Március 8.

empty.



"szívesen szánkóznék lefele veled
de engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit
Míg hánysz én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold
s te valahogy nem találod a helyed..."




Március 2.

Újra el kel kezdeni hinni benne... régen is tartotta bennem a lendületet, talán újra működni fog...

The Killers - When You Were Young .mp3
Found at bee mp3 search engine


You sit there in your heartache
Waiting on some beautiful boy to
To save you from your old ways
You play forgiveness
Watch it now
Here he comes

He doesnt look a thing like Jesus
But he talks like a gentleman
Like you imagined
When you were young

Can we climb this mountain
I dont know
Higher now than ever before
I know we can make it if we take it slow
Let's take it easy
Easy now
Watch it go

We're burning down the highway skyline
On the back of a hurricane
That started turning
When you were young
When you were young
...

I said he doesnt look a thing like Jesus
He doesnt look a thing like Jesus
But more than you'll ever know

Március 1.

Mindig is egyedül voltam, volt hogy  fizikailag is az állandó egyedüllét vett körül, és volt hogy  körülvettem magam tucatnyi emberrel hogy addig se érezzem magam egyedül amíg velük vagyok, hogy úgy érezzem tudok harcolni, mindennel szembeszállni, világrendszer-borítani, szétcsapni a nappalok és éjszakák  között... nem sikerült. Volt hogy nem voltam egyedül, hogy együtt voltam erős, hogy volt barát.. már nem tudom mi van és ki nincs, nem filozofálok azon hogy valaki miért lép ki olyan könnyen dolgokból, hogy valaki miért nem akar, vagy mi bennem a hiba, túl sok időt töltöttem a saját hibáim kutatásával és így is maradtam, körülépítettem magam a hibáimmal, annyira felnagyítottam őket hogy szinte kikészít mindennek a létezése, a külső és belső hibáim ölnek meg és igen rám valószínű a legigazabb az hogy magamnak Én vagyok a legnagyobb ellensége... ebben igaza van.  Több ellenségem nem igazán van, bár alapvetően nem vagyok konfliktuskerülő ember, de valahogy nem szeretem így olyan ellenségeket akik most eszembe jutnának, szóval ha akadnak akkor is szörnyen jelentéktelenek...

miután elfelejtettem keménynek lenni a világgal szemben mert azt hittem megtehetem mert áll valaki mellettem... előttem, és harcol velem... ( helyettem)  rá kellet jönnöm hogy ámítás volt hogy valaha is lesz aki segít megoldani a dolgokat, mert nem lesz ilyen, csak most gyakorlatilag meztelenül kell hogy szembesüljek mindennel ami sebet ejthet.. mindennel amitől félek.
pedig régen azt mondták hogy ne hagyjam magam.. maradjak kemény... és azt hittem hogy aki kemény könnyen törik....  tény.. de nem használódik el...
 könnyű folyamatosan hajtogatni hogy harcoljak, könnyű a másik oldalról ordibálni hogy már csak pá méter a cél, könnyű kitartásra sarkallni valakit aki a víz alatt van,annak aki nincs levegő nélkül..  az egész szempontok összessége... csak soha senkinek nem jutott eszébe mellémállni.. ha azt is mondta is hazudott.. és ezért nem tudok haragudni.. vállalhatatlanul problémás vagyok, túl sok súlyt cipelek magammal.. nem kérhetem hogy segítsenek.. még ha mondják se hagyhatom mert mindent én csináltam magamnak.. bár régen azt mondta hogy segíteni akar.. már nem mondja, már nem ölel át hogy azt mondja nem lesz semmi baj.... már csak távolról integet hogy hamarosan odaérek.... és nincs erőm egyedül harcolni... nincs több levegőm, több erőm, több lendületem.. csak szeretnék elmenekülni.... szeretném feladni, szeretnék másért harcolni, szeretnék végre én lenni.. szeretném magam mögött hagyni magamat.... 
nem félni ha egyedül vagyok...
félni a legnagyobb ellenségemtől...

