Naplom.com - Naplóm

Már  nincs elképzelésem hogy hogy fog kinézni.. hogy hogy kellene kinéznie.. szőke haj kék szem.. alacsony, magas, sovány vagy nem.. egyszerűen elvesztettem azt a gyermeki hitem hogy egy embernek van olyan hogy zsáner.. már rég nem azt keresem valakiben hogy milyen kívül.. és bár klisének hat, belülről élve nem az, mert nem a kedves, figyelmes, odaadó, vicces vagy akármilyen embereket keresem.. hanem azt akiben van egy kis plusz, aki tud még újat mondani, aki valahol a lejtőn is érti még mit mondok, aki nem fél elmondani az igazat, nem azt mondja amit hallani akarok, ezzel megbánt eltipor és csalódást okoz.. hogy újra szerethessem...olyat aki elrabol és úgy ment meg hogy nem is tudja.  aki kiismer, elismer, megfog, elragad.. és elfogad.. hagyja hogy változzak, akár kinőjek a kezei közül.. hogy egyszer már ne legyen bennünk közös.. akit el tudok engedni...  aki el tud engedni.. akit nem kell várnom, akitől nem akarok semmit.. csak szavakat, mosolyt és néha egy percet az életéből...

olyat aki uralkodik és szabadnak hagy, aki mellett lehetek gyengébb.. aki elfogadja ha feladtam, de küzd amíg úgy érzi... amikor már nem akkor megmarad emléknek.. nem rossz érzésnek, csak egy szakasznak.

ha kell törjön össze, hiszen én is ezt tenném vele... mindig ezt teszem, ha komolyan gondolom is szíveket török, ha nem akkor meg pláne...
tépjen szét, gyilkoljon meg, hagyjon sebeket.. hogy érezzem hogy élek... de ne várja hogy tudjam mit akarok, hogy legyen valami, cselekedjen és majd kiderül hogy érzem. ne hagyon rám dolgokat, tegyen  és legyen teljes erejéből férfi... 
ne várjon semmit...  ne akarja hogy komolyan vegyem, és ne akarja hogy eresszem szabadon, ne hagyja hogy rabul ejtsem.. úgy sokkal izgalmasabb...  úgyis ugyan az a vége...

éljen.. mert élni akarok...