Naplom.com - Naplóm

Itthon.

Most alvás, aztán átéljük, ami átélhető...

...szó nincs ütemtévesztésről, inkább csak egyik lábamról a másikra álltam az utóbbi időben. Persze nem unalomból...
     A kamerában ott várakoznak a Corfe váráról készült felvételek, a gépen pedig hegyekben áll egy rakás másfajta nyalánkság (St. Albans, az uffingtoni fehér ló, Wayland's Smithy, és pár egyéb életkép) - ezt hívhatjuk súlyos lemaradásnak a feldolgozás szempontjából, de meg tudom magyarázni.
     Először is meg kellett tervezni valahogy  a nyarat, amibe egy magyarországi útnak bele kell férnie. Főleg, hogy kocsival jöttünk ki februárban, amit hat hónapon belül ki kell vinni az országból, ha nem regisztráljuk itt. Márpedig nem, mert elég vaskos költsége lenne, tekintve, hogy bal oldali kormánnyal rendelkezik a jobb oldali kormányok országában. A Golf tehát hazamegy, viszont itt meg kocsi nélkül mozdulni is nehéz, ezért elkezdtünk nézelődni. A használt autók árai Angliában viszonylag alacsonyak, egy tízévesé különösen. Így sikerült egyhavi spórolt pénzből venni egy Nissan Almerát két hete.
     A lényeg, hogy menjen, és ne kelljen rákölteni sokat - ez volt a terv. Ez leginkább olyan emberek terve, akik nem értenek semmit az autószereléshez, és "ismerőseik" sincsenek, mert ez egy másik ország. Tony, a kertész ugyan autószerelő volt, amíg el nem jött Litvániából tizenegynéhány éve, fel is ajánlotta a segítségét, de nagyjából soha nem ér rá, úgyhogy igyekszem nem zaklatni. Az viszont váratlan fordulat az életemben, hogy mióta megvan ez a Nissan, azóta rengeteg órát töltöttem vele ilyen-olyan ügyben.
     Azzal kezdtük, hogy lecseréltük az első gumikat, mert egynémely felületeken inkább hasonlított egy forma 1-es autó kerekére, mint utcai járműére. Magasabb sebességnél a kormány is szitált egy csöppet, és reméltem, hogy egy gumicsere megoldja. A neten volt pár ajánlat mobil gumiszervizre (kijönnek házhoz, feltesznek két új gumit, és elmennek a régiekkel), nem is volt igazán drága, de egy másik ismerősünk ajánlott egy gumiszervizt, ahová ő hordja a kocsiját évek óta. El is mentünk Slough-ba (Windsor mellett), ahol sikerült gombokért két igen jó állapotú használt gumit felszereltetni. Így már csak háromféle abroncs van a kocsin: elöl egyféle, hátul pedig két különböző - Angliában ugyanis nem kötelező egyforma gumikat rakni, még azonos tengelyre sem... Kipróbáltuk, és remekül bevált; autó repül, kormány stabil, vagyis nem a futóművel volt a gond (azt beállítani többe kerülne).
     Örömünkben teletankoltuk, hogy megmérjük a fogyasztást. Talán 3-4 mérföldet jöttünk el a kúttól, amikor elég masszív benzinszag kezdett terjengeni a kocsiban. Megálltunk, alánéztem, és örültem, hogy nem dohányzom. A benzin szépen csordogált kifelé valahonnan. Hazaérve ugyanez - amikor viszont állt a kocsi, akkor nem engedte a benzint. Újra beindítva sem, csak amikor mozgott.
     Annyi támpontunk legalább volt, hogy teletankolva vannak ilyen tünetei, előtte semmi ilyesmi gondja nem volt, vagyis valahol a tank teteje környékén kell keresni a hibát. Kicsit kezdtem mérges lenni, és arra gondolni, hogy amit vettünk, az maximum egy bazinagy piros CD-lejátszó, nem autó. Azonnal nem akartunk a szervizbe rohanni vele, inkább körbekérdeztem mindenkit, aki valamennyit ért hozzá, hogy mire gondolnak. A legtöbb szavazatot a benzinpumpa kapta. Sose láttam olyat, azt se tudtam, merre van az, de elég ideges lettem ahhoz, hogy egy szál csavarhúzóval kimenjek és nekiessek a verdának. Most megdöglesz...
     A tank pont a hátsó ülések alatt van, a csomagtartóból nem sikerült hozzáférni, alulról, a murván fekve (ez a fájdalmasabbik fajta masszázs) pedig nem láttam csak azt, hogy a tank teteje felől jött a lé. Iskender barátom (http://www.naplom.com/naplo/iskender) időt és fáradságot nem kímélve instruált skype-on keresztül, merre és mit keressek. Kiszedtem hát a hátsó üléseket, amíg el nem jutottam a fenéklemezig. Ott találtam meg a benzinpumpa fedelét. A fedőlemez alatt látszott, hogy két csavar hiányzik a pumpa rögzítéséből. Kocsi beindít, előregurul, erős fék, és lám, jön is ki a fedél alól a bezin nagy erőkkel. Hiba tehát megvan, ennek örültem, és lehet, hogy csak két csavarnyi befektetést igényel a dolog. (Hogy ki és miért szedte ki, majd tette vissza a pumpát ilyen alpári módon, arról nincs infó.)
     Tony másnap elővarázsolt a mekgájveres furgonjából két megfelelő csavart, így már csak bele kellett hajtani és reménykedni. Kocsi beindít, előregurul, erős fék, és a benzin még mindig jön, ha nem is olyan intenzíven. Fakk.
     Reméltem, hogy megúszható a dolog a pumpa kiemelése nélkül, de nem. Vagy a fedőlemez görbe, mert feszegették, vagy a tömítés nem jó. Ez már olyan dolog, amihez nem akartam hozzányúlni, mert csak névről ismerem a benzinpumpa szót, és egy hirtelen fölkapott csavarhúzó nem is elég hozzá. Mivel azonban megint senki hozzáértő nem volt fizikai síkon mozgatható, egyéletem-egyhalálom-módra ennek is nekimentem. A csavarhúzó mellé ugyan be kellett szerezni egy benzinálló tömítőpasztát (5 font), meg egy kis műanyaglapot, amivel belekentem, de egyéb eszközigénye nem volt a műveletnek. Pumpa kicsavaroz, kicsit kiemel, és lám, a tömítőgyűrű sérült - nagyjából egycentis részen roncsolódott, amit egy kisollóval kivágtam, majd a maradékot vissza a vájatba, mellé egy kis paszta és imára kulcsolt kéz. Csavarok vissza, és hogy biztos legyen, jól körbevakoltam fél tubus pasztával az illeszkedést kívülről is.

