényeztetésre,egy röpke wellness hétvégére.

Fura az érzés,hogy pihenőnapok,hogy szabadidő s az életem értelme emberpalántám nincs velem.
Azt gondolom,hozzá kell szoknom ez már egyre jobban így lesz.
Járja saját útját,élvezi az életet s már nem mindig velem.
Azért nagyon-nagyon jól esik,hogy naponta többször hív,igaz,sok ideje nincs rám a telefon másik végén,hisz sűrű a program,de érzem,neki is kell még,hogy hallja a hangom,tudja,hogy velem minden rendben.
És várom a hétvégét is,olyan nagyon régen voltunk Babuval bárhol gyerek nélkül,
már-már fura lesz s ismeretlen a felállás:)

Végre Zsó kötélnek állt a rendszeres testmozgás terén...Csudi jó dolog a lányommal együtt járni tornára:)
Remélem-remélem,hogy sokáig kitart s élvezhetem vele ezen programot hosszú ideig:)

Vajon mi játszódik le egy 13 éves nagylány fejében,ha van 2 abszolút bizalmasa,az anyuja s a legjobb barátnője s ők ketten homlok egyenest mást tanácsolnak egy konkrét dologban?
Vajon merre billen a mérleg nyelve a kis kamasz kobakjában?
és vajon tehet-é bármit az anya,hogy megvédje porontyát,hogy óvni tudja s védelmezni?
és vajon kell-é bármit tenni?
Mivel teszi a szülő a legjobbat,ha oltalmazza mindig vagy ha engedi tapasztalni s saját hibából tanulni a gyermeket?
Azt hiszem,elmondhatom a véleményem,kibeszélhetjük a dolgokat bármilyen mélységben....de a döntést Rá kell bízzam..ha hibázik akkor is.Ha a szívem szakad meg közben....akkor is. Egy a lényeg,bíznom kell benne,mindig bízni s sosem megtántorodni.

Nehéz-nehéz-nehéz....