Pletykacica23 naplója

2009. December 24.

Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.

Mindenkinek boldog , békés Karácsonyt kivánok !!!!! :)

Pletykacica ... xoxo

2009. December 22.

Ma  megvolt a tabló kép készítés :S Hát az enyémek érzésem szerint nem lettek hű de jók , bár talán kettő egész normális , na szóval sikerült picit elszomorodnom , de utána a legjobb b.-mel csináltunk jó néhány közös fotót és ezek feledtetik velem a tabló képeket :) Olyan cukik lettek :D  Amikor hazaértem meg már várt a karácsonyfa , szóval most megyek díszíteni :) Sajna egyedül :S , holnap meg sütit meg kalácsot sütök a nagyimmal :) 

2009. December 21.

Most találtam , egész érdekes :)

Kövek
mind oly békés
fehér és szürke
ülnek a tavaszillatú
puha fűben
hasalnak a folyó
harsogó ölén
csak lopnak
kopnak
kopnak
porrá lesznek
elporladnak minden
barlangszáj elől
minden sír fölül
és a kövek
bújnak a napfény
karjai közé
és a langy meleget
ruhának fölveszik
és mély nehezek
súlyosak a kövek
nyugodtak jóllakottak
kövérek és némák
átszilárdulnak
az időn
és a kövek
nagyok és békések
ráülhet az ember
ráülhet az angyal
a kövekre van írva
hogy a tavaszból egy kicsit
el kell lopni
zsebre tenni
hogy az angyalt most egy kicsit
meg kell látni
meg kell nézni
hogy a barlangot egy kicsit
ki kell nyítni
kiszellőzni
kitisztulni
felragyogni
a tavaszillatot a kövek
beisszák beeszik
és porból porrá teszik
kövek porává teszik
a tavaszi fényt a kövek
magukba csókolják mindig
és hangtalan hirdetik
hogy boldogok a kövek
boldogok az emberek
boldogok az angyalok
boldogok mind az Isten gyilkosok
boldogok a sebzett örült állatok
boldogok a véres kezű latrok
jobbak és balok
boldogok a temetői barlangok
boldogok ők mind a kövek
boldogok időn át boldogok
mert a barlang most egy kicsit
kinyílhatott
és kiszellőzött
és tisztává lett
felragyogott
a tavaszillatot a kövek
boldogok az emberek
az Isten gyilkosok
az angyal most egy kicsit
elhasal a folyó harsogó ölén
mert boldogok ők
a kövek
az emberek
boldogok ők
boldogok

2009. December 17.

Nyugodj békében ...

Hallod de talán nem is érted
Vagy vágyod , hogy csak félre értsed
De mikor megjönnek az első könnyek
Rádöbbensz ez nem megy könnyen
Mert veszíteni tudni kell
Új álca , hogy így fogd fel
Mintha nem érdekelne semmi
Hát ilyen erősnek lenni ?
Kemény közönnyel a néma éjben
Búcsúzni , elmentél , nyugodj békében

Furcsa bánat , s mind eltúlzott
S már az bánt , hogy el sem búcsúzott
Hogy elment , de ott maradtak
A soha ki nem mondott szavak
S már nem hallja úgysem , hiába ordítod
A kézírását hordják a levélpapírok
Pofátlanul és emlékeztetve ,
Szajkózva , hogy semmi sincs veszve
S ha itt lenne , könnyes szemmel a képébe
Ordítanád , nesze hát nyugodj békében !

Nehéz kimondani , nehéz felejteni
Nehéz egy új lapot nyitni neki
Ami úgy kezdődik , hogy "itt ért véget "
Mert az számít , hogy itt hagyott téged
Záróakkord egy új kezdete
És nem tudod , hogy mit kezdj vele
Mert meg kell érnie néhány ténynek
El kell múlnia néhány évnek
Hogy a megértés sanda fényében
Suttogd el , nyugodj békében ...

2009. December 16.

Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem,
hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz,
ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a
színtelent, a komisz varázsló.