     Másnap újra teszt. Kocsi beindít, előregurul, erős fék - semmi. Még két ugyanilyen, és még mindig semmi. MEGJAVÍTOTTUK :D Benzin tehát marad a helyén menet közben, én meg örülhetek, hogy pár száz fontot megspóroltunk a szakszervizen. Apa büszke lehet rám, hogy harminc év késéssel végre elkezdődött nálam valami, amire mindig is várt. Mostantól tehát feltárultak előttem a belépőszint, a "gányolás" perspektívái, és nem mondom, izgalmas dolog ez, de remélem, nem kell majd sokszor újrakezdenem valamilyen okkal.

     Az már csak hab volt a tortán, hogy ugyanazzal a lendülettel szétkaptam a bal első ajtót is. A kocsiban ugyanis eggyel több üveg volt a kelleténél, a bal első ajtóban kettő: egy működő, egy meg szilánkokra törve az ajtóüregben... Nem volt egyszerű kitakarítani, és ezzel elvesztettük azt a kellemes karibi szitahangot, amit ajtónyitáskor produkált az ezernyi szilánk, de jobb ez így. Arról megint nincs infónk, ki és miért hagyta benne az előzőleg pórul járt üveget darabokban, amikor betette az újat, de már látjuk, hogy az ilyesfajta kérdésfeltevések mind haszontalanok. A szétszedésben már elég bátor vagyok, és szerencsém volt az összerakásnál is - működik az elektromos ablak és a zár is rendesen.

