Naplom.com - Naplóm
Február 5.
Tell me that it's gonna be okay
Tell me that you'll help me find my way
Tell me you can see the light of dawn is breaking
Tell me that it's gonna be all right
Tell me that you'll help me fight this fight
Tell me that you won't leave me alone in this
Tell me that you'll help me find my way
Tell me you can see the light of dawn is breaking
Tell me that it's gonna be all right
Tell me that you'll help me fight this fight
Tell me that you won't leave me alone in this
Február 1.I'm out of time
Már csak egy vérkép kell hozzá... kórházba küldenek vagy még rosszabb.. valószínű kiderül hogy beteg fasz vagyok, hogy elbasztam mindent, hogy menthetetlenül nyomorult vagyok, hogy magamnak basztam el, mert azt hittem hogy jobb lesz....
félek a következményektől és valahol remélem hogy kiderül, hogy felmenthetem magam a középiskola utáni élettől, hogy kimentenek, hogy segítenek, hogy biztonságot adnak, hogy ezzel megváltoztathatok mindent.. hogy villámhárító lehetek még utolsó lélegzeteimmel is.. valahol remélem, valahol akarom hogy észrevegyék.. észrevegyenek..
és valahol egy nagyobbik élőbb dühösebb énem, szeretné hogyha nem vennék észre, csak az utolsó pillanatban, hogy hagyjanak elmenni, hogy ne kötelezzenek a felnőttségre, ...
még mindig nem érzem magam betegnek, nem érzem hogy betegség, nem érzem hogy kóros, nem érzem hogy muszáj.. közben meg az... rettegek mindentől, ezzel és e-nélkül is..
mentsenek meg de hagyjanak elveszni, támaszt kérek és üres lebegést, segytséget hogy befejezzem.. hagyják hogy feladjam.. szeretném eldönteni be akarom e fejezni... akár ezt, akár az egészet... hagyják hogy válasszak, de döntsenek helyettem....
segítsen valaki..... vegye észre... ne veszítse el a hitét bennem... kelljek minden nyomorommal együtt... építsen fel újra....
félek a következményektől és valahol remélem hogy kiderül, hogy felmenthetem magam a középiskola utáni élettől, hogy kimentenek, hogy segítenek, hogy biztonságot adnak, hogy ezzel megváltoztathatok mindent.. hogy villámhárító lehetek még utolsó lélegzeteimmel is.. valahol remélem, valahol akarom hogy észrevegyék.. észrevegyenek..
és valahol egy nagyobbik élőbb dühösebb énem, szeretné hogyha nem vennék észre, csak az utolsó pillanatban, hogy hagyjanak elmenni, hogy ne kötelezzenek a felnőttségre, ...
még mindig nem érzem magam betegnek, nem érzem hogy betegség, nem érzem hogy kóros, nem érzem hogy muszáj.. közben meg az... rettegek mindentől, ezzel és e-nélkül is..
mentsenek meg de hagyjanak elveszni, támaszt kérek és üres lebegést, segytséget hogy befejezzem.. hagyják hogy feladjam.. szeretném eldönteni be akarom e fejezni... akár ezt, akár az egészet... hagyják hogy válasszak, de döntsenek helyettem....
segítsen valaki..... vegye észre... ne veszítse el a hitét bennem... kelljek minden nyomorommal együtt... építsen fel újra....
"Where were you?
When everything was falling apart
All my days were spent by the telephone
It never rang
And all I needed was a call
That never came
Whyd you have to wait?
Where were you? Where were you?
Just a little late
You found me, you found me"
When everything was falling apart
All my days were spent by the telephone
It never rang
And all I needed was a call
That never came
Whyd you have to wait?
Where were you? Where were you?
Just a little late
You found me, you found me"
Január 24.
Úgy éreztem akkoriban, életem legboldogabb időszakát éltem... azóta sem volt szebb, egyszerűbb, felhőtlenebb, lélekemelőbb része az életemnek.. a hajnali 4-ig tartó beszélgetések, az egymásra várások, a mosolyok a történetek és egymás támogatása a legmélyebb valónkból... nem voltnk se többek se kevesebbek mint amit láttunk egymásból...
széthasítóan fájdalmas belegondolni hogy talán soha többet nem lesz ilyen, hogy talán elveszett... hogy a talán nem is létezik... hogy elmúlt valami és muszáj elengednem... hogy már nem vagyok a régi, hogy nem érzem hogy bármit feladnék.. nem lehetek jobb mert menekülnöm kellett a rosszabb énemhez hogy túlélem az átmeneti időszakot... és elrontottam mindent, többször, ugyanúgy.... és ugyanott vagyok...
akkoriban ezt :....
széthasítóan fájdalmas belegondolni hogy talán soha többet nem lesz ilyen, hogy talán elveszett... hogy a talán nem is létezik... hogy elmúlt valami és muszáj elengednem... hogy már nem vagyok a régi, hogy nem érzem hogy bármit feladnék.. nem lehetek jobb mert menekülnöm kellett a rosszabb énemhez hogy túlélem az átmeneti időszakot... és elrontottam mindent, többször, ugyanúgy.... és ugyanott vagyok...
akkoriban ezt :....
