Naplom.com - Naplóm
Február 16.
Úgy gondolom ha van is nagyszakállú nem véletlen parancsolt ( kért) valami olyasfélét a legelején hogy Ne ölj... úgy tűnik nem véletlen kaptunk mindenféle törvényszerűségeket tőle, mert a legtöbbnek igaza van.
viszont. akárhogy is nézem van hogy az agresszióra való Reakció lehet gyilkosság is, még ha azt is mondom hogy annak aki ilyenre képes ugyanúgy golyót kell röpíteni a fejébe hiszen már átlépte azt a küszöböt amitől az ember EMBER pl hogy nem képes közvetlen gyilkolni mert valami belső erő megakadályozza...
de el kellene gondolkodnunk azon hogy az iskolai lövöldözések mire válaszok..helyesebben mire logikus válaszok, és hogy valójában az e az áldozat aki meghal ( rosszabb esetben fél béna, hülye marad) vagy az aki odáig jut hogy valamilyen PTS által okozott kikapcsolt állapot miatt képes ide eljutni, hogy fogja a fegyvert és megvédi magát, hogy visszaadja a "világnak". mer igen tiszta agyal azt mondjuk hogy ne ölj, nem ölhetsz és miért őket.. de alapvetően egy egész életében perifériára szorult egyénnek ezek az emberek a világot jelentik..hiszen tőlük kapott mindent, leginkább a rosszat, és hiába jövünk rá felnőttként hogy az iskola nem a világ, sőt egy igen csekély szelete az életnek, de egy kamasz, gyengébb, megbontott, felborult lelkének ezt hiába mondja bárki....
botorság a Columbine vérengzést azonosítani azzal ami nemrég történt Pécsett. aki utánajár egy kicsit is a columbine előre eltervelt "fricska" volt a világnak,hogy tanuljon az agresszorkodásából és jöjjön rá hogy visszája is van a dolgoknak.. történelmet írtak, de nem jól... nem tanultunk semmit, csak félünk, és erőt kaptak olyanok akik társadalmon kívüliek valamilyen furcsa játszma miatt a génekkel....
ez a gyerek akit elkaptak gyakorlatilag nevetséges, egy nevetséges másolata a columbine-i két fiúnak.. valószínű skizofrén és legjobb lenne ha bezárnák örök életére mert ez nem az elkeseredésről szólt, ez valami beteg feltűnési viszketegségről szólt... nem is értem.. de a legtöbb ilyen esetet igen.. két oldalról.... az élet ilyen... több oldala van.. jó átlátni... érdekes
nem tudom megfogalmazni... hiányzik belőlem hozzá valami...
viszont. akárhogy is nézem van hogy az agresszióra való Reakció lehet gyilkosság is, még ha azt is mondom hogy annak aki ilyenre képes ugyanúgy golyót kell röpíteni a fejébe hiszen már átlépte azt a küszöböt amitől az ember EMBER pl hogy nem képes közvetlen gyilkolni mert valami belső erő megakadályozza...
de el kellene gondolkodnunk azon hogy az iskolai lövöldözések mire válaszok..helyesebben mire logikus válaszok, és hogy valójában az e az áldozat aki meghal ( rosszabb esetben fél béna, hülye marad) vagy az aki odáig jut hogy valamilyen PTS által okozott kikapcsolt állapot miatt képes ide eljutni, hogy fogja a fegyvert és megvédi magát, hogy visszaadja a "világnak". mer igen tiszta agyal azt mondjuk hogy ne ölj, nem ölhetsz és miért őket.. de alapvetően egy egész életében perifériára szorult egyénnek ezek az emberek a világot jelentik..hiszen tőlük kapott mindent, leginkább a rosszat, és hiába jövünk rá felnőttként hogy az iskola nem a világ, sőt egy igen csekély szelete az életnek, de egy kamasz, gyengébb, megbontott, felborult lelkének ezt hiába mondja bárki....
botorság a Columbine vérengzést azonosítani azzal ami nemrég történt Pécsett. aki utánajár egy kicsit is a columbine előre eltervelt "fricska" volt a világnak,hogy tanuljon az agresszorkodásából és jöjjön rá hogy visszája is van a dolgoknak.. történelmet írtak, de nem jól... nem tanultunk semmit, csak félünk, és erőt kaptak olyanok akik társadalmon kívüliek valamilyen furcsa játszma miatt a génekkel....
ez a gyerek akit elkaptak gyakorlatilag nevetséges, egy nevetséges másolata a columbine-i két fiúnak.. valószínű skizofrén és legjobb lenne ha bezárnák örök életére mert ez nem az elkeseredésről szólt, ez valami beteg feltűnési viszketegségről szólt... nem is értem.. de a legtöbb ilyen esetet igen.. két oldalról.... az élet ilyen... több oldala van.. jó átlátni... érdekes
nem tudom megfogalmazni... hiányzik belőlem hozzá valami...
Február 14.Nem hiszek a csinált ünnepekben
Magamban merengve messzire menni
Ismeretlen ismerőst igen szeretni
Semmibe süllyedve semmivé lenni
Soha senkinek semmit se tenni
Szomorú szobában szavakat szólni
Odabenn ordítva,orcára csókolni
Miértek magasán menni,egyre menni
Egyszerre eleven s némán elégni
Odafordulva óriási semmit látni
Nagyon nemesen többé nem is fájni
Ennyiből elmondott érzést átlátni.
