Naplom.com - Naplóm
július 28.
"Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan.
Az élet szépség - csodáld meg.
Az élet boldogság - ízleld.
Az élet álom - tedd valósággá.
Az élet kihívás - fogadd el.
Az élet kötelesség - teljesítsd.
Az élet játék - játszd.
Az élet érték - vigyázz rá.
Az élet vagyon - használd fel.
Az élet szeretet - add át magad.
Az élet titok - fejtsd meg.
Az élet ígéret - teljesítsd.
Az élet szomorúság - győzd le.
Az élet dal - énekeld.
Az élet küzdelem - harcold meg.
Az élet kaland - vállald.
Az élet jutalom - érdemeld ki.
Az élet élet - éljed."*
Az élet szépség - csodáld meg.
Az élet boldogság - ízleld.
Az élet álom - tedd valósággá.
Az élet kihívás - fogadd el.
Az élet kötelesség - teljesítsd.
Az élet játék - játszd.
Az élet érték - vigyázz rá.
Az élet vagyon - használd fel.
Az élet szeretet - add át magad.
Az élet titok - fejtsd meg.
Az élet ígéret - teljesítsd.
Az élet szomorúság - győzd le.
Az élet dal - énekeld.
Az élet küzdelem - harcold meg.
Az élet kaland - vállald.
Az élet jutalom - érdemeld ki.
Az élet élet - éljed."*
* Teréz anya
július 26.más
mi nem dugtunk az első hét után. viszont kimondtuk: szeretlek. és az érzés azóta is tart.
nem tudom, hogy a különbség az emberekben van-e (nyilván, bennük is), a helyszínekben, vagy az időben. a lényeg, hogy a test helyett itt elsőként a szív győzött. a mélyen a szemekbenézések. a kívánatosság -és el nem érhetőség.
photo by m. t.
nem tudom, hogy a különbség az emberekben van-e (nyilván, bennük is), a helyszínekben, vagy az időben. a lényeg, hogy a test helyett itt elsőként a szív győzött. a mélyen a szemekbenézések. a kívánatosság -és el nem érhetőség.
photo by m. t.
július 24.1
hát, Jennifer Lopez idősebb lett egy évvel.
ahogy én is. választópolgárrá értem. betöltöttem a 18at. nem nagy szám, pedig 2 évvel ezelőtt még én is azt hittem, hogy az lesz. bár, ha jobban belegondolok, 2 évvel ezelőtt a 16. születésnapomat úgy ünnepeltem, mintha az lett volna a tizennyolcadik.. de azóta sok minden változott. emberek jöttek, emberek mentek, de vannak, akik maradtak. a húgom azt kérdezte, milyen érzés? erre én, hogy mi milyen érzés? egyáltalán semmivel nem másabb. nem jobb, nem rosszabb. piálni eddig is piáltam (elég volt nekem a gimi első három éve rá, nem kell több), az első doboz cigimet már hatodikos koromban megvettem (sok első doboz cigarettám volt azóta, rengeteg, de örömmel jelenthetem, hogy az utolsó is megvolt). a 18. születésnapot azzal kezdtem, hogy megnéztem a Gyilkos elmék akárhanyadik epizódját, ami tegnapról picit átnyúlt mára, de jóvolt. kinyitottam a szobámban az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be, és már a szúnyogok sem érdekeltek. egy szál semmiben aludtam. jó illat volt elalvás előtt. reggel ötkor keltem (mentem teniszezni, két órában nyomtam, pedig 2 éve volt utoljára ütő a kezemben), kinéztem az ablakon; ottvolt a hatalmas udvar, a fák, a sövény, az új kerítésünk, a medence, a terasz, amit befutott a szőlő.. komolyan, mit kellett volna kérnem a 18. szülinapomra? kocsit? saját lakást? ajándékutalványt? minek? szuper helyen lakom, nekem van a legjobb családom ezen Földön, nemérdekel, ki mit mond. nekem mindenem meg van. talán annyival lettem érettebb az elmúlt időben, hogy ezt tényleg fel is fogtam. a szüleim annyi mindent feladtak a saját idejükből, energiájukból, és főleg pénzükből, hogy nekem és a húgomnak mindenem meglegyen. azt pedig, hogy ezt megtanultam értékelni, szintén nekik köszönhetem. nem kell semmi. megvagyok, jól vagyok, önmagam vagyok.
anya azt mondta, hogy amikor születtem, egy pénteki nap volt (már akkor tudtam, hogy bulinap van) narancssárga volt az ég, hőség volt, és fújt a szél, trópusira hasonlított az időjárás. aztán, a viharral együtt, megérkeztem én is.
ahogy én is. választópolgárrá értem. betöltöttem a 18at. nem nagy szám, pedig 2 évvel ezelőtt még én is azt hittem, hogy az lesz. bár, ha jobban belegondolok, 2 évvel ezelőtt a 16. születésnapomat úgy ünnepeltem, mintha az lett volna a tizennyolcadik.. de azóta sok minden változott. emberek jöttek, emberek mentek, de vannak, akik maradtak. a húgom azt kérdezte, milyen érzés? erre én, hogy mi milyen érzés? egyáltalán semmivel nem másabb. nem jobb, nem rosszabb. piálni eddig is piáltam (elég volt nekem a gimi első három éve rá, nem kell több), az első doboz cigimet már hatodikos koromban megvettem (sok első doboz cigarettám volt azóta, rengeteg, de örömmel jelenthetem, hogy az utolsó is megvolt). a 18. születésnapot azzal kezdtem, hogy megnéztem a Gyilkos elmék akárhanyadik epizódját, ami tegnapról picit átnyúlt mára, de jóvolt. kinyitottam a szobámban az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be, és már a szúnyogok sem érdekeltek. egy szál semmiben aludtam. jó illat volt elalvás előtt. reggel ötkor keltem (mentem teniszezni, két órában nyomtam, pedig 2 éve volt utoljára ütő a kezemben), kinéztem az ablakon; ottvolt a hatalmas udvar, a fák, a sövény, az új kerítésünk, a medence, a terasz, amit befutott a szőlő.. komolyan, mit kellett volna kérnem a 18. szülinapomra? kocsit? saját lakást? ajándékutalványt? minek? szuper helyen lakom, nekem van a legjobb családom ezen Földön, nemérdekel, ki mit mond. nekem mindenem meg van. talán annyival lettem érettebb az elmúlt időben, hogy ezt tényleg fel is fogtam. a szüleim annyi mindent feladtak a saját idejükből, energiájukból, és főleg pénzükből, hogy nekem és a húgomnak mindenem meglegyen. azt pedig, hogy ezt megtanultam értékelni, szintén nekik köszönhetem. nem kell semmi. megvagyok, jól vagyok, önmagam vagyok.
anya azt mondta, hogy amikor születtem, egy pénteki nap volt (már akkor tudtam, hogy bulinap van) narancssárga volt az ég, hőség volt, és fújt a szél, trópusira hasonlított az időjárás. aztán, a viharral együtt, megérkeztem én is.
belépés
2005 © www.intranet.hu