Naplom.com - Naplóm

Nehéz olvasmány ez a Rakovszky (Zsuzsa: A hullócsillag éve), legalább annyira, mint a kor, amiről szól. Hogy mégsem hagyom abba a felénél az nem a csakazértis miatt van, ugyanis simán képes vagyok otthagyni egy könyvet még így is, ha nem érdekel. Hanem mert van benne valami, még nem tudom, mi, de a végére talán rájövök.
Apu ma züllött. Összehoztuk a nem tipikus vasárnapi ebédet, zöldbab főzelék és fasírt személyében és utána egész délután Tankcsapdát hallgatott és klipeket nézegetett. Máskor biztos jól kiakadtam volna rajta, mert nem rajongok a zenéjükért. Tessék megkövezni, ez van. Nem mondom, hogy egyiket sem szeretem, mert mondjuk az Egyszerű dal az nagyon ott van, de a zúzósabb, szókimondós számaikat nem bírom. De ma nem bántam az egészet, elsütögettem (tejes pite), mentás limonádét is csináltam, ami inkább tekinthető teának, de a "szakirodalom" szerint limonádé, hát legyen úgy. Sőt még egy almás-zabpelyhes turmixot is összedobtam. Meg utána elmosogattam, volt kedvem is hozzá. És olvasok. Ma még egy rész sorozatot se néztem meg és nem is tervezem.
Óh, hangulatok, érdekes dolgok vagytok. 

Na, tegnap kocsmázás volt hugival, nem volt nagy szám, nem is ittunk, csak alkoholmentest. Nem ismerem ezt a társaságot, meglátszott, de nem baj, jó fejek voltak. Szimpi volt egy srác, de hugi elmondta, hogy évfolyamtársa volt, ami kicsit kiábrándító, illetve nagyon. Miiiiiindegy.
Hugi lebetegedett kissé, franc tudja miért. De már jobban is van.
Nagyon nagy zuháré volt nálunk, rittig mikor vásároltam, ott vártam meg a boltban mire elállt, gyalog mentem és hát nem volt kedvem elázni. Vagy fél óra alatt elállt. Esernyő persze nem kell, mert minek. Lökött egy világnézet, de ez van. :D

Hallgatom ezt az albumot újra és újra, úgy érzem, muszáj leírom mit jelent – nekem legalábbis. A sok hallgatás során próbálom megértenem, miről is szólnak ezek a dalok, mert a dallam és a szöveg egysége olyan különleges, hogy gyakran egészen meglepő hangulat alakul ki tőle. Az album címét adó dalban, a Yanna Yovában magát a fatalizmust érzem, ami annyira nem jellemzi a gondolkodásmódomat, hogy jószerivel pofon üt, hogy mégis mit akarsz, nem tudsz semmit a világról, amit meg igen, az múlandó, legyen az akár a Vezúv, vagy Amszterdam, vagy te magad. És miután szembesül az ember a szavak jelentésével, talán megérti a titokzatos és értelmetlennek tűnő Yanna Yova jelentését is, az egyetlent, amiben még bízni lehet, azaz „tudom, tudom már csak te vagy”.  

Így hiába szól az egész album az elmúlásról, elhagyásról, a halál elkerülhetetlenségéről, amit kénytelen mindenki egyedül végigcsinálni - egyszerűen nem lehet félni, hiszen az élet után új kaland kezdődik: „jöjjön a sose volt utazás”.

A Makám ezzel elérte, hogy ez az album egyáltalán nem nyomaszt és fojtogat, hanem hol elgondolkodtat, hol megnyugtat, az örök remény szimbóluma – számomra. :)

Nyár: lelki szemetesláda státusz. És ez jó, mert van rá időm, türelmem, kedvem is, ha úgy tetszik. Nem kell azon agyalni, hogy haggyál már aludni, mert holnap 6-kor kelek... Akármeddig lehet beszélni és panaszkodni és ha utána jobb lesz valakinek, akkor örülök. Lassan kiderül, hogy egy kicsit értek az emberekhez, de csak egy egészen nagyon kicsit... :)

Acsudába, de álmos vagyok. Hiába, így jár, aki 3-kor fekszik le és 11-kor már ébren van. :D El msn-eztem az időt a barátokkal és ez jó, tetszett.
Ma meg nagy szoba rendrakás és átalakítás volt soron. Egész nap, és még nincs kész. Kidobáltam az összes cuccomat, amire nincs már szükségem, sok kacattól megszabadultam. Régen nem csináltam már semmi jelentősebbet a szobámmal, ideje van. Ez az egész szoba annyira nem én vagyok, sokkal inkább a környezet, ami felnevelt, az ő ízlésük, nem az enyém. Én nem szeretem a csipkét, meg a porcelán gagyikat, a giccset, a rózsaszín fotelhuzatot... nekem az egyszerű, letisztult dolgok tetszenek. Le is szedek minden csipkés dolgot, felszedem a szőnyeget, és kivágom a giccseket, vagyis elrakom dobozba, hátha lesz egyszer olyan gyerek, aki a padláson kotorászva "kincseket" talál, mint én is régen...
Az ágyamat nem tudom áthúzni, az is rózsaszín, de nem baj, valaminek kell maradnia a régi dolgokból is. Az ágyam amúgy is a kedvencem, mert nem klasszikus ágy, egy böhöm nagy kanapé, amivé nem szoktam alakítani, mert igencsak sérvet kapnék, mire sikerülne. Ha szét van húzva, a közepén van egy mélyedés és így nem is lehet rajta kényelmesen aludni. Ezért van rajta egy vékonyabb paplan, és így már jó. :) Szeretem. Ja, és 1, 5 személyes kb. szóval egy fél személy még fér mellém. :D