Nagyon várjuk már Iskendert, aki csütörtökön iderepül meglátogatni minket egy hétre, hogy együtt mehessünk haza a Golffal. Kíváncsi leszek a véleményére, hol kell még barbár módon közbeavatkozni a kocsin a közeljövőben... Remélem, már sehol. És ha így van, akkor újra leülhetek a gép elé, hogy filmeket faragjak néhány elkapott pillanatból...

...úgy is lett...
     Amikor Londonból hazafelé tegnap megálltunk tankolni egy-két órával a meccs után, gondoltam, megkérdem a benzinkutast, akinél fizettem, mi a tervük most azzal a kupac eladó "Speciális Kiadású, Egyedi Angol Futball VB Érmékkel", amelyeken a focisták arcai sorakoztak díszdobozban. Ma reggel a BBC Radio 1-en Chris Moyles már újraírta a dalokat erősen pöcögtetve az angol önérzetet. A kedvencem a "Don't cry for us, Argentina, the truth is we'll never play you" volt.
     A kis zászlócskákból elvétve lobog még pár darab némely autókon, nyilván segítenek gyakorolni az elengedés művészetét...

...holnap meg lesz ez az angol-német meccs, ami azért nem lesz egyszerű.
     Még el se kezdődött a világbajnokság, már fel-felbukkantak az autókon lobogó kis műanyag angol zászlók. Aztán egyre több lett, pedig ahogy hallom (mert látni nem látom éppen), Anglia válogatottja elég nyögvenyelősen szerepel ezen a focitornán. A legutóbbi krízishelyzet a szlovének ellen volt néhány napja - ezt a csoportmérkőzést meg kellett nyerni, különben nem jut a csapat a legjobb 16 közé. Emlékszem, mindenki lélegzetvisszafojtva várta az eredményt. A lobogó kis zászlók mellett pedig láttam angol zászló színűre átfestett autót is (igazából fehér autón piros csíkok, de nem ám eredeti fehér autón - az illető otthon ecsettel szépen lekente a verdát, majd egy másik ecsettel szabadkézi piros csíkokkal egészítette ki az összképet). A szlovén meccs nemzeti esemény lett: a mérkőzés idejére sok helyen szabadnapot kaptak az alkalmazottak, az irodákban megállt az élet, viszont mindenki nézte a frissen ezért vett tévét, néhány buszjárat is kimaradt talán, a hentespult mögül eltűntek a hentesek, az autópályák forgalma gyakorlatilag lenullázódott - hiába, na! Ne akkor akarjon senki hétköznapi életet élni, amikor minden energiára szükség van, hogy a csapat győzzön!
     A szlovén meccs keserves egy gólja mindenkit megnyugtatott egy picit (bár a BBC Radio 1-en a műsorvezető egy aprócska viccel a frászt hozta mindenkire, aki rádión hallgatta a meccsről szóló beszámolókat), loboghatnak a zászlók tovább, az autót sem kell még visszafesteni az eredeti középkék színére. De azért mindenki érzi, hogy ez kevés lesz. A németek ellen nem lehet kivárni, potyázni, másokban hibát keresni.
     Szóval holnap kiderül, hogy az a hihetetlen nemzeti kultusz, ami a futballt övezi, megszűnik-e egy csapásra vagy sem. Ami engem illet, német győzelmet jósolok, pedig olyan szívesen látnám még ezeket a kis angol zászlócskákat az autók tetején, oldalán, Vidám dolog ez.

...egy ideje azon rágódtam, legyen-e alatta szöveg, de úgy döntöttem, nem lesz. A leírás amúgy is megvan, aki nem hiszi, járjon utána.
     Szóval itt a kisfilm Bodiam váráról. Már a második olyan vártúra, ahol egy szem felhő nem volt az égen (Caerphilly után). Nem is gondolná az embernek fia, hogy Angliában ilyen is van. Pedig de. Nem is kevés :)