Február 27.19

Kalandosan indult a 19. év.. vagy ha úgy nézzük az utolsó óráim 18 évesen...
 nekem az utazás mindig csoda. maga az hogy eljussak valahova nagyon ritkán vonz, de az utazásnak már kiskorom óta érzem a varázsát. kicsit burok szerű érzés menni tovább, gondolatokat magammögöt hagyni, élni a pillanatnak... megszökni legális keretek között.. tudni hogy megtehetném, maga a tudat is boldogabbá tesz. nem nehéz teli vigyorral az arcomon  létezni ilyenkor.
nagyon rég éreztem magam ennyire fontosnak.. tegnap egy kicsit az voltam.. kicsit mindenkinek...
bár jobban kiütöttük magunk mint terveztük de ilyenek vagyunk....
"-Matt.. merre kell menni ?... Mátéé... aszódon vagyunk.
-Miiii ?????!!? NEMÁR"

2 helyett rögtön 4 metróból lopott hirdetőtáblát kaptam, mert szerettem volna  és lökött gyerekekkel vagyok körbevéve ...úgyérzem jó dolog a lánynak lenni a csapatban.. .cukormentes torta anyutól.. úgy gondolom az embert az ilyen dolgok kell hogy boldoggá tegyék.. nem az ajándékok számítanak, hanem az érzés amivel adják.. a mosoly amivel nekem szánják.. mert pár percre az enyém a világ..  könnyű rájönni hogy mennyire hibás vagyok abban hogy nem érzem mennyien szeretnek... soha nem fogok rájönni mi indítja meg az emberek szívét velem kapcsolatban.. de valami működik abból a bűverőmből ami nagyszüleimet az első pillanatban arra késztetett hogy hirtelen igazi nagyszülők legyenek. tény hogy egyre nehezebb velem kapcsolatot teremteni, de akinek sikerül az rendületlenül ragaszkodik hozzá.. mindig mindenkivel  egészen más mint bárkivel...

remélem az egy év olyan lesz mint az eleje... de ha nem azsem gond.. mert a dolgok vége számít.. és jó volt utoljára 18-nak lenni... ha a vége boldog, nem számít mi vitt odáig...
 

Február 16.

Úgy gondolom ha van is nagyszakállú nem véletlen parancsolt ( kért) valami olyasfélét a legelején hogy Ne ölj...  úgy tűnik nem véletlen kaptunk mindenféle törvényszerűségeket tőle, mert a legtöbbnek igaza van.
viszont. akárhogy is nézem van hogy az agresszióra való Reakció lehet gyilkosság is, még ha azt is mondom hogy annak aki ilyenre képes ugyanúgy golyót kell röpíteni a fejébe hiszen már átlépte azt a küszöböt amitől az ember EMBER pl hogy nem képes közvetlen gyilkolni mert valami belső erő megakadályozza...
de el kellene gondolkodnunk azon hogy az iskolai lövöldözések mire válaszok..helyesebben mire logikus válaszok, és hogy valójában az e az áldozat aki meghal ( rosszabb esetben fél béna, hülye marad) vagy az aki odáig jut hogy valamilyen PTS által okozott kikapcsolt állapot miatt képes ide eljutni, hogy fogja a fegyvert és megvédi magát, hogy visszaadja a "világnak".  mer igen tiszta agyal azt mondjuk hogy ne ölj, nem ölhetsz és miért őket.. de alapvetően egy egész életében perifériára szorult egyénnek ezek az emberek a  világot jelentik..hiszen tőlük kapott mindent, leginkább a rosszat, és hiába jövünk rá felnőttként hogy az iskola nem a  világ, sőt egy igen csekély szelete az életnek, de egy kamasz, gyengébb, megbontott, felborult lelkének ezt hiába mondja bárki....
botorság a Columbine vérengzést azonosítani azzal ami nemrég történt Pécsett. aki utánajár egy kicsit is a columbine előre eltervelt "fricska" volt a világnak,hogy tanuljon az agresszorkodásából és jöjjön rá hogy visszája is van a dolgoknak.. történelmet írtak, de nem jól... nem tanultunk semmit, csak félünk, és erőt kaptak olyanok akik  társadalmon kívüliek valamilyen furcsa játszma miatt a génekkel....
ez a gyerek akit elkaptak gyakorlatilag nevetséges, egy nevetséges másolata a columbine-i két fiúnak.. valószínű skizofrén és legjobb lenne ha bezárnák örök életére mert ez nem az elkeseredésről szólt, ez valami beteg feltűnési viszketegségről szólt...  nem is értem.. de a legtöbb ilyen esetet igen.. két oldalról.... az élet ilyen... több oldala van.. jó átlátni... érdekes

nem tudom megfogalmazni... hiányzik belőlem hozzá valami...



2005 © www.intranet.hu