"nem szeretem ezt így kimondani, de valljuk be, hosszú távon egy férfit nem a farka irányít. mert tudjuk, hogy minden jónak vége szakad egyszer.. a férfiak is megöregszenek, minden testrészükkel együtt."
fájdalmas, de igaz. anyával tegnap beszélgettünk, és megosztotta velem eme bölcsességeit. de végül is, igaza van. azt mondta, egy férfi mellett a nőnek biztonságban kell éreznie magát. merthát akármennyire is hadakozik a mai női társadalom, férfi, és nő, nem egyenrangú felek. ezzel mondjuk sokszor nem értek egyet. szerintem vannak dolgok, amikben a nők hihetetlenül jobbak, egyszerűen csak azért, mert nők. a férfiak is jók sokmindenben. nem elég sokmindenben, de azért sokmindenben. elgondolkozom ezeken a dolgokon sokszor. mindig olyan "társra" vágytam, akit irányítani lehet. általában én szoktam az erősebb fél lenni. de amikor beleszeretek valakibe, és az a valaki is szeret engem, hajlamos vagyok az ellágyulásra, pedig a kettő között nincs sok összefüggés. lehet valaki erős jellem amellett, hogy szerelmes. én igyekszem megtartani magamban ezt. mindig egy olyan férfi kellett (mindigis az idősebb férfiak vonzottak), aki határozott, vannak céljai, céltudatos, ha kell, akkor bekeményít, de egy nővel úgy bánik, ahogy kell (nem, nem megveri. sokan félreértik.). az ilyenből kevés van. én mégis találtam egy ilyet. és mégis irányítani akarom.
lady gaga
július 2.
az önzetlenség zavar(ba hoz).
bűntudatot kelt bennem.
június 30.
sosem tudtam eldönteni, milyen egy igazi nő. ribanc, vagy olyan, mint a filmek által lefestett átlag? vagy a kettő közötti aranyközépútban keresendő az egyensúly? és az átlag valóban céltudatos, törtető, és ugyanakkor néha bizonytalan, és összezavarodott lenne? és ezeket a negatív tulajdonságainkat lepleznénk a precizitással (már aki)? nehezebben lépek túl bizonyos dolgokon, mint mások, úgy érzem. és véletlenek sincsenek. még egészen kicsik sem. inkább jeleknek hívnám őket. néha tényleg kicsit ijesztő az "én" helyett csak a "mi" -ben gondolkozni. ismerem magamat. és nem kegyelmezek. még akkor sem, ha nekem fáj a legjobban. Samantha Jonesnak szokása úgy szakítani, hogy 'szeretlek édes, de magamat mégjobban.' és ahogy ő is, énis magamat szeretem a legjobban (a különbség az, hogy én tudom, hogy ez nem feltétlenül jó dolog. de legalább emberi) és képes leszek lépni az ügyben -ha eljön az ideje.
június 30.
Szex és New York 2
Nos, Big még mindig egy seggfej, Carrie még mindig puhány (igen, határozottan az. nemkell bocsánatot kérni egy ártatlan csókért, amikor a férjed a régi szép időkben ott okozott fájdalmat, ahol ért, nyilván, nem szándékosan, de tudjuk, hogy Big milyen. kompenzálja a dolgokat viszont az, hogy sármos.), Charlotte gyereket akart, hát megkapta:D, Samantha pedig maradt ugyan az, aki volt, bár egy időre a hormonjai nélkül. ő számomra a legkedvesebb karakter. A cucciak továbbra is nagyon jók, bár mint az eddigiekben is, felfedezhetünk helyenként erős túlzásokat. Mint az egész filmben, általában véve. Szerettem volna, ha nem happy end a vége. Tényleg szerettem volna. Mindigis utáltam, hogy Carrie visszament Bighez. Utálom Biget, mindigis utáltam. Erre a film úgy ér véget, hogy békésen tévéznek, együtt. Bár kitudja akkor mi lett volna Carrievel. Magányosan halt volna meg, csak a cipői lettek volna. Lényegtelen. Carrie és Big nekem soha nem lesz egy igazi, "tökéletes" pár. De alapjában véve, tetszett a film. Annyit megért, hogy a barátokkal elmenjünk egy estére, együtt.