Január 22.
Embernek lenn i annyi hogy mindig helyesen döntünk és cselekszünk
emberként élni mindig a jót dönteni és cselekedni
lánynak lenni pedig azt cselekedni ami másoknak jó illetve szerintük az...
mindig megpróbálunk idomulni, néha csak mert kényelmesebb és kevesebb csatározás születik, néha pedig hogy jól megérdemelt helyünkre kerüljünk.
van hogy hozzánk idomulnak de ez olyan ritka és észrevehetetlen hogy kevés embernek tűnik fel.
megjátszhatjuk magunkat hogy valaki olyat tálaljunk aki megfelelően nyers de közben lány és emészthető, aki édes de nem gejl, és ha arra van szükségünk sós, savanyú, vagy mindezek összessége lesz. ettől nem leszünk jobb emberek de az átlag ember szemében kevésbé leszünk gerendák kevesebb negatívum ér minket, és élhetőbbé varázsoltunk mindent magunk körül, míg végül annyira benne foguk élni a laminált burkunkban hogy nem is tudjuk kik vagyunk alatta.. népszerűség, általános szeretet és nem általános közröhej ezek jutnak. de egye sosem szabad elfelejteni.. olyanok előtt hiába játszod meg magad akiknek valaha voltál olyan fontos hogy kiismerjenek.. ők átlátnak rajtad, és bármennyire is le akarod rázni őket, lehetsz akármilyen szemét velük, okozhatsz sebeket.. a végén úgyis mögé látnak.. a ruhák, haj, műmosoly mögé... és előttük mindig az leszel aki az élettel együtt lüktetett.. és nem az emberekkel együtt...
és ha azt hiszed ettől rosszabb voltál mint most vagy.. akkor tévedtél csak igazán...
emberként élni mindig a jót dönteni és cselekedni
lánynak lenni pedig azt cselekedni ami másoknak jó illetve szerintük az...
mindig megpróbálunk idomulni, néha csak mert kényelmesebb és kevesebb csatározás születik, néha pedig hogy jól megérdemelt helyünkre kerüljünk.
van hogy hozzánk idomulnak de ez olyan ritka és észrevehetetlen hogy kevés embernek tűnik fel.
megjátszhatjuk magunkat hogy valaki olyat tálaljunk aki megfelelően nyers de közben lány és emészthető, aki édes de nem gejl, és ha arra van szükségünk sós, savanyú, vagy mindezek összessége lesz. ettől nem leszünk jobb emberek de az átlag ember szemében kevésbé leszünk gerendák kevesebb negatívum ér minket, és élhetőbbé varázsoltunk mindent magunk körül, míg végül annyira benne foguk élni a laminált burkunkban hogy nem is tudjuk kik vagyunk alatta.. népszerűség, általános szeretet és nem általános közröhej ezek jutnak. de egye sosem szabad elfelejteni.. olyanok előtt hiába játszod meg magad akiknek valaha voltál olyan fontos hogy kiismerjenek.. ők átlátnak rajtad, és bármennyire is le akarod rázni őket, lehetsz akármilyen szemét velük, okozhatsz sebeket.. a végén úgyis mögé látnak.. a ruhák, haj, műmosoly mögé... és előttük mindig az leszel aki az élettel együtt lüktetett.. és nem az emberekkel együtt...
és ha azt hiszed ettől rosszabb voltál mint most vagy.. akkor tévedtél csak igazán...
Január 13.
Kurvára szar érzés rádöbbenni hogy akit a másik felednek hittél az már nem az.. hogy megszűnt létezni benne az az erő, nyugatom, értelem, gondolat amitől ő lett ezen szerepkör betöltője... hogy annyira megszűnt önmaga lenni hogy nem s érted ki volt, hogy egy szavával képe lerombolni önmagát benned.. és te nem agy képes változtatni mert te őt szeretted.. nem ezt a valakit akihez már közöd sincs.. akinek köze sincs ahhoz amit gondolsz érzel vagy szeretnél... nem ért és nem érez.. és nem elég már hogy te érted ... egy oldal sohasem elég...
nem akarok többet várni rá.. csalódni benne...
nem akarok többet várni rá.. csalódni benne...
2005 © www.intranet.hu