Ismeretlen ismerőst igen szeretni
Semmibe süllyedve semmivé lenni
Soha senkinek semmit se tenni
Szomorú szobában szavakat szólni
Odabenn ordítva,orcára csókolni
Miértek magasán menni,egyre menni
Egyszerre eleven s némán elégni
Odafordulva óriási semmit látni
Nagyon nemesen többé nem is fájni
Ennyiből elmondott érzést átlátni.
Alliteráltam...
Február 5.
Tell me that it's gonna be okay
Tell me that you'll help me find my way
Tell me you can see the light of dawn is breaking
Tell me that it's gonna be all right
Tell me that you'll help me fight this fight
Tell me that you won't leave me alone in this
Tell me that you'll help me find my way
Tell me you can see the light of dawn is breaking
Tell me that it's gonna be all right
Tell me that you'll help me fight this fight
Tell me that you won't leave me alone in this
Február 1.I'm out of time
Már csak egy vérkép kell hozzá... kórházba küldenek vagy még rosszabb.. valószínű kiderül hogy beteg fasz vagyok, hogy elbasztam mindent, hogy menthetetlenül nyomorult vagyok, hogy magamnak basztam el, mert azt hittem hogy jobb lesz....
félek a következményektől és valahol remélem hogy kiderül, hogy felmenthetem magam a középiskola utáni élettől, hogy kimentenek, hogy segítenek, hogy biztonságot adnak, hogy ezzel megváltoztathatok mindent.. hogy villámhárító lehetek még utolsó lélegzeteimmel is.. valahol remélem, valahol akarom hogy észrevegyék.. észrevegyenek..
és valahol egy nagyobbik élőbb dühösebb énem, szeretné hogyha nem vennék észre, csak az utolsó pillanatban, hogy hagyjanak elmenni, hogy ne kötelezzenek a felnőttségre, ...
még mindig nem érzem magam betegnek, nem érzem hogy betegség, nem érzem hogy kóros, nem érzem hogy muszáj.. közben meg az... rettegek mindentől, ezzel és e-nélkül is..
mentsenek meg de hagyjanak elveszni, támaszt kérek és üres lebegést, segytséget hogy befejezzem.. hagyják hogy feladjam.. szeretném eldönteni be akarom e fejezni... akár ezt, akár az egészet... hagyják hogy válasszak, de döntsenek helyettem....
segítsen valaki..... vegye észre... ne veszítse el a hitét bennem... kelljek minden nyomorommal együtt... építsen fel újra....
félek a következményektől és valahol remélem hogy kiderül, hogy felmenthetem magam a középiskola utáni élettől, hogy kimentenek, hogy segítenek, hogy biztonságot adnak, hogy ezzel megváltoztathatok mindent.. hogy villámhárító lehetek még utolsó lélegzeteimmel is.. valahol remélem, valahol akarom hogy észrevegyék.. észrevegyenek..
és valahol egy nagyobbik élőbb dühösebb énem, szeretné hogyha nem vennék észre, csak az utolsó pillanatban, hogy hagyjanak elmenni, hogy ne kötelezzenek a felnőttségre, ...
még mindig nem érzem magam betegnek, nem érzem hogy betegség, nem érzem hogy kóros, nem érzem hogy muszáj.. közben meg az... rettegek mindentől, ezzel és e-nélkül is..
mentsenek meg de hagyjanak elveszni, támaszt kérek és üres lebegést, segytséget hogy befejezzem.. hagyják hogy feladjam.. szeretném eldönteni be akarom e fejezni... akár ezt, akár az egészet... hagyják hogy válasszak, de döntsenek helyettem....
segítsen valaki..... vegye észre... ne veszítse el a hitét bennem... kelljek minden nyomorommal együtt... építsen fel újra....
"Where were you?
When everything was falling apart
All my days were spent by the telephone
It never rang
And all I needed was a call
That never came
Whyd you have to wait?
Where were you? Where were you?
Just a little late
You found me, you found me"
When everything was falling apart
All my days were spent by the telephone
It never rang
And all I needed was a call
That never came
Whyd you have to wait?
Where were you? Where were you?
Just a little late
You found me, you found me"
Január 24.
Úgy éreztem akkoriban, életem legboldogabb időszakát éltem... azóta sem volt szebb, egyszerűbb, felhőtlenebb, lélekemelőbb része az életemnek.. a hajnali 4-ig tartó beszélgetések, az egymásra várások, a mosolyok a történetek és egymás támogatása a legmélyebb valónkból... nem voltnk se többek se kevesebbek mint amit láttunk egymásból...
széthasítóan fájdalmas belegondolni hogy talán soha többet nem lesz ilyen, hogy talán elveszett... hogy a talán nem is létezik... hogy elmúlt valami és muszáj elengednem... hogy már nem vagyok a régi, hogy nem érzem hogy bármit feladnék.. nem lehetek jobb mert menekülnöm kellett a rosszabb énemhez hogy túlélem az átmeneti időszakot... és elrontottam mindent, többször, ugyanúgy.... és ugyanott vagyok...
akkoriban ezt :....
széthasítóan fájdalmas belegondolni hogy talán soha többet nem lesz ilyen, hogy talán elveszett... hogy a talán nem is létezik... hogy elmúlt valami és muszáj elengednem... hogy már nem vagyok a régi, hogy nem érzem hogy bármit feladnék.. nem lehetek jobb mert menekülnöm kellett a rosszabb énemhez hogy túlélem az átmeneti időszakot... és elrontottam mindent, többször, ugyanúgy.... és ugyanott vagyok...
akkoriban ezt :....
2005 © www.intranet.hu