Mindig is egyedül voltam, volt hogy fizikailag is az állandó egyedüllét vett körül, és volt hogy körülvettem magam tucatnyi emberrel hogy addig se érezzem magam egyedül amíg velük vagyok, hogy úgy érezzem tudok harcolni, mindennel szembeszállni, világrendszer-borítani, szétcsapni a nappalok és éjszakák között... nem sikerült. Volt hogy nem voltam egyedül, hogy együtt voltam erős, hogy volt barát.. már nem tudom mi van és ki nincs, nem filozofálok azon hogy valaki miért lép ki olyan könnyen dolgokból, hogy valaki miért nem akar, vagy mi bennem a hiba, túl sok időt töltöttem a saját hibáim kutatásával és így is maradtam, körülépítettem magam a hibáimmal, annyira felnagyítottam őket hogy szinte kikészít mindennek a létezése, a külső és belső hibáim ölnek meg és igen rám valószínű a legigazabb az hogy magamnak Én vagyok a legnagyobb ellensége... ebben igaza van. Több ellenségem nem igazán van, bár alapvetően nem vagyok konfliktuskerülő ember, de valahogy nem szeretem így olyan ellenségeket akik most eszembe jutnának, szóval ha akadnak akkor is szörnyen jelentéktelenek...
miután elfelejtettem keménynek lenni a világgal szemben mert azt hittem megtehetem mert áll valaki mellettem... előttem, és harcol velem... ( helyettem) rá kellet jönnöm hogy ámítás volt hogy valaha is lesz aki segít megoldani a dolgokat, mert nem lesz ilyen, csak most gyakorlatilag meztelenül kell hogy szembesüljek mindennel ami sebet ejthet.. mindennel amitől félek.
pedig régen azt mondták hogy ne hagyjam magam.. maradjak kemény... és azt hittem hogy aki kemény könnyen törik.... tény.. de nem használódik el...
könnyű folyamatosan hajtogatni hogy harcoljak, könnyű a másik oldalról ordibálni hogy már csak pá méter a cél, könnyű kitartásra sarkallni valakit aki a víz alatt van,annak aki nincs levegő nélkül.. az egész szempontok összessége... csak soha senkinek nem jutott eszébe mellémállni.. ha azt is mondta is hazudott.. és ezért nem tudok haragudni.. vállalhatatlanul problémás vagyok, túl sok súlyt cipelek magammal.. nem kérhetem hogy segítsenek.. még ha mondják se hagyhatom mert mindent én csináltam magamnak.. bár régen azt mondta hogy segíteni akar.. már nem mondja, már nem ölel át hogy azt mondja nem lesz semmi baj.... már csak távolról integet hogy hamarosan odaérek.... és nincs erőm egyedül harcolni... nincs több levegőm, több erőm, több lendületem.. csak szeretnék elmenekülni.... szeretném feladni, szeretnék másért harcolni, szeretnék végre én lenni.. szeretném magam mögött hagyni magamat....
nem félni ha egyedül vagyok...
félni a legnagyobb ellenségemtől...