Naplom.com - Naplóm
Szeptember 3.
She wants one
For nothing
To keep it
Reacting
Controlled then
Forever
She was
And never felt better
Pretty little angel
For nothing
To keep it
Reacting
Controlled then
Forever
She was
And never felt better
Pretty little angel
Augusztus 21.
Általában akkor írok ide amikor elkezd hiányozni.. és az általában akkor tör rám amikor hagynak egy kis időt nekem hogy gondolkozzak és érezzek dolgokat... ilyenkor nem tudom mi hiányzik igazán.. vagy kicsoda.. hiányolok mindent, és mindenkit amit elvesztettem.. amit végérvényesen és örökre el kellett engednem.. amitől nem az események választottak el hanem tettek és döntések tömkelege.
néha eszembe jut hogy a legtöbbek akiket még mindig megsiratok álmomban vagy akik miatt még mindig görcsbe rándul a gyomrom, nem voltak velem jók, azokhoz ragaszkodtam a végletekig akik nem voltak hozzám jók.. nem abban az értelemben amiben mindenki várná..
az emberek nem olyanok amilyennek mindenki várná őket... alapjaikban rosszak és a körülmények teszik őket olyanná amilyenek.. ha egy csomó embernek egy ajtón kell kimenekülni a tűzből kevesek azok akik maguk elé helyeznek másokat... többek közt az anyák teszik ezt meg.. és ők pont azok akiket a körülmények tesznek jóvá....
de tudom hogy azok akik hiányoznak még az utolsó napokban is bármikor maguk elé helyeztek volna.. meg is tették nagyon sokszor, csak talán túl gyerek voltam ahhoz hogy értékelni, érezni, érteni tudjam azt hogy miért, hogyan és mennyi erőfeszítés árán teszik ezt...
fáj belegondolni hogy ha most látnának és ismernének mennyire nem ismernének rám, és mégis mennyire úgy éreznék ugyan az vagyok mint régen.. minden tettem, indulatom és negatív cselekedetemben benne vannak ők... és az ő hiányuk. tudom hogy ahogy akkor most is mindent megtennének értem.. de most.. ellentétben az akkorral.. már nincsenek..
vajon a golyó előtt még átszaladnak e saját szavai a fején.. hogy "ha meghalsz nem vagy többé.. és kurvára nem leszel többet se jó, se rossz.. utána nincs választás.. "
néha eszembe jut hogy a legtöbbek akiket még mindig megsiratok álmomban vagy akik miatt még mindig görcsbe rándul a gyomrom, nem voltak velem jók, azokhoz ragaszkodtam a végletekig akik nem voltak hozzám jók.. nem abban az értelemben amiben mindenki várná..
az emberek nem olyanok amilyennek mindenki várná őket... alapjaikban rosszak és a körülmények teszik őket olyanná amilyenek.. ha egy csomó embernek egy ajtón kell kimenekülni a tűzből kevesek azok akik maguk elé helyeznek másokat... többek közt az anyák teszik ezt meg.. és ők pont azok akiket a körülmények tesznek jóvá....
de tudom hogy azok akik hiányoznak még az utolsó napokban is bármikor maguk elé helyeztek volna.. meg is tették nagyon sokszor, csak talán túl gyerek voltam ahhoz hogy értékelni, érezni, érteni tudjam azt hogy miért, hogyan és mennyi erőfeszítés árán teszik ezt...
fáj belegondolni hogy ha most látnának és ismernének mennyire nem ismernének rám, és mégis mennyire úgy éreznék ugyan az vagyok mint régen.. minden tettem, indulatom és negatív cselekedetemben benne vannak ők... és az ő hiányuk. tudom hogy ahogy akkor most is mindent megtennének értem.. de most.. ellentétben az akkorral.. már nincsenek..
vajon a golyó előtt még átszaladnak e saját szavai a fején.. hogy "ha meghalsz nem vagy többé.. és kurvára nem leszel többet se jó, se rossz.. utána nincs választás.. "
Július 28.
Igazából meg sem lepődtem .. már ez a 4. nyár ami úgy telik hogy az úgynevezett "Barátok" akik esküdöztek hogy igen majd találkozunk le se szarnak :D mondjuk ebben az a jó hogy van aki meg meglepetést okozott azzal hogy érdekli a fejem ami jó <3
köntörfalak nélkül... ez van.. de már úgysem sokáig kell bennük csalódnom, majd jönnek mások.. változnak a dolgok...
köntörfalak nélkül... ez van.. de már úgysem sokáig kell bennük csalódnom, majd jönnek mások.. változnak a dolgok...
2005 © www.intranet.hu