Naplom.com - Naplóm

Három napja egy szem eső nem esett, sőt a nap is itt tölti a télvéget. Örülök neki, mert száradnak az utak fel a dombok közé, ahová a kutyát viszem minden nap sirálylesőbe. Ahogy egy jó STALKER ismeri az ösvényeket a Zóna anomáliái között, úgy tudom már én is, hova léphetek, ha sár van, hogy szárazon megússzam ezeket a túrákat, de ma már szinte minden száraz volt, bárhol kényelmesen haladhattam. A kutya (egy fekete labrador) öregecske már, de az érzékei élesek - amikor velem jön, olyan, mintha az enyémek meghosszabbodtak volna: hamarabb hall és hamarabb érez mindent.
     Az ég ilyenkor tele van repülővel. Tegnap egyszerre négyet is láttam a fejem fölött ugyanabban a pillanatban, plusz egy helikoptert. A dupla turbólégcsavaros King Air 350-est például a hangjáról ismertem fel (sokat vezettem a szimulátorban) - amikor felkaptam rá a fejem, nem gondoltam volna, hogy tényleg az, de a gép jellegzetes alakja elárulta. Egy közeli kis  reptérre igyekezett, amit aztán véletlenül meg is találtunk tegnap délután Oxfordból hazafelé jövet. Ott állt a King Air a nagyobbik hangár előtt, én pedig most láthattam először élőben azt a gépet. És nagyon tetszett az a 747-es is, amit a felkelő nap alulról világított meg egyik reggel, amikor kiléptem a házból - talán 2500 láb magasan ha volt... Míg a kutya azt is megmondaná, melyik fűszál milyen szögben dől, ha fúj a szél, az égen zajló dolgokat én hallom jobban.
     Oxfordba napi szinten megyek, akár többször is. Háromnegyed órás vezetés oda, ugyanennyi vissza, bár visszafelé kényelmesebb vagyok. Tegnap egyszer azért kellett menni, hogy elintézzük a hivatalban az itteni biztosítási számunkat. Ehhez egy telefonos bejelentkezés után egy személyes interjúra kell menni az adott körzet központjába. Összeírtunk pár kérdést, amit mindketten megkérdeztünk külön ablaknál külön emberektől, hogy a válaszokat egyeztetve lássuk, mit kell hinnünk illetve tudnunk. Meglepő módon teljesen azonos válaszokat kaptunk ugyanazokra a kérdésekre - ez valahogy Magyarországon nem szokott menni, sőt, ahány hivatalnokot vagy ügyfélszolgálatost megkérdeztem, mindig mind mást mondott. Nem baj, legalább itt kristálytisztán működnek a dolgok (vagy ahogy mondani szokták: "ugyanazt a képernyőt nézik"). Szóval lesz biztosítási számunk, amivel kicsit kinyílik itt a világ a munkavállalás szempontjából. (Legutóbb,  Walesben au-pair-ként voltunk kint, annak nincs ilyen vonzata, de legalább anélkül is remekül működik.)
     Az oxfordi piac egy kis téren a sok Harry Potter-stílusú épület között valami óriási. Sátras-csíkosponyvás esemény, ahol egy-két férfikofa mindenféle rigmusokat kiabálva csábít, hogy vegyek nála tekergőző kolbászokat, míg a másik arra biztat, hogy az ő kalácsába harapjak másodszor. Az épületek hűségesen visszhangozzák a rímeket, olykor a toronyóra is üt egyet-egyet.
     Azt hiszem, most megyek, beletúrok a süteményes dobozba pár szem csokis cookie-ért, mellé pedig tolok egy kis jamaikai gyömbérsört... (a sörhöz semmi köze a nevén kívül, de kellemes kis gyömbérital :))